Ha nincsenek szavaim, akkor is …

Sokat gondolkoztam, hogy hogyan kell, kell-e egyáltalán “nyilvánosan” megszólalnom az olaszországi busz tragédia kapcsán… Közben pedig gondolkoztam azon is, hogy milyen sok tragédia van a Földön, s talán néha szólni kellene egy kicsit mindegyikért. Talán segít, ha megteszem, mert mást nem tudok tenni… Semmi mást. Vagyis csak egyetlen dolgot….

Nem érzem úgy, hogy képes lennék bármi olyasmit írni, ami megfelelő lehet. Nem érzem úgy, hogy jó az, ha inkább csöndben maradok.  Van, hogy szólni kell akkor is, ha nem érezzük azt, hogy “elegek” vagyunk hozzá. Ha csak néhány szót is… Egyetlen dologról érzem úgy, hogy megtehetem.

Imára kulcsolom a kezem, és kérek.

Erőt, reményt és összetartást. Megélhető, és nem pusztító fájdalmat, könnyeket, segítő kezeket és derűs emlékeket. Figyelmet, türelmet és szeretetet egymás iránt. A megfelelő szavakat, a megfelelő helyeken. És Hitet. Rengeteg hitet, hogy van miért, és van tovább…

 

Hozzászólás