Heti Kilenc amit megtennék 30 éves korom előtt

2017. 07. 26. 9 hozzászólás

 

Tegnap előtt betöltöttem a 29. évemet, így most már csak 362 egész nap van hátra a harmadik ikszig. Azt hittem majd mennyire rossz érzés lesz, hogy 29 éves vagyok, de mikorra eljött a szülinapom már valószínűleg kiaggódtam magam, mert valahogy úgy éltem meg az egészet, mint amikor tiszta oldalt nyitunk egy füzetben, és azt látjuk, hogy a sok üres oldalt mennyi-mennyi lehetőség van szép szavakkal, élményekkel teleírni.

Rengeteg dolog van, amiről azt hittem, hogy “mire ennyi idős leszek” már így vagy úgy lesz. Aztán úgy, meg így lett végül, és mégis boldog vagyok!

Itt áll előttem egy tiszta lap, amin én és Isten alakítjuk a sorokat. Magamban csak bíznom kell, és tennem, Istenre pedig rábíznom és kérnem tőle.

Végiggondoltam azért mi mindent szeretnék 30 éves korom előtt megvalósítani. Van közte néhány nagyon személyes gondolat is amelyeket nem mesélnék el, de van néhány könnyed-kalandos kihívás is. Ezt szeretném most megírni, de legalábbis kilencet belőlük, s bízom abban, hogy az év folyamán a megvalósításról is számot adhatok!

A képek a Keddi Kilenc Pinterest tábláján megtalálhatóak bár felróható nekem a cím változása, de nézzétek el nekem: inkább élveztem a szabadnapokat és nem írtam Keddi Kilencet, így lett ez most helyette Heti Kilenc :)

1.
Varrás
Megtanulok varrni. Alighanem talán a listám legnagyobb kihívása. Én és a tű nem vagyunk jóban, kivéve ha “tákolásról” van szó, ahogy azt nevezem, amikor megvarrok/felvarrok valamit, de csak olyan helyen ahol nem látszik, vagy igazán nem számít. Pedig állítólag nem nehéz… már csak egy szép varrógépre van szükségem. Például egy ilyen szép mentaszínűre… vagy halványlilára.
minta
2.
Kéktúra
Nem célom a teljes útvonalat végigjárni az elkövetkező egy évben, de azért egy nagyobb szakaszt mindenképpen jó volna megtenni, mert már évek óta csak ábrándozom róla, de tovább még nem jutottam. Itt az ideje, hogy legalább egy hosszú hétvégét kiválasztva nekiinduljunk. Férjjel, barátokkal, családdal… még nem tudom, de nagyon szeretném ha nem csak “majd egyszer” maradna.
minta
3.
529 km futás
Az ötletet Enikő adta akinek a kitartása rendkívül motiváló számomra. Én ugyan még nem merem bevállalni az 1000 km-t, mert egyenlőre nagyon is élvezem azt a szabadságot amit magamnak adtam a futás terén, de ez az 529 km olyan jó számnak tűnik ahhoz, hogy valami cél mégiscsak legyen. Ha hamarabb elérem, majd új számot választok… ha nem érem el, akkor elég lesz ha tudom, hogy én beletettem amire képes voltam.
minta
4.
Véradás
Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy még életemben nem adtam vért. Sokáig a súlyom se volt meg hozzá, de egy ideje már ez nem lehet kifogás. Őszintén szólva tartok tőle, mivel vérvételen is eléggé rosszul viselem a dolgot, de csupán mentálisan, így ez egy olyan félelem, amit le tudok és le is akarok győzni. Ez a kép pedig egészen jópofa és inspiráló.
minta
5.
Bivakolás
Azaz a szabad ég alatt aludni. Sátorozni nagyon nagyon szeretek, onnan pedig egyetlen apró lépés, hogy sátor nélkül töltsem el az éjszakát a természetben.
Egyetlen aggályom van, ami szerintem a legtöbbünket visszatartja ettől, és az nem más mint a bogarak… de azt hallottam teljesen más élmény mint a sátorozás, szóval meg szeretném tapasztalni.
minta
6.
Szelektálás
Mióta eljöttünk a szülői házból azóta rájöttem, hogy milyen kevés tárgy is elég az élethez. Nem költöztettük át a dolgaink 3/4-ét,  gyakorlatilag néhány ruhával a bőröndömben teljesen ellenénk a szüleimnél is. Így látom azt, hogy 1,5 év alatt mi-mindenre nem volt szükségem, és ez motivál arra, hogy az új évtizedemet már átláthatóbb eszközállománnyal kezdjem. Mivel eléggé gyűjtögető típus vagyok, erre sajnos kell egy év. De mi abban kihívás, ha olyasmit szeretnék ami könnyen megy?!
minta
7.
Fotófal
Kicsit az előző témához kapcsolódik, hiszen a fényképeink is eléggé össze-vissza vannak, előhívva, vagy még úgy sem. Nagyon szeretnék egy falat, ahol az életünk apró mozzanati vannak, amire jó érzés ránézni, ami azt tükrözi amit megéltünk mikor a képek készültek. Itt az ideje ebbe is belekezdeni.
minta
8.
Végigfőzni
Nagyon szeretem a szép szakácskönyveket, és van is otthon néhány. Azokat lapozgatva mindig eszembe jut de jó lenne mindent megfőzni belőle, de aztán valahogy mindig inkább az egyszerűbb fogások győznek. Hát úgy döntöttem belevágok! Végigsütök-főzök egy szakácskönyvet!
minta
9.
A Nagy Kaland
Sajnos az anyagiak picit megnehezítik mostanság a mindennapjainkat, de nagyon igyekszem nem keseregni ezen, és ezzel együtt azon, hogy nincs lehetőségünk utazni. Viszont nagyon szeretnék eljutni egy másik kontinensre legalább egyszer az életben, így arra jutottam, hogy “nyitok egy befőttesüveget”, s ami abba bekerül, onnan ki nem kerülhet csak “A Nagy Kalandra”. Nem baj ha nem utazunk 30 előtt, az is elég lesz, ha elkezd telni az üveg.
minta

9 hozzászólás

  • Marcsi - Habos Kakaó Blog 2017. 07. 26. at 17:07

    A Nagy Kalandra szánt befőttesüveg ötletét ezennel el is lopom, ha nem haragszol. :)
    A véradáshoz annyit szeretnék mondani, hogy teljesen megértem, hogy félsz tőle, édesanyám is azt mondja, szúrták már őt meg elégszer, ő nem mer még önszántából is menni. Amit elmesélek, nem felvágás akar lenni, de talán ad neked egy kis bátorságot.
    Kicsi koromban apa néha nagy vattapamaccsal a karján jelent meg, mondta, hogy vért adott. Később azt is elmesélte, hogy az ő édesapja is rendszeresen adott vért. Nem emlékszem rá, hogy nagyapával beszéltünk volna erről, de mielőtt 18 éves lettem, és azon gondolkoztam, hogyan kellene megünnepelni ezt a különleges születésnapot, eszembe jutott, hogy most már adhatok majd vért. Ezért az érettségi szünetben, 18 évesen és 1 naposan elmentem vért adni. Azóta már kb. 15 alkalomnál járok. Ez nem sok édesapámhoz vagy nagyapámhoz képest, de én azért büszke vagyok, mikor megdicsérnek a véradásnál. :)

    • Reka 2017. 07. 27. at 08:14

      :) <3 Nagyon örülök, hogy megírtad a történetet! Olyan kedves!! Egyáltalán nem vettem felvágásnak, sőt! Büszke is lehetsz magadra! :) Remélem én is veszek majd egy nagy levegőt és elmegyek.

  • MA 2017. 07. 26. at 17:07

    De jó, hogy még előtte vagy… Én a 29-től még nem féltem, a 30-tól már igen. Ezt tavalyelőtt tavasszal írtam, azóta eltelt majdnem 2 és fél év. Szeptemberben már 37 leszek, most kezdem megszokni, hogy 3-assal kezdődik. De még mindig úgy érzem, hogy rosszabbul hangzik, mint ahogy érzem magam… https://www.facebook.com/notes/m%C3%A9sz%C3%A1ros-andr%C3%A1s/meddig-v%C3%A1llalhat%C3%B3-a-kor/818771918203177/

    Jó, hogy ilyen nagy terveid vannak, remélem sikerül megvalósítani. Majd várom a beszámolót jövő nyáron! :)

    • Reka 2017. 07. 27. at 08:15

      :D Köszi! A lényeg úgyis az, hogy hogyan érzi magát az ember… :)

  • Hanna 2017. 07. 26. at 20:52

    De jó! Dél hónap múlva 29 leszek. 1 év harmincig címmel tervezem írni majd.
    Boldog születésnapot!

    • Reka 2017. 07. 27. at 08:17

      :D Kíváncsian várom! És köszönöm!! Neked Pedig Nagyon Boldog Névnapot!!! Puszii!

  • Annszofi 2017. 07. 26. at 21:50

    Isten éltessen utólag is! Igazán jó, inspiráló 9 pontot írtál, nekem is lefedi pár célomat. Sok sikert a végrehajtáshoz, élvezd ki az utat! ♥

    • Reka 2017. 07. 27. at 08:17

      Köszönöm szépen! Nagyon igyekszem! :) ♥

    Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Rólam

    Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

    INSTAHAB

    Legnépszerűbb Bejegyzések

    Címkék

    ×