Interjút Karácsonyra? Igen! – Beszélgetés Dórival

Van egy “kis” csoport Facebookon, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége, akiknek sokat köszönhetek.Nincs annyi hely ahová leírhatnám, de szavak sem igazán, hogy mennyire segítőkész és inspiráló társaság gyűlt össze, és mennyire örülök, hogy rájuk találtam és befogadtak.

kép

A csoporton keresztül egyre több új, és csodálatos embert ismerhetek meg, és a hétvégén végre eljött az a pillanat is, amikor belevághattam én is a csoportban hirdetett játékba. A játék, amely gyakorlatilag interjú készítésről szól, miközben nagyon szórakoztató, aközben jó kis ön és tárismeret is. Így hozta a sors, hogy  egy remek blogot és vele egy remek lányt sodort a “monitoromra” az élet, és így beszélgethettem az Ecofairy egyik bloggerinájával, Dórival. Nem is szaporítanám tovább a szót, olvassátok szeretettel a beszélgetésünket! Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Belecsapjunk a lecsóba? :Dcv-crop

Bele! Épp a Boyhoodról írt cikkedet olvasom… másodjára :D

Ahh az nagyon jó film!

Most láttam múlt hétvégén, és nekem is nagyon tetszett! Főleg az, hogy végig ugyanazok voltak a szereplők. :D

Igen, eszméletlen, hihetetlen, ahogy azt másodjára is olvashatod :D (aminek nagyon örülök!)
Én is a ti blogotokat böngésztem most. Bevallom őszintén, eddig valahogy elkerült, de mivel mindig is érdekeltek a természetes anyagok, hozzávalók, gasztronómia stb., ezért nagyon örülök, hogy téged sorsolt hozzám a gép, mert ki tudja hogy egyébként rábukkantam volna-e. (Remélem igen) Viszont nem volt elég időm felkészülni a kérdésekkel, amit nagyon bánok, de annál spontánabb lesz. :)

Hát ez a lényeg! :D

Így nagyon “kreatívan” az első kérdésem az, hogy – ha jól látom 1,5 éves nagyjából a blog – hogy tekintesz vissza a kezdetekre?

Anna barátnőm (aki ecofair(y)-ként ír a blogba) olvasta Thom Hartmann – Az ősi napfény utolsó órái című könyvét, és ő vetette fel az ötletet, én addigra már elég jártas voltam a blogolásban, ez már a 4. blog, amit szerkesztek, ismertem a blogspot felületét, valamint addigra már fél éve környezettudatosan takarítottam a kislakásunk, így természetesen igent mondtam a felkérésre. Eleinte többnyire a takarítással foglalkoztam, illetve az addig begyűjtött tapasztalataim osztottam meg, aztán bemerészkedtem a kencekeverés területére is. Azóta elvesztem. :)

Hű, negyedik. :) Mivelfoglalkoztak nagy vonalakban a korábbi blogok?
Van-e még köztük “élő”?

Az első személyes volt (tinikorom kirohanásai, azt töröltem is úgy egy év után, azóta még a szolgáltató is megszűnt). A másodikban a gyöngyös alkotásaim osztottam meg a nagyérdeművel, de a kis költségvetés miatt nem tudtam Swarovski gyöngyöket vásárolni, és a “nagyokéhoz” hasonló műalkotásokat fűzni, plusz még az egyetem miatt nem is volt időm rá, így felhagytam vele. A harmadikban a horgolásaim posztolgattam, de attól meg elment a kedvem, ma már csak szezonálisan (=karácsony előtt) horgolok, többnyire a kis hópelyheim, amiket minden évben elajándékozok. A gyöngyös és a horgolós blog még élnek:
http://dorottheagyongy.blogspot.hu/
http://dorihorgoleskreativ.blogspot.hu/
Igazából a gyöngyfűzés és a horgolás sokadlagos hobbi szintjén maradt fenn, az Ecofair(y) és a krémkeverés most a legnagyobb hobbim (És félig a hivatásom is.) :)

Akkor ebből a kreatív énedből jönnek az inspirációs bejegyzések gondolom.

Igen, nagyon szeretek Pinteresten böngészni, de sok Pin-t láttam már az elmúlt közel 3000 pinelés alatt.

Atya-gatya 3000. Akkor nem vagy kispályás pinelő Gyakran a zárójeles megjegyzések mondanak a legtöbbet, így muszáj megkérdeznem: Hogy érted azt, hogy hivatásod?

2 év alatt gyűjtöttem össze, unalmas óráimban jó szórakozás volt. Hivatásként élem meg, hogy már majdnem egy éve nem vettem testápolót boltban, illetve hivatásnak érzem, úgy érzem, szívesen indítanék egy vállalkozást is a területen, és onnan kiöregedni lenne a legnagyobb öröm.

Hű.ez a vállalkozás nagyon jó ötlet! Szerintem érdemes belevágni, főleg mostanában. Akkor is, ha eleinte csak kicsiben. Egy vevőd már tuti van! :D
Írtad, hogy akkor kezdtél el környezettudatosabban takarítani, amikor úgymond saját háztartásod lett. Hozzám is közel állnak ezek a dolgok, de egyenlőre általában csak elméleti szinten, és mindig arra gondolok, hogy majd ha saját háztartásom lesz. Szerinted mennyire függ a tudatos életmód attól, hogy a szüleivel lakik-e még az ember vagy sem? Neked miért a költözéskor volt a nagy változás?

Beállítottság kérdése. Én mindig érdeklődtem iránta, de itthon anyukám a “hagyományos” módszereket alkalmazza, bolti tisztítószert, számára kicsit macerásabb lenne az öko takarítás, mert sokat dolgozik. De azért van ráhatásom, mert már elkezdett mosószódát hazsnálni. Egyébként valóban sokat játszott a váltásban az, hogy albérletbe költöztem, az én házam az én váram felkiáltással kezdtem bele. Illetve az is fontos hogy jóval gazdaságosabb így takarítani, ami az egyetemisták pénztárcájának jót tesz

Gondolom azért akadnak nehézségek is, mi az amibe könnyen bele lehet ezzel bukni és feladni?

Az egyik a kitartás kérdése. Valóban egyszerűbb ráfújni a hideg zsíroldót a gáztűzhelyre és letörölni, mint beszórni szódabikarbónával és feláztatni. Illetve az alapanyagok beszerzése, ugye a boltokban kis kiszerelésben kapni a szódabikarbónát és a citromsavat, úgy tényleg nem a legkifizetődőbb a váltás. Szerencsére Szegeden van cukrászdiszkont, így ott meg tudom venni ezt a két anyagot, és nagyon olcsón jövök ki.

Tehát ezt is megtudtam. :P Szegeden jársz egyetemre?

Igen, ez már az ötödik évem.

És mit tanulsz?

Geográfus mesterszakon terület- és településfejlesztést.

Elszaladsz, ha megkérdezem, hogy és mik a tervek a jövőben? :D

Neeem. :) A közeli tervekben szerepel az államvizsga és az, hogy állást keresek. Szeretnénk Budapestre költözni, mert onnan könnyebben látogatjuk a barátom szüleit Somogy megyében. Aztán a távolabbi jövőben családot szeretné(n)k. A többit meg majd ahogy hozza az élet. A bloggal továbbra is szeretnék foglalkozni, azt is el tudom képzelni, hogy ilyen irányba is képzem magam.

Többen is vezetitek a blogot, ha jól láttam. Milyen arányban oszlanak meg a bejegyzések? Hogy zajlik egy ilyen csapatos blog működése a háttérben? Gondoltok egyet és írtok, vagy megbeszélitek, hogy van valami ötletetek és megírnátok? Vannak konfliktusok?

Most már hárman írjuk a blogot, Barbinak a munka mellett kevés ideje van rá, Anna pedig épp Erasmuson van Salzburgban, így őt most az ottani teendőivel van inkább elfoglalva, úgyhogy a blog vezetésének oroszlánrésze rám hárul, amit én igyekszem komolyan venni (talán már túl komolyan is). A posztok írása pedig úgy néz ki, hogy nekem tele van a fejem ötletekkel, és szépen jegyzetelem őket, aztán szép sorban megvalósulnak. A lányoknál nem tudom, egyszer csak megjelenik a poszt a blogon, illetve szólnak, hogy erről akarnak írni, aztán egyszer csak kikerül. Konfliktusok nem igazán vannak, többnyire inkább én bosszankodom magamban, hogy mintha egyedül írnék (amit igazából nem is bánok, mert szeretem csinálni), de majd lesz olyan élethelyzet, amikor valószínű én kerülök hasonló helyzetbe, szóval igyekszem nem (nagyon) rápörögni a témára.

Milyennek ítéled a visszajelzéseket? Mik a legnagyobb sikerek a blogod vezetése óta? Mi inspirál arra, hogy ne csak tudatosan élj, de tudatosan írj is?

A visszajelzések nagyon pozitívak, és mióta a facebook-os csoport tagja vagyok, meg is sokasodtak. A kíváncsiság inspirál, szeretek újabb és újabb dolgokat kipróbálni, és az élményeket, recepteket megosztani azokkal, akik ugyanolyan kíváncsiak, mint én. Illetve, nem hagyhatom az Olvasókat olvasnivaló nélkül! :D

Többször esett már szó kis csoportunkban a kommentekről, azok meglététől, vagy elmaradásáról. Te ezt hogyan éled meg?

Szeretem, ha jönnek a visszajelzések. Az utóbbi időben pedig egyre több jön (köszönöm!). Én is igyekszem mindenhová írni, ami nagyon tetszik, otthagyni a nyomot, hogy ott jártam. És nem csak 2-3 szót, hanem legalább 3-4 mondatot. Tapasztalat, minél hosszabb a komment, annál nagyobb az öröm.

Nagyon jó kis szépségápolási receptre bukkantam az oldaladon, amiket mindenképpen ki fogok próbálni. Van esetleg abszolút kedvenced?

Örülök neki! :) Jelenleg a napokban megosztott Angels On Bare Skin arctisztító a favorit, de nagyon szeretem az ajakápolókat is, abból az olívás-méhviaszos a kedvencem, most fogyott el, amit egy éve csináltam, úgyhogy ideje valami újat kipróbálnom!

Sok idődet elveszi mindez?

Nem érzem úgy. Egy-egy kencét összedobni, kb. fél óra, mosogatással együtt. Tovább tart elkészíteni egy sütemény. :D

És a blog? Mennyi időbe kerül egy-egy bejegyzés?

Az már egy kicsit hosszabb dolog. Kiválogatni a fotókat, megszerkeszteni és feliratozni, illetve magát a posztot megírni… na, az már van, hogy 1-1,5 óra, de ha nem sok kép készül, illetve nem is készül, mert értékelhetetlen lenne, akkor az is nagyjából fél óra.

És a párod hogy tolerálja ezeket?

Elfogadja, tudja, hogy szeretem csinálni, csak az egyre halmozódó dolgaim nézi ferde szemmel. :D A blog kódolásánál egyébként nagyon sokat segített!

:) Egy jó bloggerina mögött többnyire áll egy férfi. :D Persze vannak kivételek, akiké minden tiszteletem, hiszen sok bloggerina ebben is nagyon tehetségesek. :) Te milyennek látod a magyar blogszférát?

Ez így van! :) Sokan vagyunk, azt meg kell hagyni. Közülünk rengetegen vannak a beauty kategóriában, ami szerintem igencsak felhígult. Sokszor unalmas mindig ugyanazokat a reklámtermékeket látni, de vannak, akik kiemelkednek, bár ott kemény munka van az igényességért, ami sokat számít! Azt sajnálom, hogy kevesen vannak tudatos beauty-bloggerek. Vagy csak én nem tudok róluk. :D De egyébként tényleg, a rengetegből nehéz kitűnni, ha nem tudsz valami egyedit nyújtani,

És minden szerénység nélkül: hogy érzed? Azon az úton vagy(tok) ami végül valahogy elvezet a sikerességhez? Vagy van, hogy megszeppensz?
Egyáltalán számotokra mi lenne az, ami azt mutatná, hogy sikeres a blog?

Úgy érzem végre ráléptünk egy útra, ami elvezethet a sikerhez, hiszen mindannyian a 20-as éveink elején járunk, így példát mutathatunk. Boldoggá tesz az hogy szépen növekedik a napi megjelenítések száma. Viszont akkor el szoktam kedvetlenedni kicsit, amikor azt látom, hogy egy pár hónapja indult szépségblog követőinek száma meghaladja az 50-et. Ilyenkor arra gondolok, hogy mit tud ő, amit én nem?!
Csak a magam nevében nyilatkozhatom, szerintem akkor lenne sikeres a blog, ha mondjuk lenne 100 követőnk, illetve a napi megjelenítések száma is tartósan 300 felett lenne. Én ezért dolgozom. :)

Igen! Tökéletesen átérzem ezt a “mit tud ő amit én nem” érzést! De amíg optimistán szívvel-lélekkel csinálja az ember, addig nem lehet baj.

Én is így vagyok vele. És a kitartó munka meghozza a gyümölcsét. :)

Szeretnék rólad, mint Dóriról is megtudni valamit, nem csak Dóriról mint, bloggerről, de nem vagyok túl jó ebben a “kérdezzünk személyeset”-ben. :D Az már kiderült számomra, hogy vannak közös vonalaink, mint a kreatív “előélet”, illetve a szemléletmód (igaz ebben előrébb jász) és területfejlesztést tanulsz, én pedig abban dolgozom. De mégis – tudom, nem olyan könnyű – de mesélnél kicsit magadról?

Hú, ezt jó látni, hogy el lehet helyezkedni a szakmában! :D

Én közgazdászként főként a projektek, az eu. világával foglalkozom, de több kollégám is geológus, geográfus, szóval el lehet. :D

Pont ezt tanulom, csak épp azt, hogyan kell pályázni és egy projektet levezetni :D Szóval egyszer csak kollégák is lehetünk. :)
Személyeset magamról. Hát, vidéki lány vagyok, Kalocsán éltem 18 évet, és több mint 6 éve vagyunk együtt a barátommal. Szeretek sokat aludni és sokáig fenn lenni. Nagyon szeretem a Harry Pottert és sorozatot nézni. Van egy húgom, ő nyáron volt 20 éves. Két hónapja van egy kiscicánk, aki nem is olyan kicsi, de nagyon szeretjük. :) Nagy vágyam eljutni Izlandra, Amerikába, Új-Zélandra, és úgy igazából egy világ körüli utazás sem lenne ellenemre. Nagyon szeretek kávézni és a mindenféle süteményeket.

Sokat aludni és sokáig fent lenni! :D egy örök ördögi kör! :D Én is állandóan ezzel küzdök!

Igen! Sokszor érzem is, Valószínű emiatt is szeretem a kávét. :D

Mint romantikus lélek, szívesen megtudnám – ha szívesen megosztanád – a pároddal a történeteteket, a hosszú kapcsolat titkát szerinted, hiszen ilyen fiatalon nem mindenki van a párja mellett ennyi ideje. De ha nem szeretnéd, akkor megértem, elég kettős dolog ez a blogolásban, hogy mennyire mesélünk ilyeneket…

Valóban, nem mindig megszokott, hogy magánéletről beszélünk, ha nem személyes a blog, de egy pontig belefér.
Hát a történetünk hát, számomra érdekes. :) Osztálytársak voltunk gimnáziumban, és egy nyári egyhetes kiránduláson jöttünk össze, 2008-ban. Azóta is tart a szerelem. A hosszú kapcsolat titkát nem tudom, passzolunk egymáshoz. Bár, vannak dolgok, amikben ellentétei vagyunk egymásnak, van ami egyezik. Szerintem ez így jó. :)

Még egyetlen kérdés, így a végére. Hogy érezted magad most, hogy faggattalak? Én nagyon-nagyon élvezem, de állandóan félek, hogy nem kérdezek meg valamit ami pedig fontos lenne. Van esetleg valami amit még nagyon szívesen elmondanál?

Nagyon tetszett, még nem voltam interjúalany. :) Úgy érzem mindent megosztottam Veled, ami érdekes lehet (remélem az is lesz :D).

Nah ná, hogy érdekes! Nagyon szépen köszönöm!!!

 

Még egyszer Nagyon Köszönöm Dórinak a beszélgetést, nagyon nagyon élveztem! Ha kérdésetek van hozzá, vagy hozzászólnátok, szívesen vesszük! És mindenképpen kukkantsatok be Dóriékhoz, mert nagyon változatos és érdekes a blogjuk! A mai posztjuk házi készítésű szaloncukorról szól, szerintem még nincs késő kipróbálni! ;)

Az interjúsorozat korábbi részeit elolvashatjátok itt, itt, és itt. Kattintsatok, mert érdemes!

3 hozzászólás ehhez: “Interjút Karácsonyra? Igen! – Beszélgetés Dórival

  1. Mint eddig mindegyik interjúnál, ennél is jónak tűnik a hangulat, mintha szemtől-szemben beszélgettetek volna! ^^ És úgy látszik sokan szeretnek kávézni a bloggerinák közül.. :D

Szólj hozzá!