Elég, ha szeretettel fordulsz a tükör felé

Úgy érzem majd elalszom itt, egy ültő helyemben. Ráfogom az időjárásra. Ellenben jót mosolyogtam, mert még a beléptető captcha (tudjátok, az a betűkből és számokból álló bosszantó izé ami a még bosszantóbb robotok ellen van) is az volt, hogy BED. Tudhat valamit. :) Ennek ellenére – vagy éppen azért, hogy kicsit felébredjek  – gondoltam megosztom veletek, hogy: Képzeljétek enyém A hónap levele az Éva Magazinban!!!

Így, hogy elkezdtem blogot írni, és folyamatosan kérdések vannak bennem, hogy jól csinálom-e, fogom-e jól csinálni valamikor  és ráadásul az olvasó barátaim agyára is megyek a kérdéssel, hogy : “tetszett-e amit írtam?”, jól esik egy csepp visszajelzés, még ha teljesen más forrásból jött is. Kicsit – tudom, megmosolyogtató felvetés, de nem bánom – olyan mintha publikáltam volna a magazinban. :)

hónap levele

Amiről a levél szól, az az előző – júniusi – Éva egyik cikke, amiből pár sort, itt találtok. Igaz, szerintem nem a legfontosabb sorokat, de nyilván ez a marketing. :)  A cikk vezérvonala, hogy “Nem ciki a pici cici”. És erről szól az én levelem is a magazinnak, hogy mennyire jó ezt végre valahol “hangosan” leírva olvasni!

Jó végre ilyet is olvasni, mert nőként – bár nem kizárólagosan  feminin probléma ez  – folytonos külső megfelelési kényszer van a világ felé,  hogy “elég magas vagyok?”, “jó a hajam színe?”, “szép a szemem?”, “elég vékony a derekam?” és még sok más, és persze az “elég kerek és elég nagy-e a cicim?”. Igazából pedig lehetne ELÉG ebből az állandó önmarcangolásból. És pont erről szól az említett cikk is, hogy fogadjuk el magunkat!

Persze az önelfogadás – mind a belső, mind a külső, és egyik sem kevésbé fontos, csak most az utóbbival foglalkozok  majd valamikor lesz ez másként is – egy rögös  út,  és fogalmam sincs, hogy van-e olyan, hogy célhoz érés.  Minden esetre elindulni rajta mindenképpen érdemes, mert az élet-út még rögösebb nélküle. Ha ma reggel esetleg úgy néztél a tükörbe, hogy “nem elég … “, akkor este már úgy feküdj le, hogy “ebből elég”. Hidd el, hogy egyetlen ember sem tökéles és éppen ettől vagyunk csodálatosak. Igen, klisé. De igaz klisé.

Keresd meg azt magadban, ami “elég” és ne az legyen a mantrád, hogy “miért nem”, hanem az, hogy “milyen jó”. Ezerszer olvashattuk már ezt mindenféle oldalon, de most én is le szeretném írni, mintegy önmagamat is megerősítve ezzel, hogy el kell hinnünk azt, hogy megfelelhetünk másoknak és el kell érnünk azt, hogy megfeleljünk önmagunknak. Tenni kell érte. Hogy mit teszel érte, azt magadnak kell eldöntened, de azt mindenképpen tedd meg magadért, hogy a tükörképed felé szeretettel fordulsz.

Én pedig elindulok azon az úton, amelyik oda vezet, hogy elhiszem, csinálhatom jól a Habfürdőt.

2 hozzászólás ehhez: “Elég, ha szeretettel fordulsz a tükör felé

  1. Épp ma olvastam: “Ha már mindenképp kételkedni akarsz valamiben, akkor kételkedj önmagad korlátaiban.”
    Szerintem nagyon fontos különválasztani azokat a dolgokat önmagunkon és önmagunkban, amiket ha megfeszülünk se tudunk megváltoztatni, és azokat, amiket némi odafigyeléssel, tenni akarással vagy lemondással a nekünk tetsző képre formálhatunk. Férfi olvasóként egy életszerű példa : szeretnék magasabb lenni, de mivel az nem fog menni, így a 175 centimből kell egy arányos testet faragni. Odafigyeléssel, akarással, lemondással.
    Megelégedni sosem szabad olyan dolgokkal, aminek korlátai önmagunk vagyunk, a jobbá tehető dolgokat jobbá is kell tenni! A bejegyzés kulcsmondata a vége felé van:”…el kell érnünk, hogy megfeleljünk önmagunknak.” Ezt tehát nem csak a tükörképünk szeretésével, beletörődéssel, elfogadással, hanem kellő motivációval, önmagunk korlátainak feszegetésével lehet megtenni. A motiváció pedig lehet a tükör, vagy a “másik felünk” szemeinek ragyogása, ha neki tetsző dolgot lát vagy érez. A kettő úgyis összefügg :)

    • Kedves BP!
      Örülök, hogy megírtad ezt, mert lehet akkor túlságosan elbújtak a szavaimban ezek a gondolatok. Igazad van abban, amit a belső motivációról és arról írsz, hogyha tehetünk, akkor tegyünk egy boldogabb énkép érdekében. A bejegyzésben sem állítom ennek ellenkezőjét. A kulcs mondata talán nem az, de az általad említett mondat pontosan arról szól. Tegyünk érte, hogy elfogadjuk magunkat. Ha ez “a korlátaink feszegetése” akkor azzal. Ha ez a pozitívabb gondolkodás, akkor azzal. Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját egyensúlyát. Szerintem a változás, változtatni akarás csak akkor jó ha az valóban belső motivációból fakad és nem abból, ami a média által sugallt tökéletes. Az semmi esetre sem jó kezdet, ha utálattal, rosszallással nézünk magunkra. Nem jó motiváció. Lehet, hogy van akinek “nem csak” az kell, de mindenképpen kell a szeretettel gondolás önmagunkra.

Szólj hozzá!