® Öt sport amit már Próbáltam

 

Ha jobban meggondolom egész életemben sportoltam valamit, de ha egészen őszinte akarok lenni, akkor bizony be kell vallanom, hogy nem vagyok egy tipikus sport ember. Lehetnék, mert nagyon szeretem csinálni mikor már benne vagyok, és általában véve nem hisztizek a közepén, hogy nem akarom folytatni… na de maga az eljutás a sporttevékenység helyszínére… az számomra az igaz kihívás. Abszolút csak hétköznapi “felhasználó” vagyok, akik igyekszik tenni a saját egészségéért, de van, hogy győz a lustaság – vagy béna az időmenedzsmentben.

Mióta kiléptem az iskolai keretek közül, és ráébredtem, hogy bizony nekem kell megkeresnem azt a sportot amit igazán szeretek, azóta egész sok mindent kipróbáltam – nem extrém módon sokat, de azért volt egy pár. Volt ugyan amit csak egyetlen alkalommal, de attól még próbának számít az is.

Talán mostanság kezdem megtalálni a helyem… aztán meglátjuk mit hoz a sors. Nem szeretnék arról sokat írni, hogy konkrétan miről szól a sport, mert arra ott a Google, ami átfogóbban leírja mint én. Inkább a tapasztalataimból és érzéseimből szemezgettem, mert sokszor mások véleménye segít egy-egy döntésben. Ha rákattintasz a sport nevére, olyan lesz, mintha beírtad volna a Googlebe, így annak is rögtön utána tudsz nézni, hogy mi is az amiről írok. Nézzük akkor azt az öt sportot, amit már próbáltam, és most említésre méltónak is találtatott.

És bár biztos vagyok benne, hogy a motivációs mondatok önmagukban nem elegendőek, azt is hiszem, hogy léteznek olyan mondatok, amelyek éppen akkor, éppen ott Nekünk szólnak, hogy aztán tovább kísérjenek az úton. Így aztán választottam Pinterestről néhány klassz mondatot, hátha valakinek pont az egyikre van szüksége.

1.
Bár ez az az óra, amit csak egyszer próbáltam, nem hagyhattam ki a beszámolómból, mert hihetetlen volt, a szó minden értelmében. Életemben nem fáradtam el ennyire, és az egy hetes izomláz is elég árulkodó. Ha nem érzed távolinak magadtól a jóga mozgás (!) világát, de valami “durvábbra” vágysz, akkor ezt neked találták ki. Élmény volt, de mai napig nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz. Viszont komolyan tudom ajánlani legalább egyszer kipróbálásra, mert úgy feszegette a határaimat, hogy az az egyetlen alkalom is meghatározó volt.
minta
2.
Minden óra kicsit olyan mint egy jó buli, és ha kicsit kevésbé vagy sikeres a kéz-láb koordinációban, akkor az is igazi sikerélmény tud lenni, ha végre sikerül egy-egy koreográfia. Nagyon rossz kifogás a Zumba ellen, hogy “nekem ez nem megy”, mert nem ez a lényege, hanem a felszabadultság, a zene és az élmény, ami nagyon jót tesz testileg és lelkileg is. Őszintén tudom mindenkinek ajánlani, mert a vidámsága tényleg feltöltött, mindamellett, hogy előfordult, hogy egy év után én voltam az egyetlen, aki még mindig jobbra lépett, amikor balra kellett volna.
minta
3.
Bár a másnapi izomláz ritka volt (ami lehet az én hibám is), maga az óra nagyon jól ki tudott kapcsolni, és az ülőmunka okozta “itt fáj – ott fáj” bajaimra igazi gyógyír volt. Csak azért kerestem más mozgásformát, mert sajnos az időpont nem volt már jókor, de azért az is tény, hogy sokkal inkább érzem azt, hogy “sportoltam”, egy pörgősebb jellegű órán. Alapvetően akkor tudom ajánlani, ha olyan sportot keresel, ahol lehetőséged van a mindennapi rohanásból kicsit megállni, “megpihenni”, ami tuti teljesen átmozgat és egyáltalán nem ugrabugrálós.
minta
4.
A jelenlegi kedvencem, ami pont jó volt most, hogy nem akartam a hidegben kint futni, most pedig, hogy jó idő van, pont jó lesz a futás mellé. A M.A.X. pörgős, gyors és intenzív. Csak a futás során tapasztaltam ezt a leginkább euforikus érzést, amit egy-egy M.A.X. óra ad számomra. Mivel 30 – nagyon intenzív – perc, “45 másodperces terhelési szakaszokat 15 másodperces pihenő szakaszok követik”, így mindig tudom, hogy már csak egy kicsit kell kibírni, ez pedig erőt ad, hogy végig is csináljam. Azoknak ajánlom, akik szeretik az ugrálósabb sportokat, és nem félnek néha csatába szállni magukkal.
minta
5.
Tudom, hogy nem újdonság, de nem hagyhatom ki, mert sejtem, hogy van olyan olvasóm, aki csak ábrándozik róla, hogy eljár néha futni, de annyiban is marad. Pedig ez a sport az, aminek az űzésében (hacsak nincs egészségügyi probléma) akkor csak saját magad lehetsz az akadály, mert minden más csak kifogás. Én sem azért nem futottam ősztől, mert a hidegben ne lehetne. Azért nem, mert lusta voltam és féltem, hogy megfázom – ami ha rendesen eljárok futni, akkor nem történik meg, mert hozzászokik a szervezet. Viszont üdvözlöm a napsütést, és hamarosan újra a lábamon lesz a futó cipőm. Kezdhetjük akár együtt is ;)
minta
3 szavazat alapján

Szólj hozzá!