Smink nélkül – én így nézek ki

Előzmények ITT. Hihetetlen, hogy annak ellenére, hogy ettől hangos a sajtó, mégis többen azt írtátok, hogy írjak róla. A hozzászólásokat pedig egyszerűen imádom! Köszönöm!!! Valaki azt írta nekem, hogy csak akkor érdemes többször körbejárni egy témát, ha tudok újat mondani. Nos… nagyon igyekszem, de nálam sokkal többet megéltek is írtak erről, így már akkor boldog leszek, ha két csigasóhajtásnyit is megér ez a bejegyzés.

Emlékszem az első alkalomra, amikor úgy igazán kisminkelt egy profi sminkes. Akkor még nem viseltem soha kontaktlencsét, ezért ahhoz, hogy lássam az arcom, egészen bele kellet bújnom a tükörbe. Hihetetlen volt, csak ámultam és bámultam a lányra, aki ugyan olyan csodálkozva nézett vissza rám, ugyan úgy mozgott mint én, de valahogy csak hasonlított arra, akit addig láttam a tükörben.

Szépnek találtam, be kell vallanom, akármilyen egoistán is  hangzik ez. Emlékszem, hogy szédültem is, annyira hihetetlen volt – de ezt lehet csak az okozta, hogy nagyon közel volt a tükör az arcomhoz :). Nyeremény kis fotózás volt, ahová úgy kerültem, hogy egy elit szalon játékot hirdetett, és ugyan a sorsoláskor nem nyertem “átalakítást”, de végül egy szösszenetnek köszönhetően amit arról írtam, hogy miért jó a fotózás, én lettem a werkfotós az eseményen. Nem tudom megállni, megmutatom a kedvenc képemet.
Igazán egyedi selfie lett, pedig 2011-ben még nem tombolt a láz. :D (Jobbra egy szervező, balra élőben az egyik nyertes, a tükörben az egyik kozmetikus lány (aki szerintem sokkal több :) ) és egy másik nyertesnek a haja)

werk

Szóval így történt az első találkozásom a sminkelt Rékával. Az esemény már csak azért is fontos, mert sok kedves barátra leltem általa… azt pedig meg sem kell talán említenem, hogy ez volt az első lépcsője annak, hogy végül ici-picit modell is vagyok. Na de nem ezt akartam leírni, csak elragadott a nosztalgia. :)

Szóval ez volt az első alkalom, és nagyon izgalmas volt, érdekes és szerettem. Azonban emlékszem, hogy alig vártam, hogy hazaérjek és lemoshassam az arcom, mert úgy éreztem mint akire  ráfestettek egy maszkot. Azóta tudom, hogy az igazából egészen könnyű kis smink volt, csak éppen nekem volt nagyon szokatlan. Most már egy-egy fotózás után van, hogy nem is esek neki rögtön a “levakarásnak”. :)

Szeretném elmondani, hogy tisztában vagyok vele, hogy egészen szép bőröm van, és hogy tökéletesen könnyen beszélek! Van is egy-két videó, ami kicsit erről is szól, és azoknak az embereknek akik nap mint nap szembe kell nézzenek az emberi természetből fakadó gonoszsággal és elnemfogadással, minden minden tiszteletem, és még több kitartást kívánok nekik! A témában videó itt és itt.

Most nem is az ilyen drasztikus és szerintem szomorú esetekről szeretnék beszélni. És hangsúlyozom egyáltalán nincsen problémám a sminkkel, amennyiben megfelelően használjuk, a bőrünket megfelelően tisztítjuk és ápoljuk, illetve hagyjuk eleget lélegezni. Csodálatosan szépet lehet alkotni egy-egy sminkel, amiről álszentség lenne részemről azt mondani, hogy fölösleges vagy, hogy hiba.

Én csupán azt szeretném elmondani, hogy a szépség nem ezen múlik és végképp nem ettől függ. Azt szeretném, ha nem lenne olyan hatalmas dolog, hogyha valaki “natúr mászkál”, ha nem éreznénk mi nők kicsit szürkébbnek magunkat az utcán, amikor valaki elmegy mellettünk, aki gyönyörűen ki van sminkelve.

Mint ahogy írtam is a legutóbb. “Szép vagy! Hidd el, hogy nem kell hozzá semmilyen kozmetikum, elég vagy te is! Tudom-tudom, azt gondoljátok, hogy ugyan már, ne hülyéskedjek, tuti nem érzem mindig jól magam smink nélkül. Nem… valóban nem mindig érzem jól magam, de soha nem a smink hiánya az ami miatt esetleg nem érzem jól magam.” Soha nem azért vagyok nyomottabb  hangulatban, mert nem vagyok kifestve, hanem azért mert akkor valami olyasmi játszódik le az életemben vagy csak a lelkemben, ami kiül az arcomra is, és ettől nézek ki rosszul. Mert rosszul NÉZEK KI a fejemből.

Buta közhelynek hangzik, de ha belül rendben vagyunk, akkor gyönyörű alapozó lesz a bőrünknek a béke, ha vidámak vagyunk, az mint egy szemhéjtus, szépen kiemeli a szemünket, ha mosolyunk akkor pedig csodás rúzsként működik a mosoly. Ahhoz pedig, hogy belül minden rendben legyen, alapfeltétel az, hogy bízzunk magunkban.

Szeretném, ha minél többen bíznánk magunkban és jól éreznénk magunkat mi nők, így is – úgy is.

Csípjük ki magunkat, ha ahhoz van kedvünk, mert valahol ez is a kreativitás megnyilvánulása, vagy menjünk úgy az utcára  “hogy hát hello én így keltem ma ki az ágyból csak a hajammal kezdtem valamit és ugyanezzel a lendülettel megyek majd aludni is.” (ahogy Vivi írta a múltkor :D ). Ne ezen múljon az önbizalmunk.

Az, hogy milyennek lát a környezetünk, sokszor azon múlik, hogy mi milyennek látjuk magunkat, és nem fordítva, mint ahogy azt sokszor hisszük.

Lerágott csont? Lehet. Mégis annyira felkapta a média a sminknélküliséget, mintha valami szenzáció volna. Talán mert sajnos az. Így akkor is, ha lerágott csont, akkor is le kell írni ezerszer, akkor is az a lényeg, hogy hogyan tekintünk magunkra, mert azzal együtt determináljuk azt is, hogyan tekint ránk a környezetünk.

Szeretném illusztrálni a dolgot. Nem lett erős a sminkem. Két okból… az egyik, hogy nem is igazán tudok erőset festeni magamnak, a másik pedig, hogy igazán csak annyit szerettem volna amennyit akkor csinálok, ha valami miatt kifestem magam.

montazs

Nem tudom látható-e mit szeretnék “mondani” a dologgal. Nagyon igyekeztem. A felső sorban abszolút smink nélkül vagyok, a jobb oldalon pedig jókedvűen NÉZEK KI.

Talán érthető.

Írta Hanna hozzászólásban a múltkor, hogy legyen belőle mozgalom, s mivel a #sminknélkül igazából már az, ezért először nem is gondolkoztam rajta. Aztán végül jó móka volt megcsinálni ezeket a képeket, és arra gondoltam, miért ne lehetne egy kis mozgalom ebből is, ami nem arra irányul, hogy milyenek vagyunk smink nélkül, hanem arra, hogy mennyit jelent, ha kedvesek vagyunk, akár sminkkel, akár anélkül. Ha szeretnéd te is megmutatni, akkor instagrammon vagy facebookon várom a képeket, #enigynezekki és #habfurdoblog hashtaggel ellátva, hogy megtaláljuk egymást. Ha van véleményed, akkor azt várom hozzászólásban, vagy akár emailben is, a reka@habfurdo.com címre. De ha van blogod is, nem csak véleményed :) , akkor ott is nagyon szívesen (SŐT) olvasnám! Csak ne felejtsd el megírni nekem, hogy hol írtál róla. :)

Kicsit izgatott vagyok… hm, nem. Nagyon.

Remélem legalább két csigányit sóhajtottam. :D

 

 

 

5 hozzászólás ehhez: “Smink nélkül – én így nézek ki

  1. Szia Réka,
    Nagyon örülök, hogy megírtad. Jövő héten én is írok a tiedhez hozzászólva a blogomon.
    Illetve Twitteren már megosztottam egy képet :).
    A szomorú az, hogy sok nő a sminktől várja az önbizalmat szerintem. Holott nem egyszer fordult elő velem, hogy zéró smink, egyszerű szabadidő és ráadásul még szendvicset is majszoltam rohanás közben. Szemben velem jött egy srác az utcán biciklin és annyira visszafordult, nézett rám, hogy majdnem átment a másik sávba. :)

    • :D :D Veszélyes egy nő vagy te Hanna :D :D Sávterelős! ;)
      Twitter! Tényleg, az kimaradt! :D
      Köszönöm és nagyon várom a posztot!!!

  2. Egyetértek a mosoly sokat segít az ember arcán. :) És ha jól érzi magát az ember, akkor az kisugárzik.
    De azért megjegyezném, hogy nehéz úgy pozitívan nekiindulni egy napnak, ha reggel a tükörbe nézve egy óriási vörös pattanást pillant meg az ember a homloka közepén… :D Az rányomja a bélyegét az egész napra… Azt nem hogy smink, de maszkmester sem tünteti el. :)
    Na meg azért egyszerű egy olyan nőt a címlapra tenni “smink és retus nélkül”, akinek egy bőrhiba és egy ránc sincs az arcán. (De ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg, mert nem vettem meg az újságot és nem olvastam a cikket.)

    • Igen, igazad van ebben, de mivel nem tudsz mit kezdeni a bazival a homlokon, ezért kár, hogy emiatt rossz kedved legyen… Igen, könnyű ezt mondani! TUDOM. Én is képes vagyok sajnos sebesre gyötörni egy egy ilyen alkotást az arcomon, és hát olyankor csak farkasszemet nézek a tükörrel és a hülye szó sokat szerepel a gondolataimban… :D
      Egyébként ránc van az arcán, legalábbis annyi biztosan, amennyiért egyébként a média szétszedte volna, ha nem lenne ciki ha most emiatt szétszednék.

Szólj hozzá!