Réka végre válaszolt avagy A Nap Bloggere Voltam #1

coffee-1031142_960_720

Ha már személyes poszt… :)  A képen két dolog van, amit nagyon szeretek… az egyiket ajánlom a bejegyzés mellé is… no nem a kövirózsát :)

Az a helyzet, hogy magyarázkodással kell kezdenem: A kedvenc blogger facebook* csoportomban, az MBBK-ban, folyamatban van egy a projekt,  “A NAP BLOGGERE”, ahol minden nap más és más bloggertől kérdezünk mi többiek, majd a blogger válaszol egy posztban. Szeretem ezt a csoportot, mert nem igazán találkoztam még ennyire tényleg aktívan működő csoporttal, ami bloggereket gyűjt össze. Nos én is kaptam kérdéseket néhány napja.. hah!… még decemberben. Hmm… a többi a válaszok között. Ketté kellett szednem mert, így is attól tartok  túl hosszú lett és túl sok, és még a végén rám untok :)

*azért nem tudom figyelitek-e ezt a két szót így egymás mellett… blogger facebook. Érdekes világban élünk :)

Mik a nagy habfürdős karácsonyi tervek?
Kicsit az én nyilvánvaló hibámból a kérdés aktualitását vesztette. A nagy karácsonyi tervek azok voltak, hogy béke, nyugalom, pihenés…jó, nem igaz, a pihenést nem terveztem. Nem is volt. A megvalósult tervek… hát… itt olvasható nagyjából.

Jelenleg van-e valamilyen nagy szabású terved a közeljövőben, ami úgy érzed nagy hatással lehet az életedre?
Hát… csak olyan tervem van :D Költözés például. Bár a pontosan mikor, az még kérdéses. Meg persze sok más is van, de nem szeretnék semmit elkiabálni.

Hogyan képzeled el az életed 5 év múlva ?
Nah vegyünk egy idilli pillanatot: A nap lemenőben, a gyerekek bent játszanak valami vidám társasjátékot, amíg mi a férjemmel a teraszon kortyolgatunk egy finom félédes rozét, és megbeszéljük a holnapi teendőinket a saját vállalkozásunkkal kapcsolatban. Ez a téma azonban hamar lezárásra kerül, és már csak könnyed témák jönnek köztünk szóba, vagy hallgatjuk a madarak csicsergését, és a gyerekek nevetését. Aztán valamelyik lurkó kijön pityeregve, mert a nagytestvérével nem egyeznek a szabályokban. Ezért mi bemegyünk és mi is játszunk velük…
Vegyünk egy kevésbé idillit: A ház kívül belül rendetlen, fogalmam sincs mihez kapjak, a gyerekek folyamatosan akarnak tőlem valamit, hogy azon de nyomban teljesítsem, a telefon csörög, és az ebéd még nincsen kész. Az egyik gyerek tépi a másiknak a haját, a harmadik meg elbújt és éppen magára borít valamit, amit nem kéne…
Valahogy így képzelem :)

Honnan a blog címe ?
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen. A blog indítása előtt legalább 3 hónapig. Először a pezsgőfürdő tetszett, de valahogy nem én voltam… onnan már csak egy lépés volt a Habfürdő…Aztán (nahát, nem gondoltátok volna) habfürdőzés közben jöttem rá, hogy a Hiszek A Boldogságban, az maga a HAB, innen pedig már nem volt kérdés, mivel pontosan erre a filozófiára akartam kihegyezni a blogot.

Ha csak 3 sminktermeket választhatnál melyik lenne az ?
Nem sminkelek naponta, de magamhoz képest már egészen szép gyűjteményem van… de ha csak három, akkor szempillaspirál, a CATRICE szemhéjpúder palettám – a gyönyörű Delux lila triója és… hm… legyen valami ajakápoló. Vagy az nem smink?

Jellemezd magad 3 szóval!
Makacs, lelkes, alkotni vágyó

3 legjobb es legrosszabb tulajdonság…
Jól kezelem a megoldandó problémákat; emocionális vagyok és őszinte.
Rendkívül makacs vagyok, és kissé erőszakos (nem fizikailag) tudok lenni, ha valamit akarok, előfordul, hogy bunkó vagyok akaratomon kívül, és hajlamos vagyok mások szavába vágni.

Amit nem bírsz elviselni az ellenkező nemű emberben…
Ha nem hallgat meg.

Mi volt az eddigi legkedvesebb karácsonyi ajándékod és miért?
Még az egyetemen laktunk, ovis koromban amikor nem töltöttük ott a karácsonyt, hanem hazautaztunk Erdélybe. Viszont mikor visszajöttünk, az ablakban várt egy Barbi baba, életem első és egyetlen Barbi babája. Nem a baba volt a lényeg, mert nem voltam annyira Barbis, bár tény hogy vágytam rá. Így akkor végre nekem is lett. Ez azért igazán kedves a számomra, mert mai napig nem tudom – persze vannak elképzeléseim – hogy hogyan került oda az ajándék, és emlékszem, hogy nagyon örültem, hogy az Angyal oda is hozott nekem valamit.

Van olyan rossz szokásod, amit sikerült levetkőznöd?
Hát… talán az, hogy régebben féltem a férfiaktól, fiúktól és úgy gondoltam rajtam csak átnézni lehet, vagy engem kinevetni.

Milyen irányban szeretnél fejlődni tovább?
Ó nagyon sok mindenben szeretnék fejlődni. Rendszerezettség, rendezettség… a blog tekintetében is egyre inkább értem és érzem azt a mondatot, amit a DD konferencián hallottam, hogy „ami nem fejlődik az hanyatlik. Stagnálás nem létezik.”, így mostanában kutatom azt, hogy hogyan lehetne, hogy ne hanyatló blog legyen a Habfürdő.

Mi lenne az az életszakasz vagy életesemény, amit bármikor újra átélnél?
Hát senkit nem fogok meglepni a válaszommal. Az esküvő és a nászút. De szívesen átélném a reklámforgatás napját is újra…

Utánanéztem a neved jelentésének. Tudod, hogy miért pont ezt a nevet kaptad?
A Kis patak vagy a Tiszta úrnő amit kihozott? A Kis patakot egyébként sokáig használtam is, amikor még készítettem ékszert…azt a magaménak is érzem. A Tiszta úrnőt csak szeretném a magaménak érezni :) Nem a nevem jelentése miatt kaptam egyébként a nevem. Azt tudom, hogy olyat szerettek volna a szüleim, amit lehetőleg nem annyira lehet becézni, de legalábbis nem egyből becézhető, és magyar név. A Réka minden tekintetben hosszabb becézve, és ezt is szeretem benne :)

Szeretsz-e, tudsz-e táncolni? Meg tanulnál szívesen táncolni? Melyik stílust választanád, mért pont azt?

Hát néha azt hiszem, hogy tudok… minden esetre szeretek. Régen táborokban néptáncoltam, azt is nagyon szeretem, és szívesen tanulnám mélyebben. De ugyan így vagyok a társas táncokkal is. Ha a kettő közül kellene választani, akkor mégis a néptáncot választanám, mert az megemelgeti a szívemet.

Hogy halad a Habfürdőlak projekt?
Lesz erről poszt most már hamarosan, ígérem. Egyébként sajnos sokkal lassabban mint reméltem.

Hogy nézne ki egy álomnapod?
Fél 9kor magamtól ébredek egy pillanattal azelőtt, hogy a férjem meghozza az „ágybakávém”. Természetesen szombat van, ezért elbeszélgetünk még az élet nagy kérdéseiről… de nem túl hosszasan, mert hamarosan felkelünk és lebicajozunk a tópartra, bográcsostól mindenestől és a tóparton készül el az ebéd. Fürdünk a tóban, olvasok, István horgászik… Vacsorára hazamegyünk, megnézünk valami jó kis romatikus vagy utópisztikus filmet…a többit pedig nem kell leírjam : D

Mi a véleményed A nap bloggere kezdeményezésről az eddigi tapasztalatok alapján és miért döntöttél úgy, hogy részt veszel benne?
Szeretem, klassz lehetőség, és nagyon feldob, hogy ennyien aktívak benne. Mivel én is az egyik „szervezője” vagyok, ezért a részvétel nem igazán volt kérdéses. Az mondjuk nem igazán szép tőlem, hogy csak most válaszolok, holott már december közepén megvoltak a kérdések, és nincs is mentségem, csak annyi, hogy minden írásom csak akkor készül el, ha szívesen küldöm ki a nagyvilágnak. Amíg nem éreztem így ezzel a poszttal, és csak egy „jaj ezt is be kellene fejezni” poszt volt, addig nem mehetett ki. Ez az ára annak, hogy szeretettel forduljak a blogom felé, és ne hagyjam abba.

Mit gondolsz, fontos ügyelni egy személyes hangvételű blog esetében arra, hogy a negatív és pozitív hangulatú/tartalmú írások aránya ne boruljon fel? Te figyelsz erre, vagy azt és akkor írod meg, ahogy jön?
Véleményem szerint mindenki maga kell eldöntse, hogy miről és mikor és hogyan akar írni. Természetesen szerintem a „minőségi”, másoknak, másokhoz szólni akaró tartalom esetén fontos szem előtt tartani, hogy ne „húzzuk le” az olvasóinkat. Ha inkább csak magunk miatt írunk, és nem bánjuk ha más is olvas, akkor az arány igazán mindegy. Mivel a blogom indításakor is már az volt a célom, hogy alapvetően a pozitív gondolkodásról, az élet boldog oldalának meglátásról szóljon, ezért kellemetlen lenne, ha nem figyelnék, hogy ne legyen túl sok negatív tartalom. Igyekszem nem „szájbarágós” „megmondós” módon közölni a pozitív gondolatokat, hanem inkább csak sugalmazni, hagyni, hogy az olvasó meglássa maga… persze ez nem mindig sikerül így, de így szeretném. Ha negatív eseményről írok, akkor általában írás közben kezdem el meglátni a pozitív oldalát, ezért csak kanyarítok valami pozitívat a végére.:) Írni viszont csak arról írok, ami jön, mert a kényszerposztokon nagyon látszana, hogy azok. Képtelen vagyok normálisan fogalmazni, ha kényszerből írok. Igaz, azt csak remélhetem, hogy normálisan fogalmazok, ha szívből írok :)

Mi a legnehezebb része a blogolásnak számodra?
A képek csatolása a blogposzthoz. Nagyon szeretem a képeket, ezt azért már megtudhattátok rólam elvileg, de borzasztó nehezen viselem a posztba való beillesztés feladatát. Ráadásul sokszor csak „favágó munka” a képek feltöltése és bejegyzésbe történő beformázása, ami időigényes és engem kicsit untat is.

Mi a legjobb a blogolásban számodra?
Amikor érkezik az e-mail, hogy hozzászólás érkezett… az az öröm, leírhatatlan! Azt érzem olyankor, hogy van értelme annak amit szeretek is csinálni (persze a kétely mindig ott marad, de abban a pár pillanatban míg a hozzászólást elolvasom, nagyon büszke tudok lenni). Mi többet kívánhat magának az ember annál, hogy hasznos legyen az, amit csinál…

Melyik korban élnél szívesen?
Talán a sokak által kedvelt századfordulón, az 1800-as évek végén. De nagyon szívesen megnézném Árpád korát is… vaaaagy… belebújnék Réka Királyné bőrébe pár napra :) Az nagyon izgalmas lenne!

Van olyasmi amitől félsz vagy féltél?
Hogy esetleg nem lehet kisbabám.

10 dolog, amit nem tudtunk még rólad
Hát lehet lesz egy kettő ami csak azoknak lesz újdonság, akik nem mindennapi olvasóim, de ezt talán elnézitek nekem:

  1. Amikor 8 éves voltam, 3 hónapig Angliában “éltem”, sőt még angol általános iskolába is jártam egy-két hetet… akkor még nem tudtam milyen jó nekem…
  2. Nagyon nagyon nehezen kelek fel reggelente. Te is? Azt szorozd meg legalább kettővel. De ennek véget kell vetni!
  3. Az egyik legjobb baráti társaságom a gimi énekkarából egy KisCsapat, akikkel az hozott össze minket, hogy végül nem Finnországba utazott az énekkar, hanem a Balatonra. Szerintem nem lehetünk elég hálásak ezért, és ezt akkor még nem is sejthettük!
  4. Oroszlán a csillagjegyem, és bár nem hiszek a horoszkópban, azért a csillagjegyi sajátosságokban van valami… legalábbis rám mindenképpen igaz egy-két dolog.
  5. Négy éves voltam amikor Kolozsvárról Miskolcra költöztünk. Édesapám akkor kezdett tanítani az egyetemen, és saját otthon nem lévén, a kollégiumban laktunk, két szobában. Bandáztam az egyetemistákkal, főként ők voltak a barátaim, és ezt nagyon élveztem. :)
  6. Ha megkérdezik hány gyereket szeretnénk mindig azt mondom, hogy ötöt, mert abból lehet lentebb adni. De komolyan gondolom, most még… de térjünk vissza a kérdésre az első után. :)
  7. Négy unokahúgom van, és (igaz nem egészen hivatalos, mert úgy csak hárman) mind a négyen a keresztlányaim is… És nővérem pocakjában ott van az első unokaöcsém is. <3
  8. Gimis korom végén, de még egyetemista koromban is sokáig, rendkívül tájékozatlan voltam napjaink zenéit illetően, az hogy tudtam ki az a Pink! vagy Avril Lavigne már hatalmas dolog volt tőlem. :’) : ) No nem  mintha most olyan marhára tájékozott lennék de mostmár kicsit jobb a helyzet.
  9. Van egy nővérem (ez mondjuk kiderült a 7. pontból :) ) és van egy öcsém is. :) Hárman vagyunk, de mivel nagyobbak a korkülönbségek, ezért kipróbálhattam mindhárom szerepet. Amíg az öcsém nem született meg, én voltam a kisebb. Amikor megszületett, középső lettem. Amikor nővérem elköltözött, én lettem a Nagyobb. :)
  10. Kényszeres smiley használó vagyok… csak végignéztem ezen a 10 pontocskán… te jó ég! :) :) :)

 

Folytatása következik…. ha akarod, ha nem :)

 

6 hozzászólás ehhez: “Réka végre válaszolt avagy A Nap Bloggere Voltam #1

    • Hát igyekszik az ember… ha a hobbija iránt nem lelkes, akkor miéért legyen? :D :)

Szólj hozzá!