Januári HABok

borito

Többször írtam már, hogy esetleg sűrű vagy fárasztó hónap van mögöttem, de az a fajta fáradtság, ami január közepe táján lepett meg engem, az évek óta ismeretlen volt számomra. Utoljára talán egyetemen, a péntek reggeli matek gyakorlatokon éreztem, hogy ennyire leragad a szemem, és kellene valami amivel kitámaszthatom. Az pedig, hogy este tízkor minden vonakodás nélkül mentem aludni már tényleg azt mutatta, hogy elfáradtam. Eme fáradtság ellenére azonban rég éreztem magam ennyire a helyemen az életemben, mint most. 

Új év, új munkahely! Ezzel a felkiáltással kezdődött számomra január.
Hihetetlenül alakult az egész helyzet. December közepén kaptam egy visszautasító e-mailt egy olyan helyről, ahonnan nagyon számítottam a pozitív visszajelzésre. Ezzel a munkakeresési időszakom lelkileg is legmélyebb pontjára küldtek, és volt pillanat, hogy nem hittem, hogy belátható időn belül bármi is változik. Néhány nap kellett, hogy összeszedjem magam, de amikor kicsit sikerült, fogtam egy tollat, leírtam, hogy “2017 január elsejétől olyan munkám lesz amiben jó vagyok, és olyan munkahelyem ahová szeretek bejárni…”. Mindezt december közepén… a karácsonyi nagy leállások előtt pár nappal, amikor sok helyen még a döntéshozók haja is megáll a növésben, nem hogy esélye legyen annak, hogy 2 hét alatt beadom-interjúznak-felvesznek. Elég képtelenség volt, de nem érdekelt. Hittem benne… és hihetetlen csillag-együttállásoknak (és jó embereknek) köszönhetően végül igazam lett. Hétfőn behívtak interjúra és csütörtökön már tudtam, hogy 2017-ben új fejezetet nyithatok. Múzeumban dolgozom, mint projektmenedzser, és mosolyogva érkezem a munkahelyemre minden reggel.  Néha, ha kell egy kis szünet, átsétálok a Képtárba és csak nézek 1-1 képet pár percig… nem is tudom nektek leírni milyen jó ez… nem csak a Képtár-szünet, hanem minden-minden….

Ez a legjelentősebb történés a Januáromban, de a délutánokon és a hétvégéken sem unatkoztam (sőt!) amiért mind-mind nagyon hálás vagyok. Jóért, rosszért egyaránt… mert a rossz is sokat tanított nekem…

Tehát Januárban…

…hálás  vagyok és boldog az alábbiak miatt:

  • A beszélgetős január elseje. Több baráti társaságot (kissé félve) eresztettünk össze szilveszter éjszakára, de (azon kívül, hogy sajnos volt aki nem tudott ott lenni velünk)  minden nagyon jól alakult! Köszi Srácok!
  • A csodálatos fogadtatás az új munkahelyemen
  • Úgy egyáltalán a munkahelyem
  • A frissen sült zsemlék, amiket a férjem készített… fáradtan hazaérni erre?! Felbecsülhetetlen! Neki finomabbra sikerült mint az enyém. De ezt titok :)
  • A havazás, mert végre-végre igazi tél volt Januárban… jöhetett volna karácsonyra, de nem elégedetlenkedek…
  • A séta és beszélgetés a Budapesti estében Bettyvel, mert ilyen jó rég volt, köszönöm!
  • A Fénylabor –  Rooms workshop, ahol mint modell voltam jelen, és nagyon sokat tanultam magamról, meg az emberekről, és a Rooms még mindig gyönyörű, és nagyon jó volt ott lenni, a csapat részese lenni!
  • Külön pontot érdemel, hogy logisztikai problémákat kiküszöbölendő, ott is aludtam a Roomsban, így ott ért a reggel is, ami leírhatatlanul békés volt. Megpróbáltam leírni, de csak érzem itt a lelkemben.
  • A vicces, kedves visszajelzések a NAV reklám miatt :)  Merthogy #bennevagyokatvben :) Aki esetleg még nem látta, ITT megnézheti. Még ősszel forgattuk egy esős délután a kisfilmet, kicsit eláztam, de azért jó móka volt.
  • Az esküvő kiállítás, ahol megint segítettem menyasszonyoknak megtalálni álmaik ruháját
  • Műzli bújásai, mert hihetetlenül aranyos!
  • A tökéletes kakaós csiga
  • A napfelkelték
  • A befagyott tó
  • A hatalmas jégcsapok az ereszen
  • A barátnős találkozások
  • A puha zokniim, amit ajándékba kaptam
  • A reggeli teák
  • A kilátás a Múzeumból
  • A késői reggeli gofri

…amiben fejlődtem:

Végre elindult tényleg egy folyamat a háztartás, rendszerezés ügyében. Mindig csak fogadkoztam, most végre ha aprókat is, de lépegetek előre, ezen kívül pedig a munkámban is tudatosabb vagyok. Mindebből a rendszerezettségből a blogon nem látszik még sok minden, mivel abban is fejlődtem, hogy végre megértettem, ha állandóan marcangolom magam a rendszertelen bejegyzések miatt, attól még nem lesznek rendszeres bejegyzések. Azonban ha rendet teremtek az életem egyéb területein, akkor a blog is megtalálja a maga rendszerét… addig pedig, bízom abban, hogy ilyen hektikusan is szeretettek. :)

… Ti írtátok nekem:

Brigi sorai hihetetlenül jól estek, köszönöm szépen itt is!

“Tavaly letöltöttem a Hab-naptárat, ami egész évben hűséges társam volt a káoszban. Egész decemberben tűkön ültem és lestem, mikor érkezik a 2017-es példány… túláradó boldogsággal köszöntöttem érkezését (a férjem igen furcsán nézett ezért… ő ezt nem értheti). Már el is kezdtem a nyomtatását, alig várom, hogy teljes formájában kézben tarthassam. Köszönöm, hogy fáradoztatok vele, nekem sokat jelent, nagyon szeretem.”

… más bloggerektől:

Bianka, a Brush bloggere írt őszintén önmagáról, a kilókról, a szépségről. Bejegyzése szerintem példaértékű lehet sokak számára, mert még mindig és mindig és mindig fontos az önelfogadás!

#BeautyBeyondSize
“…azt vettem számon, mit ettem meg aznap, hány kalóriát vittem be, mennyi az ideális, mennyit kell égetnem, ahhoz mit kell edzenem, hány hónap van még a tizennyolcadik születésnapomig, mennyit kell még addig fogynom, az havonta hány kiló fogyást jelent, és milyen boldog leszek majd a születésnapi bulimon, ha azt az álomsúlyt elérem, mert szép leszek.”

Enikő arról írt, hogy hogyan marad motivált a mindennapokban. Ehhez hasonló tippeket mindig örömmel olvasok másoktól, mert mindig tanulhatunk egymástól valami újat. Elvei és tippjei nagyon közel állnak hozzám.

Hogyan maradok motivált a mindennapokban?
“Nem hiába vannak érzéseink. Ahhoz, hogy tiszta szívből boldogok legyünk, bizony meg kell ismernünk a szomorúság minden mélységét is, hiszen így marad meg az egyensúly.”

Natussshkaa fiatal felnőtteket érintő gyakori problémát boncolgatott a saját példája kapcsán.  Annak felfedezése, hogy miben vagyunk jók, mit szeretünk csinálni, és mi az amivel a mindennapi kenyérre (és netán kávéra ;) ) valót megkeressük, bizony tényleg kemény dió. De Nati bejegyzése motiváló lehet bárki számára aki egy cipőben jár vele.

Mi leszel ha nagy leszel? – Huszonévesen
“Mi lesz belőlem, ha végre elszakadok az egyetemtől végleg (februártól esedékes, just sayin’), csináljak-e valami olyat, ahol sokszor csak a pénz csillogása tűnik ki, de belül rohadok, vagy forduljak más felé. De mi az a más, van-e egyáltalán egy rohadt ötletem arra, hogy mit csinálnék szívesen.”

… Pinterest megvalósítás:

A Pinterest inspirációt ITT találjátok.
Csámpi névre hallgató szarvasunk ugyan még december végén készült el, de mivel még nem mutattam, most megteszem :)  A Fülei ragasztva vannak, a lábai és a feje úgy készült, hogy mind a testébe, mind a lábába, fejébe, nyakába fúrtunk egy-egy vastagabb lyukat, amiben került egy-egy cső, ez tartja össze az “alkatrészeit”. A szemei és az orra egy-egy fél dió, a szarvai kicsit összeolvadnak a terasz akácával itt a képen, de egyébként egy-egy mandulafa ág, egy kisebb lyukba beleszorítva. A mosolya egy helyesen félresikerült filctollvonás.

Nem állítom, hogy nem fáztunk mikor készült, és hogy nem volt pillanat, amikor azt mondtuk, hogy… tényleg fontos ezt megcsinálni?!? De kitartottunk, fűrészeltünk, fúrtunk, ragasztottunk… és kész lett!

IMAG0854-01

… kedvenc recept:

Kakaós csiga kísérletezés folyt nálunk januárban, és megtaláltam azt, amelyik a legjobban bevált: Macikonyha blogjáról.

Annyival bolondítottam meg, hogy István kapott még névnapjára sós karamell krémet, és a vajra, a  kakaós cukor előtt kentem egy keveset ebből a krémből… Hmm…#legjobbreggeli.

16464728_1263433640414064_4560819101538189312_n

… amit néztem, olvastam, hallgattam:

Film: A Zátony 

Engem vitt magával a film, fenntartotta az érdeklődésem, szorongattam közben rendesen István kezét. Gyönyörű a helyszín – már amit nem medencében forgattak :)  –  és szerintem Blake Lively is remekül játszott benne. Azóta érdekelt, mióta olvastam a forgatásáról.  Jó, emellett azt is be kell vallanom, hogy a színésznő miatt is érdekelt, hiszen én is megkedveltem a Gossip Girlben… és már az Adeline különös életében is nagyon tetszett az alakítása. Elég veszélyes műfaj az “egyszereplős” film, mert nagyon könnyű elrontani, valljuk be őszintén. De itt ez nem történt meg, így abszolút azt adta számomra, amit vártam tőle. Izgalmas, eseménydús mozit, szép látványvilággal. Egyedül a film végével kapcsolatban maradt bennem némi hiányérzet. Spoilerféle: Kicsit képtelennek tűnik nekem a végső küzdelem a cápával, valahogy hihetetlen, hogy mindez eszébe jusson valakinek aki átment mindazon, mint a főhősünk.  Viszont érdekesség, hogy miközben forgatták azt a jelenetet, Blake Lively beverte az orrát a bójába, ami vérezni kezdett, a forgatást azonban nem állították le, és állítólag az a jelenet került be végül a filmbe.

Könyv:

Könyvekben sajnos most nem vagyok igazán gyors fogyasztó, még mindig az Üvöltő szelek van porondon, ahogy egész januárban. Nem arról van szó, hogy nem jó olvasni, sőt… sokkal inkább arról, hogy nem szánok mostanában elég időt az olvasásra.

Zene:

Azokon kívül, amiket a rádiók rongyosra játszanak, most Januári zeném sincsen, viszont nem lennék szomorú, ha ajánlanátok Nekem valami különlegesebb előadót, aki esetleg kisebb, nem olyan felkapott, de ti nagyon szeretitek.

…kedvenc fényképeim:
Kattintásra nagyobb

6 hozzászólás ehhez: “Januári HABok

    • Jaj nagyon köszönöm a linket! Egészen az én stílusom – már ha zenei téren van nekem ilyen – munka közben otthon ezt hallgattam (meg amit a youtube kidobott nekem utána automatikusan).
      Köszönöm a gratulációt, nagyon boldog vagyok én is :) Tényleg kincs.

  1. Annyira megnyugtató ennek a blognak a hangulata mind verbálisan, mind vizuálisan!
    Szívesen írnék még dicséreteket, de lehet, hogy hízelgésnek veszed – bár ki ne szeretné, ha dicsérik?
    Még nem olvaslak elég régóta ahhoz, hogy pontosan meg tudjam fogalmazni, mi tetszik a posztjaidban, de valami nagyon betalál, ez tény.

    • :) Köszönöm az elismerő szavakat, ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy szebbé tegyék a napomat, nagyon-nagyon jól esik. Mert valóban, mindenki szereti ha dicsérik :) . Örülök, hogy van itt “valami”, ami tetszik, remélem meg tudom tartani.

    • Köszönöm, hogy velem örülsz! Előfordulhat, hogy írok róla, de nem ígérem. Számomra a munka jobban a magánéletem része, minthogy írjak róla itt… nem tudom ezt megmagyarázni, hiszen rengeteg dolgot megosztok. :) De sosem lehet tudni… elég inspiráló a közeg ahhoz, hogy ha nem is konkrétan a munkámról írjak, de köze legyen annak az írásomhoz :).

Hozzászólás