Nyaralni mész? Ne magyarázkodj!

nyaral

A kép, nem csak illusztráció :) A nászutunkon készült Törökországban, amit egyszer egészen biztosan megismétlünk!

Nagyjából 30 perc eltéréssel beszélgettem két barátommal (leegyszerűsítve a kapcsolatomat velük, mert nem az a lényeg :) ) az internet bonyodalmas hálóinak segítségével. Mindketten lelkesen mesélték, hogy hová mennek nyaralni… majd nem sokkal később – anélkül, hogy okot adtam volna rá – elkezdtek magyarázkodni: Olvass tovább

Keddi Kilenc Tanács nehéz időszakra

Mindannyiunk életében vannak kihívások, nehézségek, mélyebb időszakok, az azonban, hogy hogyan éljük meg ezeket, nagyban megkülönböztet minket. Sokszor pedig azért hisszük, hogy valakinek könnyebb az élete, és nincsenek problémái – ezzel is erősítve a saját életünkben jelen lévő bánaton és stesszen – mert ő egészen másképpen kezeli mint mi. Olvass tovább

Keddi Kilenc – Apró szépségtrükk

Most, hogy a hangzatos címmel elértem, hogy idekattintsatok, elárulhatom, hogy az ég világon semmi újat nem fogtok tőlem megtudni. :) Mindent tudtok már amit le fogok írni, de ezeknek többsége olyasmi, amire szerintem nem árt ha gondolunk miközben a tükörrel szemben állva magunkat kritizáljuk. Olvass tovább

Mit gondolnak mások

Mások gondolatai amelyek rólunk szólnak, olyan jelentősek és súlyosak, hogy többet érnek annál, amit mi szeretnénk.  Főleg mások azon gondolatai, amelyek a mi életünkre vonatkoznak! Mások gondolatai miatt érdemesebb valamit meg sem tenni. Vagy éppen valamit meg kell tenni. Kétség sem fér hozzá, mások gondolatai igazabbak rólunk, és tetteinkről, mint ahogyan mi látjuk a saját utunkat.  Ráadásul mások gondolatai örökre szólnak, még véletlenül sem felejtődnek el soha.  Csak mi vagyunk olyan feledékenyek, hogy a másokról szőtt gondolatainkat elfelejtjük. Olvass tovább

Te mit szeretsz magadban? – Nőnapra Nektek!

 

Képzeljük el, hogy a lelkünk egy papírlap, amelyen gyűlnek a gondolatok, az érzelmek az életünk eseményeiről. A történetünk íródik rajta, és olyan csodálatos papír ez, amelyen rengeteg minden fér el egyszerre. A papírlapunk lehet sima fehér, vagy rózsaszín kockás is… a lényeg, hogy csak a miénk. Olvass tovább

Csak egyetlen egy van belőle…

Ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt elég nehezen hagyom annyiban. Tényleg nagyon nehezen. Sokszor igen kimerítő tulajdonságom ez… és az egy dolog, hogy engem kimerít, de gondoljatok bele, hogy például a férjemre ez milyen hatással van! Azt mondta, hogyha nekem egy döntés, amit hoztunk nem tetszik, hajlamos vagyok úgy tenni, mintha még nem döntöttünk volna. Ez pedig hazugság … khm… így van. Olvass tovább

Réka végre válaszolt avagy A Nap Bloggere Voltam #1

Ha már személyes poszt… :)  A képen két dolog van, amit nagyon szeretek… az egyiket ajánlom a bejegyzés mellé is… no nem a kövirózsát :)

Az a helyzet, hogy magyarázkodással kell kezdenem: A kedvenc blogger facebook* csoportomban, az MBBK-ban, folyamatban van egy a projekt,  “A NAP BLOGGERE”, ahol minden nap más és más bloggertől kérdezünk mi többiek, majd a blogger válaszol egy posztban. Olvass tovább

Hecsedli Hercegnő

Na jó… a Hercegnő megnevezés talán kissé egoistán hangzik, de olyan szépen alliterál, és legalább “csipkelődésre” adhat okot a jófej barátaimnak :)

Tudjátok mit jelent a Hecsedli? Otthon, Erdélyben így hívjuk a csipkebogyót. Anyukám nagyon finom hecsedli lekvárt tud készíteni, aminek van egy titka, amelyet egyszer majd talán meg is osztok veletek ;).

Amikor ezek a fényképek készültek a hangulatomhoz nagyon illett a hecsedli. Pont olyan szúrós voltam mint a bokor, és olyan sérülékeny mint az érett csipkebogyó. Olvass tovább

Keddi Kilenc – Amire érdemes figyelni 2016-ban


Soha nem voltam az a fogadkozós fajta, de tavaly valahogy mégis tűztem ki célokat magam elé, és volt ami ebből meg is valósult, az én legnagyobb meglepetésemre. :) Az idei céljaim még nem írtam le, de az biztos, hogy tudatosabban fogok tenni értük… vagyis csak az biztos, hogy most tudatosan akarok tenni értük. :) Óvatosan a fogalmazással, nem igaz? :) Olvass tovább

Karácsonyi bejegyzés

Lentről a fúró hangja szűrődik fel, és tudom, hogy hatalmas káosz uralkodik a ház többi részén. Olyan káosz, amely nem, hogy egy otthonra nem jellemző, de még egy barlangban is nagyobb a rend. Igaz, a barlangban a természet uralkodik, ott könnyebb. Nálunk nincs otthon az uralkodó általában, mert még nem lakunk itt. Olvass tovább

Milliónyi Milyenség

Azt hiszem az egyik legbonyolultabb dolog a világon meghatározni azt, hogy valaki MILYEN.

Egyetlen emberről sem tudunk tökéletes képet festeni a szavaink által, még akkor sem, ha 1000 szóban szeretnénk jellemezni valakit. Persze ettől függetlenül megtesszük. Olvass tovább

#nehajtsonatatar – Adventi szösszenet #2

Fotó: Rooms – yout photo place

Sétáltunk a férjemmel. A séta célja nem volt más, csak maga a séta. Aztán azt vettem észre, hogy olyan gyorsan szedjük a lábunkat, mintha éppen késésben lennénk valahonnan – nyilvánvalóan nem tudom milyen az… hm… :) Rászóltam magunkra, hogy  ne siessünk már úgy. Le is lassítottunk… úgy 10 lépés erejéig…  Olvass tovább

Adventi szösszenet #1

Advent első vasárnapjának estéjén csendesedjünk el egy kicsit, kapcsoljuk ki az elektromos kütyüket (írom ezt egy blogon, ami áram nélkül nem is létezik :) ) és figyeljünk kicsit oda magunkra, egymásra és Istenre. Hagyjunk időt a Békének, hogy eltölthessen bennünket. Olvass tovább

Mert másnak rosszabb…

Tudtátok, hogy egy bejegyzést elkezdeni a legnehezebb? Már a negyedik, vagy ötödik borzasztó mondatot töröltem vissza,  mert mind unalmasan hangzott. Talán mert amiről írni akarok az is unalmas.  Unalmas már, hogy mindenkinek probléma van az életében, hogy csak panaszkodni tudunk egymásnak, hogy mennyire rossz nekünk, és meg se halljuk a másik szavait, aki szintén azt bizonygatja nekünk, hogy neki milyen rossz. Olvass tovább

Keddi Kilenc Ami segít ha nincs inspiráció


Eltűntem mint szürke szamár a ködben. De ha nem is…kicsit így érzem, és csak remélni tudom, hogy a szamár legalább nem igaz rám. :) Olyan köd ereszkedett a városra az elmúlt három napban, hogy ma mikor megláttam a napsütést hitetlenkedve kiáltottam fel örömömben. Hozzá kell tennem, hogy mióta a férjem ismerem, azóta hajlandó vagyok elismerni, hogy van szépség a ködben is, de csakis esete, vagy ha nem olyan teljes és áthatolhatatlan mint itt volt a napokban.

Olvass tovább

Mindenszentek és a nagy gubanc

Valami van a fejemben, ott ahol a gondolatok helye lenne, csak éppen olyan nagyon zavaros. Egy zavaros, érzelmekkel átszőtt, átláthatatlan mindenszenteki kóc. Hátha kibogozom ha írok róla.

A halottak napja soha nem tartozott a szívemnek kedves ünnepek közé. Sajnos miközben tudom, hogy ez nem helyes így, aközben temetőre járni sem szeretek. Pedig sajnos volna/van kihez. Előfordulhat, hogy ez amiatt van, mert kisiskolás korom óta temető mellett lakom. Olvass tovább

Keddi Kilenc – Gondolat az önbizalomról


Korunk nagy problémája az önbizalomhiány, így a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen. Már régebb óta akartam írni valami ilyesmiről, aztán ma éjszaka, miközben nem tudtam aludni, megfogalmaztam végre… elképzeltem, hogy egy barátnővel beszélgetek, mit mondanék neki a témában (nem konkrét barátnő, mielőtt bárki barátnő elkezdene spekulálni. :) ). Csak úgy jöttek éjszaka az okosságok :). Ha csak egy hasznos gondolatot találtok benne, én annak is fogok örülni. Olvass tovább

Fejezd be!

Nem olyan rég láttam egy hozzászólást facebookon, és egyszerűen annyira felbosszantott, hogy nem tudtam elmenni mellette szó nélkül. Vagyis el tudtam, mert nem írtam oda semmit, de most mégis szót emelek!  Így hangzott a hozzászólás – egyébként egy egészen egyszerű “likeolós nyereményjáték” alatt: “szeretném megnyerni úgysem fogom megnyerni” egy mondatban vessző nélkül csak így ömlesztve. Első felháborodásomban arra gondoltam “Akkor minek játszol???” Kedvem lett volna rákiabálni az illetőre, de végül inkább megsajnáltam. Olvass tovább