Nem emlékszem milyen nap volt. Szerda vagy csütörtök kellett legyen, mivel nem mentem haza, mert olyankor a férjem kicsit tovább dolgozik. Bóklásztam a városban, valami elintézni valóm is akadt… még egy egész órám volt amikor megláttam, hogy a kedvenc kávézóm előtt már van egy asztal, hiszen süt a nap, kint is lehet kávézni.
Nem szoktam egyedül kávézóba beülni, pedig mikor nagy ritkán megteszem, mindig rájövök, hogy mennyire nyugodt érzés. Nem sietek sehová… én vagyok és a kávém. Egy könyv, vagy egy notesz…
