Ugyanazok a körök

Észrevettétek már, hogy vannak dolgok az életünkben, amikkel kapcsolatban újra és újra és újra és újra ugyan azokat a köröket futjuk? Legalábbis bízom benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki már-már szédül saját magától.

Vannak akik a rendszeres sportolással kapcsolatban, vannak akik a munkában, vannak akik az étkezésükben, és még sorolhatnám mennyi mindenben vágnak bele az emberek mindig egy újabb körbe, nagy tervekkel, nagy fogadalmakkal, nagy hitekkel. Aztán jön a kudarc és az önmarcangolás. Már megint nem sikerült. Rendszeresen sportolnom, jól beosztani az időm, odafigyelnem, hogy mit eszek… aztán a kudarc után megint jönnek a tervek, a fogadalmak, az akarat…

Az én legnagyobb köreim a háztartás, a blogolás, a felkelés körül forognak.

Ezerszer megfogadom, hogy mindennap időt szánok egy kis takarításra, hogy ne legyen a hét végére teljes a káosz, hogy a menüt amit megterveztem, meg is főzöm, hogy legyen mit enni, és azt is elpakolom aminek nincs helye se … aztán jön valami, például egy olyan hét, amikor nem érünk haza egyetlen nap sem 8-9 óra előtt, és felborítja azon nyomban a naaaaaagy rendszeremet … ami nincs… vagyis van, de csak az elképzeléseimben. A nagy káosz rendbetétele után pedig, újra eldöntöm, hogy most már aztán minden nap időt szánok a háztartás jó működtetésére.

Ezerszer éreztem már, hogy most menni fog, most megvalósítom a terveim, most végre “jó blogger” leszek. Aztán jön egy zárlat az agyamban (vagy a lelkemben), és egyszerűen nem esik jól a bloggal foglalkozni, mert semmi sem úgy sikerül ahogy elképzeltem. Rengeteg vázlat van most is az oldalon, amiknek csak az eleje íródott meg, mert elkezdtem, de valami újra és újra hiányzott. Telik az idő, tudom, hogy nem írtam már rég, aztán egyszer csak meglátom, hogy te jó ég, már egy hónapja volt az a rég… és még mennyi az a minden, amit nem tettem meg. Pedig azt éreztem akkor, hogy “most megvan a lendület”. Mégsevoltmeg. De a mélypontom után, talán kicsit abból is táplálkozva, újra azt érzem, hogy most menni fog, most megvalósítom a terveim, most végre “jó blogger” leszek.

Minden reggel azt gondolom, hogy majd ma este időben lefekszem, és néha-néha még délután 7 körül amikor a fejem szeretne elgurulni, de még dolgom van, úgy is tűnik, hogy tényleg így lesz, de aztán kilenc órakor, mintha villanyt kapcsolnának nálam, mindig találok jobb mókát, mint lefeküdni aludni. De minden lefekvéskor szentül hiszem, hogy holnap reggel sikerül szenvedés nélkül felkelni. De nem szeretek reggel felkelni. Így aztán a szenvedés az megtalál minden reggel… és megfogadom, hogy majd ma este időben lefekszem.

Futom a köreimet, és nagyon boldog lennék, ha most szépen meg tudnám írni azt, hogy mit tehetünk ellenük, hogy végre egyenes legyen az a pálya, és ne kelljen újra és újra a startra állni.

De nem tudok választ adni, és nincsenek szuper tippjeim se. Csak elgondolkodtam, legfőképpen miközben mindezeket leírtam nektek.

Vajon nem azzal van itt a baj, hogy valami olyasmit szeretnék, ami nem illeszkedik az életembe, és ezért ér folytonosan a kudarc?

Talán nálam nem működik az, mint másoknál, hogy kedden és csütörtökön sepregetek és felmosok, hétfőn tésztát főzök, péntek este meg sütit sütök. Hogy én nem tudok órarendben élni, hiába látom azt, hogy másoknak megy, és nekik milyen szuper életük van ettől.  Talán el kellene fogadnom, hogy én este vagyok aktívabb, és nem fogok fél órával hamarabb felkelni, hogy nyugis reggelem legyen, mert nekem nem az a reggeli rutinom, mint azoknak, akikét szeretném. Talán el kellene fogadnom, hogy az írás nekem tényleg csak akkor megy, ha jól esik, és külső (vélt vagy valós) elvárásnak megfelelésből nem fog menni.

Vagy ez a feladással lenne egyenlő? “Nekem nem megy, nem állok újra a starthoz!” elv volna ez? Azt nagyon nem szeretném… nem vagyok egy feladós típus.

Valahol a kettő között kell lennie az igazságnak. Hiszen könnyebb volna az életem egy rendszeres háztartással, könnyű és vidám reggelekkel, elégedett blogolással … de könnyebb volna a folytonos kudarcérzet nélkül is. Talán jobban át kellene gondolnom az utamat, a tempómat és a célomat is, mikor újra a starthoz állok.

Őszinte leszek, nem tudom a jó választ, de nagyon kíváncsi volnék a ti véleményetekre… nem arra, hogy szerintetek hogyan próbáljam meg vezetni a háztartást, vagy felkelni reggel, vagy hogyan lehetek “jó blogger” … ezeket azt hiszem magamnak kell megtalálnom.

Sokkal inkább arra vagyok kíváncsi, hogy ti mit kezdtek újra és újra és újra ugyanazokkal a körökkel?

Kép forrása: itt.

10 hozzászólás ehhez: “Ugyanazok a körök

  1. Egyáltalán nem vagy ezzel egyedül, ha hiszed, ha nem, én is pontosan ezekkel küzdök :) Minden hétvégén, a nagy romeltakarítás után megfogadom, hogy hétfőtől minden nap rendet teszünk, a mosatlant azonnal elmosom, ez keddig rendben is szokott menni. De aztán a lelkesedés alábbhagy és ismét csak egy romhalmaz a lakás, mert mindketten reggel elmegyünk dolgozni, este megjövünk, ha éjszakás vagyok, akkor átalszom a napot és azért, szóval mindig van kifogás. Tervezés és fogadkozás mindig van, de a megvalósítás és a kitartás… Tetszett a bejegyzés, mintha magamról olvastam volna és szerintem ezzel egyáltalán nem leszek egyedül ;)

    • <3 Nagyon köszönöm Szilvi ezt a hozzászólásod! Mindig jó megbizonyosodni - és nem csak tudni - ha az ember nincs egyedül a dilijeivel :)

  2. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy az ilyen én-blogoknál (vagy nem is tudom mi a helyes kifejezés) csak akkor van értelme írni, ha belülről felfakad. Egy idő után elkezdtem azért írni, hogy “jó blogger” legyek. Nos, akkor veszítette el az értelmét, megcsömörlöttem. Ezt nem kívánom neked!

    Amúgy talán azokat kell megkeresni, amik sikerülnek. Azaz örülni a legapróbb sikereknek, mert csak így van értelme tovább menni. Pl. a koránkelés… Most szabadon osztom be az időmet, ami egyfelől nagy szabadság, másfelől nagy felelősség is. Akár 9-ig, 10-ig is alhatok (és van, hogy elő is fordul), de a héten sikerült legkésőbb 8-kor kimászni az ágyból. Volt, amikor 7kor ment már, aminek örültem, de nem csüggedtem, amikor épp csak a 8as kelés ment.

    Persze mindig van hová fejlődni, de pont ez a jó. Nem? :)

    • Ez a megközelítés tegnap eszembe se jutott. Mini mérföldkövek állítása, és nem mindig azt gondolni, hogy újra a rajtvonalnál vagyok, inkább azt, hogy mi az ami már sikerült. Köszi neked <3 <3

  3. A tökéletes megoldást nem tudom, csak azt, hogy nekem mi segített. :) Mert az biztos, hogy ezzel nem vagy egyedül. Én például nagyon szeretek tervezni, sokat tervezek, minden percemet beosztom, kell a rutin, DE csak akkor, ha a munkámról van szó. És ott nagyon jól működik. Mivel ott működik, azt hittem, hogy ugyanazt be kell vezetnem a háztartásban, sportban, hobbiban, vásárlásban, ügyintézésben, tehát mindenhol :D…,de nem ment. Aztán arra jutottam, hogy nem is kell egyelőre, mert más területeken jól esik rögtönözni és elég ha napi 8-10 órám van pontosan megtervezve.
    Aztán küzdöttem a reggeli rutinommal is, hogy majd én hajnalban kelek, mozgok, meditálok, mint minden sikeres ember (mert hát mindenhol erről lehet olvasni…:)), és végül kitapasztaltam, hogy nem ugyanaz válik be mindenkinél, nekem nem jön be a hajnali kelés. Lehet nála működik, nálam nem. Összességében arra jutottam, hogy munkában kell a rendszer, de máshol nem eröltetem, mert csak rossz érzéseket kelt bennem, és elveszi az energiámat. Így akkor mosok ruhát, ha éppen kell/eszembe jut, nem pedig minden kedd este. :)

  4. Sokszor én is kesergek azon hogy vannak olyan szuperemberek akik képesek a leghatékonyabban beosztani az idejüket és mindent tökéletesen terv szerint tudnak csinálni, de biztos hogy mindenkinek megvan a maga “ugyanazaköre”, csak talán olyan ami nem annyira szembetűnő. A takarítással ugyanígy vagyok, az egyetlen amit be tudok tartani az a mindig elmosogatás, mert ott tényleg érzem hogy van értelme elmosni 3 perc alatt azt a 2 lábost és 3 tányért, mint másnap még azon is logisztikázni fél órát hogy hova pakoljam ki először a sok mocskot hogy hozzáférjek a mosogatóhoz. Apró sikerélmény ami aztán hajt arra hogy ha este 10-kor is de megcsináljam és akkor nem szúrok ki magammal.
    Valószínűleg ezekben is az arany középút keresés a nyerő, muszáj elfogadni valamilyen szintig hogy nem csilli-villi a ház és elől van esetleg egy-két kacat, de legalább nem a mocsok áll mindenhol, vagy elfogadni hogy nem megy a heti két futás mindig, van amikor viszont akár 3 is összejön, mert van rá idő.
    Vagy pl az egészséges étkezés nálunk csak nagyon kicsi lépésekben működőképes, nem tudjuk egyik napról a másikra lecserélni az összes alapélelmiszert, hanem mondjuk egyesével vezetünk be újdonságokat.
    A blogoláson meg tényleg ne görcsölj. Persze örülnék én is ha minél sűrűbben olvashatnék újabb bejegyzéseket tőled, de inkább várok egy hónapot egy újra, azért hogy aztán ilyen szuper írásokat olvashassak. És az adott témád valahogy mindig betalál ;)

    • <3 <3 <3
      Nem is nagyon tudok mást írni neked, csak <3.
      Olyan jó olvasni a véleményeket, azt, hogy hogy éli meg más! Komolyan, terápiás :)

  5. A blogoláshoz szeretnék annyit hozzátenni, hogy a többiekhez hasonlóan én is úgy vélem: annyira kedves, szívből jövő bejegyzéseket készítesz, hogy örömmel kivárom az újat, akkor is, ha nem hetente érkezik. :)

  6. Sport, a háztartás kompletten. Örök kör és sikertelenség.
    Vannak szuperemberek, tényleg, anyukám, nagynénim és egy barátnőm is. Nekem nem megy, pedig 36 éves vagyok.

Szólj hozzá!