® Kilenc Kedves Kedd Kilenc

Talán a címből kitaláltátok, hogy valami változott. S talán egyértelmű is lesz a változás oka, azért mégiscsak mesélnék egy kicsit.

Nagyon szerettem a Keddi Kilencet,  főleg mert azt sokszor akkor is megírtam, ha mást hónapokig nem. A vége felé már azonban kezdett nagyon terhes lenni, hiszen számtalan témát körüljártam már vele, s bevallom őszintén, hogy hétről hétre valami újat hozni, ami listába szedhető, és röviden megírható, elég nehéz. Olvass tovább

17 + 3 történet egy-egy kép mögött

Jól esett visszanézegetni az én virtuális naplóm, az Instagramom képeit, és válogatni belőle. Tanítja az embert, ha visszatekinthet a szép pillanatokra, hát megtettem most ezt én is. Válogattam a fontosakból… bizonyára így is sok-sok emlék kimaradt, de talán így is éppen elég hosszú. Olvassátok szeretettel ezt a kis mini naplót az én  kétezertizenhetemről, és ha van kedvetek osszátok meg velem a Ti legkedvesebb emlékeiteket… nagyon szeretném hallani a Ti történeteiteket is egy-egy kép mögött. Olvass tovább

Idilli karácsonyfa dili

Évek óta van egy idilli kép a fejemben a karácsonyfa vásárlásról.

Egy nagyobbacska fenyőtelepet látok magam előtt, tele 1,5 – 3 méteres szépséges fákkal. Istvánnal kézen fogva sétálunk a fenyők között, süt a nap, de olyan hideg van, hogy látszik a leheletünk. Többször is körbejárjuk a területet, nevetünk, nézelődünk, beszélgetünk,  majd egyszer csak meglátjuk a Tökélestest. Ő jön haza velünk, Ő lesz a Karácsonyfánk… Olvass tovább

Szeretek Én lenni… avagy mi történt velem mostanság.

Érkezett egy hozzászólás egy rólam készült fénykép alá: “Úgy szeretnék egyszer Vásárhelyi Réka lenni”… megmosolyogtam. S jó volt tudni, hogy a kommentből nem az irigység, sokkal inkább a kedvesség árad. :) De az az igazság, hogy az elmúlt 1,5 hónapban (meg egyébként is, de most különösen) én is nagyon szeretek én lenni.  Olvass tovább

Ugyanazok a körök

Észrevettétek már, hogy vannak dolgok az életünkben, amikkel kapcsolatban újra és újra és újra és újra ugyan azokat a köröket futjuk? Legalábbis bízom benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki már-már szédül saját magától. Olvass tovább