TED-Zsebre! Egyetlen másodperc

Majd valamikor sort kerítek rá… az egyik legvégtelenebb mondat. Legtöbbször semmi nem lesz belőle, mert várunk a majd valamikorra. Van néhány majdvalamikorom. Például vár rám egy díszpárna, és vár rám 3 könyv is, hogy majd valamikor…

Van egy tervem is, hogy majd valamikor csinálok egy naplót, amiben minden nap írok valamit. Már csak azért is, mert a memóriám nem a legfényesebb, s jó lenne emlékezni. Szerencsére az Instagramom kicsit erre is alkalmas, mint az az előző bejegyzésemből kiderült. De most, amikor majd közzéteszem ezt a bejegyzést, valami másba fogok belevágni, ami bízom benne szintén alkalmas lesz arra, hogy emlékezni tudjak.

Nem mellesleg ez  a poszt már vázlatként van jelen a blogon, lassan egy éve… hogy majd valamikor. Eljött ez a nap. Nem keresek neki “fontosabb” kezdési napot… pedig szeretek jelentős naphoz kötni kezdeteket, de talán ez a nap ettől válik majd jelentőssé. Meg amúgy is, rossz hozzáállás várni a tökéletes kezdetre. :)

Talán külön tökéletes ez amiatt, hogy ma reggel amikor felébredtem, még nem tudtam, hogy ez a nap lesz az.

De ez az. 2018. január. 18.

Amikor elkezdek minden nap egyetlen másodpercet felvenni az életemből, legalább egy évig.

Az ötlet nem eredeti, egy cseppet sem. Egy TED előadás adta, amelyet egyébiránt a Novemberi koffeines csoportban meg is osztottam. Nem mellesleg, a TED-ek feldolgozása a blogon egy posztsorozat formájában is egy régi tervem, sőt már az első részét annó meg is írtam, aztán sajnos a további részek majdvalamikorrá váltak. Egészen mostanáig, mert itt a második rész. :)

Az előadást egy srác – Cesar Kuriyama – tartja, aki elkezdett minden nap egy másodpercet videóra venni az életéből. A projektbe azért kezdett bele, mert nehezen emlékezett vissza arra, hogy mi minden történt vele, s mint mondtam, ez nem ismeretlen számomra. 2 hete azon gondolkoztam órákig (nyilván nem egyfolytában), hogy kivel és hol töltöttem azokat a szilvesztereket, amikor gimnazista voltam. Azóta se tudtam rájönni. Az előtte lévő néhányat összeszedtem az egyik legjobb barátnőm segítségével, az utánalévők megvannak… de a gimisekre egyszerűen nem emlékszem, s ami még rosszabb, azt sem tudom kit kérdezzek. Tudom, nyilván ez nem olyan fontos dolog… de azért csak bosszantó…

“A vizualizáció az egyik módja az emlékezet beindításának”, mondja Cesar az előadásában, s különösen igaznak érzem ezt magamra. Pedig szeretek emlékezni, mert segít abban, hogy értékeljem a jelenemet.

Elmondja azt is, hogy sokszor vette észere, hogy a folyamatos kamerázás miatt nem tudta élvezni az eseményt amin részt vesz, ezáltal nem is volt igazán jelen az eseményen… Egyébiránt egy olyan példát hoz fel, amit én magam sosem tudtam megérteni, de minden bizonnyal találnék a saját életemben is hasonló példát.

Szóval nem volt jelen, s ezért találta ki, hogy csak egyetlen másodpercet vesz fel, hiszen arra, hogy emlékezzen, a másodperc is elegendő, ellenben nem vesz el sok időt. Egyetlen másodpercre van csak szükség… na jó, a gyakorlatban ez biztosan picit több, de ezt majd kiderítem. :)

A TED előadás megtekinthető itt, magyar felirattal.

Azt is elmondja, hogy ennek a projektnek a nyomán, elkezdte direkt keresni az élményeket, hogy minél tartalmasabb legyen az élete. Azt már én is észrevettem magamon, hogy (bár lehet van aki ezt negatívumként fogja értelmezni) az Instagram használata már sarkallt engem néhány olyan élményre, ami helyett máskor inkább választottam volna az ágyban punnyadást… s bár rengeteg negatív érvet lehet felsorakoztatni a mai technológiák és alkalmazások ellen… azért azt én mégsem vitatnám el tőlük, hogy sarkallhatnak minket a jóra.

Még nem tudom, hogy számomra mit fog jelenteni ez az egész, viszont nagyon kíváncsi vagyok. Alkalmazás is íródott erre a projektre, ami a 1 Second Everyday nevet viseli, és  elérhető Androidra és iOS-re is. Már le is töltöttem. Még nem tudom, hogy hogy működik, de mire ezt a bejegyzést te olvasod, már túl leszek az első másodpercemen, s néhány nap múlva vissza is térek egy updatel, ha szükségesnek látom az alkalmazás használatához.

Kevesebb majdegyszert szeretnék az életembe… talán arra is jó lesz ez, hogy több dolgot valósítsak meg. Talán valami más lesz belőle, mint amire most számítok.

Minden esetre, most magamat is megleptem azzal, hogy megnyitottam ezt a vázlatot, és belevágtam végre, nem halogatva tovább. Lelkes lettem, és ez most nagyon boldoggá tesz.

Te csatlakozol?

 

Update:

Az alkalmazást egy hete használom. Ahogy látom, két alapvető funkciója van, a Freestyle, amiben egy napra akár több videót is bele tudsz tenni, és összefűzhető, de nem tesz rá dátumot. Illetve a My Life, ami naptár szerint menti a videóidat. Itt is megtalálhatóak a kisvideók az adott napra, ha többet vettél fel (akár hosszabban is mint 1 másodperc) viszont itt ki kell választanod egyet, ami végül bekerül a végleges verziódba. Ez már tesz rá dátum bélyegzőt is. Zenét én nem tudtam itt alárakni, ahhoz egy másik alkalmazást használtam (InShot), de az is csak az alkalmazás saját zenéit engedi használni.

Élmények tekintetében azt tudom elmondani, hogy időt a többi alkalmazáshoz képest (mondja ezt egy instafüggő) elég keveset vesz el tőlem, ahhoz képest, hogy milyen jó kis élményt ad. Általában előző nap átfuttatom a fejemen a másnapi terveket, és lesz némi elképzelésem, hogy mikor veszem fel majd a másodpercet, viszont olyan is volt az egy hét alatt, hogy abszolút gyorsan felülírtam a terveim. Azt is megállapítottam, hogy lehet, hogy egy mások számára semmit mondó jelenetet veszek fel, amit egyébként nap mint nap átélek, azonban mivel kiragadott pillanattá válik, így valóban az aznapi legfontosabb impresszióimat juttatja eszembe. Megmutatom az első hetem:

 

 

Például a hazafelé út esete: Általában hazamegyünk :), szóval a kép nem ismeretlen… viszont ami nekem eszembe jut így erről a képről: aznap elég sokáig dolgoztam, hosszú és fárasztó volt a nap, mert egy hirtelen jött határidő szakadt rám, amit viszont tudtam teljesíteni, és ennek nagyon örülök. Gyönyörűen hullt a hó egész nap, így a táj is csodaszép volt. Hálás vagyok Istvánnak, hogy visszajött értem, és nem kellett aznap még buszoznom is. … Pedig csak egyetlen másodperc.

4 szavazat alapján

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Weboldal (ha van):
Írd be a képen látható szöveget a mezőbe:

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..