Szeresd magad!

Olyan világban élünk, ahol ha bókolnak, akkor sürgős és gyors hárítást alkalmazunk. Nem az én érdemem hogy jól áll a ruha ami rajtam van, hanem a nővéremé akitől kaptam (persze, az övé is :P, de csak mert tudta, hogy tényleg jól állna nekem), az ebéd csak azért jó, mert szuper a recept ami a neten van, és véletlenül sem mert jól főzök. Amit mondtam azért igaz, mert valaki mástól hallottam, és a tanács is amit adtam csak azért működhetett, mert szerencsés volt a helyzet. Ahogy arról sem én tehetek, hogy szép a szemem… egyébként arról tényleg nem! :D.  Nőkét duplán átéljük ezt, mert ha valaki bókol, akkor bizonyára a) akar “valamit” b) elfogult velünk szemben c) elment az esze. Tehát még véletlenül sem hisszük el neki, hogy komolyan  is gondolja. De nem lenne egyszerűbb és felszabadítóbb a mentegetőző magyarázkodás és hitetlenkedés helyett csak annyit mondani, hogy “Köszönöm” !? Nem. Valamiért ehhez a sima köszönömhöz is bátorság kell. Nekem legalábbis mindenképpen.

Többször visszatöröltem, vagy átfogalmaztam ezt, mert ott van bennem a “mit fognak gondolni” kegyetlen érzése, és mert annak ellenére, hogy nyílt személyiségnek gondolom magam, nehezebben írok személyes kérdésekről… nem nagy és mélyenszántó pedig a történet. Mint azt a bemutatkozásomban is írtam, néha modellkedek. Egyre ritkábban, mert nem könnyű megoldani ezt egy “vidéki” városból … és sok más oka is van, amiről lehetne mesélni még, de talán ha majd bátrabb leszek személyes dolgokat illetően, és ha majd nem egészen másról fog szólni a bejegyzés :D. Szóval ennek köszönhetően elég sok fénykép készül rólam, amik között a profi fotósoknak és a stábok többi tagjának köszönhetően vannak elég jók is… és egy kicsit  nekem  is köszönhető (igen, csak kicsit, komolyan így gondolom, mert a külső az nagyon nagy részben adottság, Istené, a genetikáé és sok más mindené, ráadásul igencsak relatív…  és igen, ez akár a hárítás címkét is megkaphatná itt a zárójelben, ha nem volna teljesen igaz).  Szeretem csinálni, szeretem a fényképezést, szeretem a fotózások hangulatát és szeretem a kész képeket is.  Szeretem megosztani a világgal is, de sokszor félek, mert azt viszont nem szeretem ha az emberek önteltnek hisznek. Meg szoktam osztani a képeket a közösségi oldalakon és tudom, hogy vannak akik emiatt csúnyán néznek rám, mert nem ismernek eléggé és mert  ítélkeznek. Nekem pedig meg kell tanulnom azt, hogy ne törődjek ezzel. Tudom, hogy sokan akik ismernek azt gondolják, hogy nekem ugyan nincs problémám az önbizalmammal… pedig csak igyekszem tudatosan boldog lenni és ezért ha örülök valaminek ami jó és amihez közöm van, akkor igenis a félelemmel együtt megosztom őket másokkal. Tudom, hogy ez a “fotó a közösségi oldalon” elég felszínesnek tűnik, (és merem remélni, hogy nem gondolja senki, hogy csak ennyi vagyok) de azt hiszem olyan példa ami egyértelműen mutatja a problémát, amin mindannyiunknak változtatnia kell. (Nem csak abban, hogy merjünk önmagunk lenni, hanem abban is, hogy kevésbé ítélkezzünk)

Szeresd magad

Kép forrása: itt

Nem törődni azzal, hogy mit fognak szólni… mert sajnos sokszor csúnyán néznek azokra, akik vállalják önmagukat, a sikereiket, akik megosztják azokat másokkal és akik ezzel együtt még boldognak is mernek lenni. Mert természetesen aki mindezt megteszi, az beképzelt, önző és fennhordja az orrát. Aki pedig ki meri jelenteni, hogy szereti önmagát, az egoista. Pedig az, hogy szeretem magam az csak azt jelenti, hogy elfogadom magam a hibáimmal együtt, mint ahogy másokat is elfogadok, mert őket is szeretem!

Valami más!

Mindez amit itt leírtam nektek, már régebb óta várja az alkalmat, hogy megosszam veletek. Nagyon jól tette, hogy várt, mert Nallag a blogján megteremtette neki a tökéletes alkalmat. Idézek tőle, mert tökéletesebben úgysem tudom elmondani a lényeget:

“Októberben általában örülünk az ősznek: a jó időnek, az ősszel járó összes pozitívumnak. Belefeledkezünk teljesen és azt hiszem, egy hónap pontosan elég arra, hogy meg is unjuk. Mert aztán jön a november a ködös reggeleivel, a hideg éjszakáival, az esős nappalaival és máris utáljuk az egészet, várjuk a telet.

Decemberben pedig már csak rohanni fogunk, karácsonyra készülődünk, másokkal foglalkozunk, elfáradunk.
De mikor fogunk magunkkal foglalkozni? “

Hát most!

Olvassátok el Nallag bejegyzését, és csatlakozzatok ti is!Akár a saját blogotokon, vagy ha szeretnétek, akkor itt kommentben.  Ha nem szeretnétek másokkal is megosztani,  írhattok akár e-mailt is, akár neki (nallagblog@gmail.com ), akár nekem (reka@habfurdo.com). :) Ebben az esős tél-elő időben foglalkozzunk magunkkal, szeressük magunkat és vállaljuk magunkat!

Nincs más hátra mint előre:  a kihívás első része, hogy válaszolok a feltett kérdésekre.

1. 3 dolog amit szeretek magamon:
A szemeim, a mosolyom és szeretem magamon a lenge és rövid nyári ruhákat is :D  – azaz a lábaim
2. 3 dolog amit szeretek magamban:
Hogy sokszor rá tudok nézni a dolgokra “kívülről”, hogy derűs tudok maradni amikor látom, hogy erre másnak szüksége van, hogy sok igaz barátom van.
3. Amiben jó vagyok:
Kézműves dolgok (amihez nem kell semmilyen tű, se rendes, se horgoló se kötő)
4. Amit jónak tartok a személyiségemben:
Alkalmazkodó típus vagyok (de biztos van aki ezzel szívesen vitatkozna, hozzá nem alkalmazkodtam, sajnálom… tökéletes nem lehetek :D )
5.Ezért vagyok különleges:
Hm… valamit hagyni kell a hónap végére is… nem gondolom magam különlegesebbnek mint bárki más. Csak egy van belőlem.
6. Ekkor érzem magam a legjobban:
Egy olyan nap végén amikor úgy érzem, hogy hasznos voltam és volt értelme a napnak, hozzábújok a férjemhez és beszélgetünk elalvás előtt.
7. Ezért szeretem magam:
Ez nem volt már párszor?! :D Mert meglátom az apró örömöket az életben.
8. Ezért szeretnek a többiek:
(megkérdeztem a férjem azt írom amit ő mondott, ez csalás? :) ) “Mindenki másért szeret, én például mindenért” <3
9. Hogy reagálsz ha bókolnak neked:
Hm, írtam fentebb, hárítok… vagy ha épp nincs hova, akkor rémesen, főleg ha férfi az illető, mert akkor az a) b) vagy c) :D
10. Hogy érzed ma magad?
Most már elég éhes vagyok, ma kevésbé voltam hasznos mint szerettem volna, de boldog vagyok egy csomó mindenért, például mert jó illatú a gyertya ami itt ég, mert nemsokára ehetek, mert nem fázom végre (egész nap majd meg fagytam) és mert Hiszek a Boldogságban :D
11. Mit teszel, ha úgy érzed kevés az önbizalmad?
Nah, jó ez elég nevetséges lesz, de ha lúd, legyen kövér… Általában olyan esetekben szokott ez megtörténni, amikor több  ismeretlen és általában idősebb embere előtt kell kifejtenem a véleményem. Ilyenkor a mantrám amit mondogatok magamban: “Értelmes, felnőtt nő vagyok” (nevetni ér, visszaélni vele nem!!!)
 I love Myself

3 hozzászólás ehhez: “Szeresd magad!

  1. Végre kicsit személyesebb bejegyzés :)
    Amíg az embereket jobban foglalkoztatja mások sikere/sikertelensége és képesek beskatulyázni a másikat mondvacsinált indokokkal, ostoba sztereotípiákkal nyakon öntve, addig nem lesz változás. Muszáj leszel a számodra fontos emberek építő kritikájára hallgatni és kiindulni abból, hogy ha irigyeid vannak, akkor valószínűleg jól csinálsz valamit :) Ha pedig az irigyek indokolatlan kritikája lepereg rólad, akkor még több hasonló írás lesz, szóval hajrá!

    • Örülök, hogy tetszik :) Igyekszem akkor több személyes bejegyzést hozni. :)

  2. Ez a poszt nagyon jó :) Nagyon igaz amit leírtál benne, hogy szeretjük hárítani a kedves szavakat, pedig azért valljuk be hogy nagyon is jól tudnak esni. :) Abban is egyet kell hogy értsek, hogy bizony az emberek szívesen irigykednek másokra, de én még mindig azt vallom, hogy szívesebben olvasom ha valakinek valami sikerült és boldog mint azt lássam, hogy egy illető megint a saját nyomorán siránkozik, és már lassan belefullad az önsajnálatba. Ha rossz napom is van akkor is mosolyt tud csalni az arcomra másnak a boldogsága, de az őrületbe kerget amikor a depressziós embereket kell bámulnom (ez legfőképp közösségi oldalra értendő).

    Én szeretem magam :D

Szólj hozzá!