Nyolc percnyi 2015?

IMG_6391-1024x683

Nyolc percnyi sétára lakom a munkahelyemtől (most még). Általában ebben a nyolc percben – amikor nem telefonálok – a gondolataim a blog körül forognak. Mit kellene írni, mikor kellene, milyen lenne. És számtalanszor fogalmazok útközben, mintha éppen írnék. Olvass tovább

Mert másnak rosszabb…

Tudtátok, hogy egy bejegyzést elkezdeni a legnehezebb? Már a negyedik, vagy ötödik borzasztó mondatot töröltem vissza,  mert mind unalmasan hangzott. Talán mert amiről írni akarok az is unalmas.  Unalmas már, hogy mindenkinek probléma van az életében, hogy csak panaszkodni tudunk egymásnak, hogy mennyire rossz nekünk, és meg se halljuk a másik szavait, aki szintén azt bizonygatja nekünk, hogy neki milyen rossz. Olvass tovább

Mindenszentek és a nagy gubanc

Valami van a fejemben, ott ahol a gondolatok helye lenne, csak éppen olyan nagyon zavaros. Egy zavaros, érzelmekkel átszőtt, átláthatatlan mindenszenteki kóc. Hátha kibogozom ha írok róla.

A halottak napja soha nem tartozott a szívemnek kedves ünnepek közé. Sajnos miközben tudom, hogy ez nem helyes így, aközben temetőre járni sem szeretek. Pedig sajnos volna/van kihez. Előfordulhat, hogy ez amiatt van, mert kisiskolás korom óta temető mellett lakom. Olvass tovább

Keddi Kilenc – Gondolat az önbizalomról


Korunk nagy problémája az önbizalomhiány, így a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen. Már régebb óta akartam írni valami ilyesmiről, aztán ma éjszaka, miközben nem tudtam aludni, megfogalmaztam végre… elképzeltem, hogy egy barátnővel beszélgetek, mit mondanék neki a témában (nem konkrét barátnő, mielőtt bárki barátnő elkezdene spekulálni. :) ). Csak úgy jöttek éjszaka az okosságok :). Ha csak egy hasznos gondolatot találtok benne, én annak is fogok örülni. Olvass tovább

Fejezd be!

Nem olyan rég láttam egy hozzászólást facebookon, és egyszerűen annyira felbosszantott, hogy nem tudtam elmenni mellette szó nélkül. Vagyis el tudtam, mert nem írtam oda semmit, de most mégis szót emelek!  Így hangzott a hozzászólás – egyébként egy egészen egyszerű “likeolós nyereményjáték” alatt: “szeretném megnyerni úgysem fogom megnyerni” egy mondatban vessző nélkül csak így ömlesztve. Első felháborodásomban arra gondoltam “Akkor minek játszol???” Kedvem lett volna rákiabálni az illetőre, de végül inkább megsajnáltam. Olvass tovább

Nem vagyok egyedül

Sétálok az utcán, süt a nap. A fejem tele van gondolatokkal, amelyek úgy viselkednek, mintha versenyezniük kellene a figyelmemért, mintha csak akkor maradhatnának életben, ha csak rájuk figyelek. Ennek következtében egyetlen gondolatomra sem tudok figyelni, mert nem hagyják egymásnak. Nincs célja a lábamnak, csak menni előre, hátha attól kicsit kitisztul a fejem.  Olvass tovább

Keddi Kilenc – Amit jó lett volna tudni az iskolapadban


Már talán kicsit régen voltam iskolás (idei tanévben lesz 9 éve, hogy érettségiztünk, te jóóó ég) , de azért emlékszem milyen volt. Minden csodájával együtt, nem volt könnyű. Mert tininek lenni sehogy sem könnyű. Azon gondolkoztam mi lett volna ha néhány apróságot az iskolapadban ülve elmond nekem valaki Olvass tovább

Eső nyáron

Mint esőcsepp robban szét ha leér a földre, úgy hullanak a gondolataim körbe-körbe.

Gondoltam beállok időjárás jelentőnek, hiszen rajtam kívül nyilván senki sem vette észre, hogy napok óta őszi-tavaszi idő van odakint. Pedig nyár van, nyár kellene legyen, de mostanában valahogy a szívemből is hiányzik a napsütés.

Képek forrása: itt.

Olvass tovább

A Titkos Kert

– Nézd, vettem magamnak egy színezőt

– De hát már 27 éves vagy! Vagyis leszel nemsokára.

– Igen, és? Nézd milyen gyönyörű! Olvass tovább

Csönd

Mérhetetlenül szomorú vagyok. Közben meg hálás amiért az én életemben senki nem nagyon beteg, senkit nem ért baleset és nincs is háború a fejem fölött.

Valahogy csönd van a fejemben, de nem igazán az a békére hívó. Ez egy dübörgő, zavaró csönd.  Olvass tovább

Nem Smink

Mérges vagyok!

Szóval úgy olvassátok ezt a bejegyzést, hogy hirtelen felindulásból írok. :)

Olvass tovább

Értekezés Kő fölött, avagy a lyukas kanál

Az interneten néhány hónappal ezelőtt mint egy kőlavina  – hogy stílusos legyek – úgy gurult végig  ez az kis animációs videó, amelyről most írni szeretnék.  Nem most jutott el hozzám, hanem még akkor, csak én most jutottam el hozzá :).

Arról, hogy mennyire zseniális a grafikája, hogy mennyire tetszenek a Kőszörny vállán a kis fenyőfák, meg a kis malom a falu végében, a tekintet, a minden, nem is szeretnék ennél több szót ejteni, de ennyit feltétlen kellett. Olvass tovább