DIY Adventi koszorú

Emlékeimben van egy kép, még általános iskolából. Adventkor minden hétfőn, az aulában gyertyagyújtás volt, így ez az emlékkép arról szól, ahogyan húzzák fel a koszorút az aula közepébe. Mármint leengedték, hogy meg gyújtsák  a gyertyát majd, felhúzták, hogy mi gyerekek lehetőleg ne gyújtsuk fel az iskolát.  Egyszer kigyulladt magától a koszorú, nem kellett hozzá egyetlen gyerek sem, amin mi jót mulattunk. Persze szerencsére ki volt az találva, hogy ne legyen tűzveszélyes, szóval nem volt gond. Kellemes emlékként maradt meg benne az egész iskolai adventezés.

Mindig is csodáltam a gyertya lángját, így egyértelmű, hogy az Adventi koszorúkért is oda vagyok. Az esetek többségében kicsúszok az időből, és az idei is éppen az utolsó előtti pillanat, hogy elkészült. Na persze idén Ti is segítettetek, hogy ne az utolsó utáni pillanat legyen belőle, mert motivált voltam, hogy hátha tudok valakinek  még egy-egy DIY azaz Csináld Magad tippet adni. :)

Így történt tehát, hogy megtámadtam a virágnagykereskedést, és tegnap fenyőben, gyertyában, mohában, tobozban, fahéjban és karácsonyi zenében úszott a szoba, és késő estére elkészült négy adventi koszorú is. Minden hétvégére egy. :D

mindenegyüüt_munakaközben

Jó, igazából 3 ajándék a családomnak, és egy marad nekünk. Igaz, a miénk a tavalyi még mindig megvan, nagyon aranyosra sikerült, szóval sokat gondolkoztam, hogy hogy is legyen. Majd meglátjuk! Külön poszt a tavalyiról nem született, de ITT ennek a posztnak a végén azért megemlítettem őket, kukkantsátok meg, ha van kedvetek. :)

És akkor nézzük az idei “termést”

A FRISS

zöls_munakközben

A koszorúkészítésben szerintem soha nem maga az összerakás az igazi ördöngösség. A titok sokkal inkább abban rejlik, hogy mi legyen a témája a koszorúnak, milyen alapanyagokat használjunk. Idén nem volt előre eltervezett koncepcióm, úgy voltam vele, hogy majd a boltban megjön az ihlet. Ezeket az almazöld gyertyákat látva meg is érkezett, rögtön hívtam telefonon Istvánt, aki akkor a házunknál volt – sódert lapátolni, micsoda buli(!) -, hogy hozzon nekem pár kövirózsát a teraszról, mert természetes koszorút (is) szeretnék. A mohával már tavaly is dolgoztam – ezt is a virágnagykereskedésben (Észak Kelet Flóra Virágnagyker, hátha Miskolcon szeretnétek alapanyaghoz jutni :) )  szereztem be, de a szerencsésebbek akár szedhetnek is szerintem – így nem volt meglepetés, hogy nagyon büdös az amivel kezelik, hogy eladható legyen, de nagyon hálás koszorú borítás. A koszorúalapra meleg ragasztóval hipp-hopp ráragasztottam a mohát, beszúrtam a gyertyákat, és utána már csak a kis tobozokat, a kövirózsát, a szárított almát, a diót és a fahéjat kellett ráragasztani. Egy koszorú elkészítése tényleg nem vesz sok időt igénybe, ha van egy jól működő ragasztópisztoly a birtokában az ember lányának. Nekem az volt, csak attól rettegtem, hogy elfogy a “töltelék”, mert azt viszont elfelejtettem venni. A moha egyébként egészen időálló, mert a tavalyi rönkön még mindig szépen mutat, bátran lehet használni. Segítségével könnyen megidézhető az fenyőerdő talaja, és a frissesség. Legalábbis számomra ez a koszorú azt idézi.

Zöld_kesz_2

Zöld_kesz1

 

 AZ IGAZÁN KARÁCSONYOS

hagyományos_munkaközben

A fenyő nem hiányozhat a hagyományos koszorúból, azt hiszem ebben egyetértünk. Sokan félnek tőle, mert gyúlékony, de megfelelő körültekintéssel nem lehet belőle baj. A szemfülesebbek esetleg anélkül is észrevennék, hogy felhívnám rá a figyelmet, hogy ez a koszorú alap, az egyik tavalyi koszorú “maradványa”. Mindig nehezebb kérdés, hogy hogyan tüntessem el a koszorú saját anyagát, hiszen bármit használok, abból viszonylag sok kell. Mármint a koszorú többi hozzávalójához képest kell sok. Többek között egyébként ezért is szoktam általában kisebb koszorúalapot venni. Nagyon szeretem a pamuttal kombinált koszorúkat, mert az olyan téli, meleg hangulatot áraszt magából, és tavaly hosszasan tekergettem a koszorú köré a fonalat. Ahogy látható a képen is, a piros gyertya ráfolyt az alapra, ami miatt István minduntalan szét akarta bontani, hogy ő inkább újra tekeri, mert “ez így milyen már”. Nem hagytam neki, és milyen jól tettem (szerintem). Így a fenyővel szépen el lehetett takarni a viaszos részeket, de azért egy kellemes, “havas” alapon nyugszik a fenyőág – amit a közeli parkból “loptam” :). Jelen esetben a bogyók, a toboz, a piros, a zöld és a fehér volt az ami dominált, így összeszedtem mindent amim volt ebben a támában. Miután mindent felragasztattam, úgy éreztem valami hiányzik. Ekkor mondta István, hogy mi lenne, ha a tavalyi koszorúról (aminek az alapját használtam) a manót ide is felültetném. Zseniális férjem van :)

A manógyártás egyébként igazán egyszerű. Az alapanyagok a következők: egy toboz, egy fagolyó vagy kisebb karácsonyfa gömb, filc, és valami vastagabb fonál, vagy ajándékszatyor füle (nekünk abból van), a hajának egy kis fonál, meleg ragasztó és filctoll az arc megrajzolásához. A toboznál érdemes arra figyelni, hogyha kintről szedjük, akkor számolni kell azzal, hogy a meleg szobában kinyílik, így érdemes “pihenni hagyni” mielőtt dolgoznánk vele. A tobozra ráragasztjuk a “fejet”. Ezt az összetételt egy filcből vágott sállal könnyen el lehet rejteni, ráadásul, ha valaki pont olyan ügyesen nem tud szájat rajzolni mint én, akkor remek trükk, a sálba burkolózott manó :). A cipőcskéjéhez egy hosszabbacska, lekerekített végű filccsík kell, illetve egy filc “cipőtalp”, amit körbetekerünk az előbb említett csíkkal. A meleg ragasztó itt is jó barát. :) A sapija egy egyszerű tölcsér. A fonál haj, a fantáziánkra van bízva, hogy milyen formát kap. Érdemes először “felpróbálni”, hogy megfelelően áll-e. :)

Ha készen van a manó, már csak rá kell rögzíteni a koszorúra, ami jelen esetben hegyes saslikpálcával történt :)… így született ez a nagyon karácsonyi hangulatot árasztó koszorú.

hagyományos_kesz_1

hagyományos_kesz_2

 

A MODERN, CSAJSZIS

csajszis_munkaközben

Itt alapvetően régebbi, otthon fellelhető alapanyagokat használtunk, újrahasznosítottunk. A gyertyák, amelyek az IKEÁ-ból valók és szállítás közben ripityára törtek, már régóta várták, hogy mi lesz a sorsuk (röpke két éve, mert még az esküvőre vettük őket :) ) a kis üvegcsék pedig… nem tudom miért voltak itthon. :) De ha ti nem vagytok olyan szerencsések, hogy az esküvő előtt nem sokkal ripityára töritek hatos csomag gyertyát, amiből kettő kellett volna, hogy épen maradjon, de nem tette meg ezt a szívességet egy sem, akkor a hobbiboltban is be tudtok szerezni viasz alapot, és kanócnak valót is. Nekünk a kanócot is a ripityagyertyák szolgáltatták, illetve már leégett teamécsesek kis fém alját szerelte rá István a kanócra. Egy hegyesebb fogóval a művelet könnyen megoldható, és fontos lépés abból a szempontból, hogy ne kezdjen el úszni a kanóc a folyékony viaszban amikor azt öntjük az üvegcsébe, hanem maradjon lent, és szép egyenesen álljon amíg a viasz megköt. Amint látjátok hurkapálcával és celluxszal rögzítettük felül is a kanócot, hogy biztos ami tuti, ott maradjon ahol neki kell. Ha a viasz az üvegcsében van, már csak annyi a dolgunk, hogy megvárjuk amíg visszadermed, majd jöhet a dekorálás, aminek csak a fantázia szabhat határt. Csipke, növény, üvegfesték…bármi!

Hozzám pont tegnap érkezett meg egy csomagnyi nyeremény Pillecukor blog Szilvijétől, amiben volt néhány táblafestékes címke, amit rögtön fel is avattam, a szintén a csomagban található folyékony krétával együtt. Ezekről posztot Szilvinél találtok IDE kattintva. Majd kapott a nyakába egy helyes pöttyös masnit is, és ettől egy igazán cuki, és modern adventi “koszorú” látott napvilágot.

csajszis_kesz_1

csajszis_kesz_2

 

A MESEBELI

ládikamunkaközben

Ez lett az egyik kedvencem, főleg mert István sem tudott betelni vele. Tehát könnyen kitalálható, hogy ezt fogjuk megtartani magunknak. :) A kis fadoboz már régebb óta a birtokomban van, többször elővettem, hogy készül belőle valami, majd eltettem, hogy mégsem. Most eljött az ideje! A kis szánkók az idei adventi vásárlásom legdrágább elemei, (ezervalemennyiforint)  de annyira aranyosak voltak, hogy a sok minden után amit visszatettem az ára miatt, a szánkókat már nem voltam képes. Tudtam, hogy valami mese jelenetet szeretnék megformálni, vagy legalább valami téli tájat. Mint írtam fentebb, a kötött holmik iránti lelkesedésem mint téli dekoráció igazán határtalan, így örömmel túrtam fel anya fonalas szekrényét, hátha van benne valami bontható. Őszintén se anyának, se nekem fogalmunk sincsen, hogy mi volt ez amit felhasználtam, de havas dombnak kitűnő lett. :) Alá egy kis papír került összegyűrve, hogy kiemelje a dobozból a kompozíciót. A fenyőt kisebb ágakra szedtem, ebből készült fenyőerdő, ami alá apró gombák kerültek. A gyertyák (amiket kivételesen nem a virágnagykerben, hanem a DM-ben vettem) éppen azért fogtak meg, mert a méretük és a helyes hópihe formájuk is megfelelő volt a ládikámhoz. Azt hiszem a kész művön nagyjából látszik, hogy csak rádobálás és ragasztás volt az elkészítés módja. :)

A ládika éke a Hóember, amit szintén István csinált. A végén kiderül, hogy mindent Ő csinált, én csak néztem :D … Nagyon szeretem, hogy tudunk együtt kreatívkodni, mert ez nagyon jó “csapatépítő” program, amire szükségünk van a mindennapokban. Főleg az a része építi a csapatot, amíg mindketten megtaláljuk a helyünket, hogy hogyan tudunk úgy együtt dolgozni, hogy nem hátráltatjuk a másikat… meg a kibékülések amikor a nem találás némi ellentétet szül :)

ladika_kesz_2

ladika_kesz

Szóval a Hóember… az alapja igazából valami bogyó imitátor szeretett volna lenni, de Hóember lett. :) Az orra saslikpálcika vége filctollal narancssárgára festve, a keze pedig olyan “valami” amit műanyag zacsik lezárására szoktak használni, és így körbe lehet tekerni vele a zacsi száját, hogy ne bomoljon ki… tudjátok mire gondolok? Hm.. remélem. Szóval abból van :). Éljen az Újrahasznosítás! De egyébként akár kis faágacskából is lehetne, hogy aztán azzal uralkodjon a ládika mesebeli táján, ahol a szánkó saját örömére suhan le a domboldalon :)

Itt a vége, fuss el véle… nem voltam túl szűkszavú :D Remélem tudtam még valakinek egy kis ihletet adni, esetleg segítséget, de ha nem, akkor sem vagyon szomorú, mert számomra nagyon nagy öröm a koszorúkészítés!

Kívánok Nektek legalább ennyire örömteli, békés, szeretettel átszőtt, hitben gazdag  Adventet!

IMG_0401

12 hozzászólás ehhez: “DIY Adventi koszorú

  1. A legjobbkor jött a poszt, épp holnap tervezek bevásárolni a saját koszorúnkhoz, ez lesz az első amit magam készítek, jól jött az ihlet. :) Nekem a 2. és a 4. nyerte el leginkább a tetszésemet, de mindegyik nagyon szépen sikerült! :)

  2. Gyönyörű koszorúk, a zöld gyertyás a kedvencem :-) Én szánom-bánom, de még egyáltalán nem csapott még a karácsony szele, így koszorúnk sincs, egyelőre.

    • Annyira még engem sem ragadott magával, de az adventtől ezt várom el :) Hipp-hopp lehet szermányolni egy koszorút :)

  3. Mind nagyon szép, de a 3. szerelem volt első látásra!! :D Nagyon tetszik. Eddig csak egyszer készítettem adventi koszorút (régen anya csinálta otthon, aztán elköltöztem… :D ), az sem volt hagyományos, szerettem volna idén is valami ahhoz hasonlót, de nem ugyan olyat, és ez telitalálat! KÖSZÖNÖM!!!!!!! :D Ennek az ötletnek hála idén talán időben készen leszek vele! :P

    • Juppi! De jó! Jajj nagyon kíváncsi vagyok!! Meg lehet majd lesni valahol? :)

  4. Annyira aranyosak lettek!
    A harmadik a kedvencem :D
    Épp az imént beszéltem anyukámmal, és megemlítette, hogy megvette a fenyőkoszorút. A díszítés idén is rám marad. :D

    • Köszönöm! :) Olyan jó dolog ez! Klassz, hogy “hagyományosan” te dekorálsz. Szeretem az ilyen családi szokásokat. :)

  5. Nagyon tetszenek! Még én is most fogok nekiállni készíteni, úgyhogy nagyon jókor jött. Gyönyörűek, ötletesek, igazán büszke lehetsz magadra. :) Én most a kötött pulcsis koszorúalapba vagyok beleszerelmesedve.. olyat szeretnék, meglátjuk..! :) A manót tuti megpróbálom. :) köszi!!! ;)

    • Köszönöm, örülök, hogy tetszenek! Én is annyira szeretem a kötött alapokat. Lehet majd képet látni róla valahol? :)

Szólj hozzá!