Csak egyetlen egy van belőle…

Ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt elég nehezen hagyom annyiban. Tényleg nagyon nehezen. Sokszor igen kimerítő tulajdonságom ez… és az egy dolog, hogy engem kimerít, de gondoljatok bele, hogy például a férjemre ez milyen hatással van! Azt mondta, hogyha nekem egy döntés, amit hoztunk nem tetszik, hajlamos vagyok úgy tenni, mintha még nem döntöttünk volna. Ez pedig hazugság … khm… így van. Olvass tovább

Réka végre válaszolt avagy A Nap Bloggere Voltam #1

Ha már személyes poszt… :)  A képen két dolog van, amit nagyon szeretek… az egyiket ajánlom a bejegyzés mellé is… no nem a kövirózsát :)

Az a helyzet, hogy magyarázkodással kell kezdenem: A kedvenc blogger facebook* csoportomban, az MBBK-ban, folyamatban van egy a projekt,  “A NAP BLOGGERE”, ahol minden nap más és más bloggertől kérdezünk mi többiek, majd a blogger válaszol egy posztban. Olvass tovább

Hecsedli Hercegnő

Na jó… a Hercegnő megnevezés talán kissé egoistán hangzik, de olyan szépen alliterál, és legalább “csipkelődésre” adhat okot a jófej barátaimnak :)

Tudjátok mit jelent a Hecsedli? Otthon, Erdélyben így hívjuk a csipkebogyót. Anyukám nagyon finom hecsedli lekvárt tud készíteni, aminek van egy titka, amelyet egyszer majd talán meg is osztok veletek ;).

Amikor ezek a fényképek készültek a hangulatomhoz nagyon illett a hecsedli. Pont olyan szúrós voltam mint a bokor, és olyan sérülékeny mint az érett csipkebogyó. Olvass tovább

Keddi Kilenc – Amire érdemes figyelni 2016-ban


Soha nem voltam az a fogadkozós fajta, de tavaly valahogy mégis tűztem ki célokat magam elé, és volt ami ebből meg is valósult, az én legnagyobb meglepetésemre. :) Az idei céljaim még nem írtam le, de az biztos, hogy tudatosabban fogok tenni értük… vagyis csak az biztos, hogy most tudatosan akarok tenni értük. :) Óvatosan a fogalmazással, nem igaz? :) Olvass tovább

Karácsonyi bejegyzés

Lentről a fúró hangja szűrődik fel, és tudom, hogy hatalmas káosz uralkodik a ház többi részén. Olyan káosz, amely nem, hogy egy otthonra nem jellemző, de még egy barlangban is nagyobb a rend. Igaz, a barlangban a természet uralkodik, ott könnyebb. Nálunk nincs otthon az uralkodó általában, mert még nem lakunk itt. Olvass tovább

Milliónyi Milyenség

Azt hiszem az egyik legbonyolultabb dolog a világon meghatározni azt, hogy valaki MILYEN.

Egyetlen emberről sem tudunk tökéletes képet festeni a szavaink által, még akkor sem, ha 1000 szóban szeretnénk jellemezni valakit. Persze ettől függetlenül megtesszük. Olvass tovább

#nehajtsonatatar – Adventi szösszenet #2

Fotó: Rooms – yout photo place

Sétáltunk a férjemmel. A séta célja nem volt más, csak maga a séta. Aztán azt vettem észre, hogy olyan gyorsan szedjük a lábunkat, mintha éppen késésben lennénk valahonnan – nyilvánvalóan nem tudom milyen az… hm… :) Rászóltam magunkra, hogy  ne siessünk már úgy. Le is lassítottunk… úgy 10 lépés erejéig…  Olvass tovább

Adventi szösszenet #1

Advent első vasárnapjának estéjén csendesedjünk el egy kicsit, kapcsoljuk ki az elektromos kütyüket (írom ezt egy blogon, ami áram nélkül nem is létezik :) ) és figyeljünk kicsit oda magunkra, egymásra és Istenre. Hagyjunk időt a Békének, hogy eltölthessen bennünket. Olvass tovább

Mert másnak rosszabb…

Tudtátok, hogy egy bejegyzést elkezdeni a legnehezebb? Már a negyedik, vagy ötödik borzasztó mondatot töröltem vissza,  mert mind unalmasan hangzott. Talán mert amiről írni akarok az is unalmas.  Unalmas már, hogy mindenkinek probléma van az életében, hogy csak panaszkodni tudunk egymásnak, hogy mennyire rossz nekünk, és meg se halljuk a másik szavait, aki szintén azt bizonygatja nekünk, hogy neki milyen rossz. Olvass tovább

Keddi Kilenc Ami segít ha nincs inspiráció


Eltűntem mint szürke szamár a ködben. De ha nem is…kicsit így érzem, és csak remélni tudom, hogy a szamár legalább nem igaz rám. :) Olyan köd ereszkedett a városra az elmúlt három napban, hogy ma mikor megláttam a napsütést hitetlenkedve kiáltottam fel örömömben. Hozzá kell tennem, hogy mióta a férjem ismerem, azóta hajlandó vagyok elismerni, hogy van szépség a ködben is, de csakis esete, vagy ha nem olyan teljes és áthatolhatatlan mint itt volt a napokban.

Olvass tovább

Mindenszentek és a nagy gubanc

Valami van a fejemben, ott ahol a gondolatok helye lenne, csak éppen olyan nagyon zavaros. Egy zavaros, érzelmekkel átszőtt, átláthatatlan mindenszenteki kóc. Hátha kibogozom ha írok róla.

A halottak napja soha nem tartozott a szívemnek kedves ünnepek közé. Sajnos miközben tudom, hogy ez nem helyes így, aközben temetőre járni sem szeretek. Pedig sajnos volna/van kihez. Előfordulhat, hogy ez amiatt van, mert kisiskolás korom óta temető mellett lakom. Olvass tovább

Keddi Kilenc – Gondolat az önbizalomról


Korunk nagy problémája az önbizalomhiány, így a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen. Már régebb óta akartam írni valami ilyesmiről, aztán ma éjszaka, miközben nem tudtam aludni, megfogalmaztam végre… elképzeltem, hogy egy barátnővel beszélgetek, mit mondanék neki a témában (nem konkrét barátnő, mielőtt bárki barátnő elkezdene spekulálni. :) ). Csak úgy jöttek éjszaka az okosságok :). Ha csak egy hasznos gondolatot találtok benne, én annak is fogok örülni. Olvass tovább

Fejezd be!

Nem olyan rég láttam egy hozzászólást facebookon, és egyszerűen annyira felbosszantott, hogy nem tudtam elmenni mellette szó nélkül. Vagyis el tudtam, mert nem írtam oda semmit, de most mégis szót emelek!  Így hangzott a hozzászólás – egyébként egy egészen egyszerű “likeolós nyereményjáték” alatt: “szeretném megnyerni úgysem fogom megnyerni” egy mondatban vessző nélkül csak így ömlesztve. Első felháborodásomban arra gondoltam “Akkor minek játszol???” Kedvem lett volna rákiabálni az illetőre, de végül inkább megsajnáltam. Olvass tovább

Nem vagyok egyedül

Sétálok az utcán, süt a nap. A fejem tele van gondolatokkal, amelyek úgy viselkednek, mintha versenyezniük kellene a figyelmemért, mintha csak akkor maradhatnának életben, ha csak rájuk figyelek. Ennek következtében egyetlen gondolatomra sem tudok figyelni, mert nem hagyják egymásnak. Nincs célja a lábamnak, csak menni előre, hátha attól kicsit kitisztul a fejem.  Olvass tovább

Keddi Kilenc – Amit jó lett volna tudni az iskolapadban


Már talán kicsit régen voltam iskolás (idei tanévben lesz 9 éve, hogy érettségiztünk, te jóóó ég) , de azért emlékszem milyen volt. Minden csodájával együtt, nem volt könnyű. Mert tininek lenni sehogy sem könnyű. Azon gondolkoztam mi lett volna ha néhány apróságot az iskolapadban ülve elmond nekem valaki Olvass tovább

Könyvajánló vagyvalamiolyasmi

Ha egy barátság frissen és ropogósan legördül a lélekfutószalagról, az nagyon nagyon jó tud lenni. Izgalmas felfedezni a közös érdeklődéseket, “belemerülni” az életébe…megismerni. Most nekem is van egy új barátnőm. Előtte inkább csak jó ismerősök voltunk. Az ő művészete formálta meg két éve a menyasszonyi ruhámat, aztán valahogy kicsit a csodavilágában ragadtam. Olvass tovább

Keddi Kilenc – Amire szánjunk időt


A nyár szinte mindenkinek kicsit kaotikus, legalábbis a környezetemben és a saját életemben is ezt éreztem. Vágytam volna egy hosszabb időt felölelő nyugalomra és pihenésre, de valahogy idén nyáron nem jött össze. Hosszabb idő legalábbis – tehát mondjuk 3 nap egyben, tényleg pihenéssel – többszöri próbálkozásra sem. Viszont olyan pillanatok adódtak, amelyek ölelésében megnyugodhatott a háborgó lelkem, így nem panaszkodom. Olvass tovább

Eső nyáron

Mint esőcsepp robban szét ha leér a földre, úgy hullanak a gondolataim körbe-körbe.

Gondoltam beállok időjárás jelentőnek, hiszen rajtam kívül nyilván senki sem vette észre, hogy napok óta őszi-tavaszi idő van odakint. Pedig nyár van, nyár kellene legyen, de mostanában valahogy a szívemből is hiányzik a napsütés.

Képek forrása: itt.

Olvass tovább