Nem vagyok egyedül

nemvagyegyedül

Sétálok az utcán, süt a nap. A fejem tele van gondolatokkal, amelyek úgy viselkednek, mintha versenyezniük kellene a figyelmemért, mintha csak akkor maradhatnának életben, ha csak rájuk figyelek. Ennek következtében egyetlen gondolatomra sem tudok figyelni, mert nem hagyják egymásnak. Nincs célja a lábamnak, csak menni előre, hátha attól kicsit kitisztul a fejem. 

Veszek egy fagyit. A fagyi gyorsabb mint én… gyorsabban szeretett volna élni. Elvégre a fagyi életének folyamatához tartozik, hogy elolvad. A sikeres fagyikat megesszük és ízélményt okozva olvadnak el a szánkban. A kevésbé sikeres fagyik nem tudnak megvárni minket és elolvadnak a kezünkben. Nos az én fagyim is ilyen sietős, mert  már mindenhol fagyis vagyok.

Leülök egy padra. A célom a gondolataim és a fagyim rendezése, mert ülve mégiscsak könnyebb – már a fagyival, mert a gondolatoknak mindegy. Van itt egy galamb. Letörök neki egy darabot az ostyából, és odadobom neki. Az ujjam beleér a fagyiba, de már mindegy is, mert mindenhol ragadok, mintha kislány lennék. Mosolygok magamon, és figyelem ahogy a galamb elfogyasztja az ostyát.  Van a közelben egy kisfiú, szaladgál és azt kiabálja, hogy: Eshh, eshh, eshh, eshh. Fut a galamb után, hessegeti őket. A gondolataim végre csöndben maradnak, mert a teret figyelik velem.

Nem vagyok egyedül. Itt van velem a galamb, a kisfiú, a nővére, a néni és a bácsi a szemben lévő padon, és a szökőkútban ugráló kislány is velem van. És itt van velem a Lélek is.

Azt hiszem az egyedüllét létéről nem lehet szirup nélkül írni. Az élet meg néha tényleg szirupos. Vagy fagyis. Van, hogy úgy érezzük egyedül vagyunk a gondolatinkkal, amelyek nem hagynak békén. Egyedül vagyunk és nincs senki aki megértene minket. Mert ez a mi problémánk, mások úgysem értenék. Majd én megoldom, mondjuk sokszor, és tényleg mi akarjuk megoldani, mert úgy érezzük biztonságban magunkat, ha mindent mi csinálunk. Egyedül akarok lenni! Hagyjon mindenki békén!

Azt harsogja a világ, hogy valósítsd meg magad, hogy nem fontosak mások, haladj a saját utadon, hogy képes vagy rá egyedül, és úgy lesz tökéletes! Ha bajod van, az “a te bajod”. Ha történt valami, “magadnak csináltad”.

Aznap mikor elindultam nagy zaj volt a fejemben. Csönd pedig akkor lett, amikor elkezdtem a környezetemre is figyelni. Amikor nem csak arra figyeltem, hogy én hol vagyok, hogy nekem mi a bajom, hanem amikor figyeltem a  galambot, szaladgáló kisfiút és a teret, ahová a fagyi, a gyorsan élő, kergetett. Figyeltem és nem csak ÉN voltam.

A gondolataim kuszák voltak, a délutánom mégis idilli. Még a kusza gondolatokkal és a ragadós fagyival együtt is úgy látom így utólag, hogy szép délutáni pillanatok voltak, mert észrevettem, hogy nem voltam egyedül. Velem van és velem volt, a világ és Isten is. Mert végre figyeltem! Hagytam, hogy apróságokban, mint egy olvadós fagyi, a Lélek vezesse az utamat. Mert amikor nem hagyom, akkor az életem csak veszekedős gondolatokkal van tele. Amikor pedig elfogadom, hogy ő is velem van, és rábízhatom az életem, olyankor…

Sétálok az utcán, süt a nap.

Veszek egy fagyit.

Leülök egy padra.

Nem vagyok egyedül.

fagyi

 

5 hozzászólás ehhez: “Nem vagyok egyedül

    • Jaj, de jól esik, hogy írtál! Amikor írok egy-egy ilyen lelkisebbet, szinte alig-alig jön komment rá, és emiatt fogalmam sincsen, hogy rendben van-e. Nagyon jól esik! köszönöm!

  1. Ez hihetetlenül jó :) Pont ma éreztem nagyon hasonlóan magam. Köszönöm! És a többi bejegyzésed is mindig épít, gazdagít. Hálás vagyok érted, és ne hagyd abba, mert nagyon jól csinálod. :)

  2. Hónapokkal ezelőtt írtad ezt a bejegyzést. Megnéztem a dátumot. Befészkelt a fejembe egy gondolat: vajon hol voltam, mit csináltam én azon a napon? Talán nem is fontos, de hosszú perceken át rugóztattam ezen az agyam, és emlékek ugrottak be, főként arról, hogy időnként én is szoktam így leülni az emberek közé, és csak üldögélek, élvezem, hogy VAGYOK, hogy része vagyok az adott pillanatnak. Jó érzés volt olvasni, hogy Te is hasonlóan éled meg az élményt.

    • Kedves Bandita! Nagyon örülök, hogy hangulatot, érzéseket hoztam elő számodra, és még jobban örülök, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy átélem a létet. :) És köszönöm a hozzászólást, mert nagyon jól esik és sokat jelent számomra a megerősítés! Legyen gyönyörű heted!

Szólj hozzá!