Vigyázz! Kész! Posztolj! – Álomesküvő azaz a Mi esküvőnk!

Előre is elnézéseteket kell kérnem, kedves Férfi olvasóim (ha voltatok olyan botor-bátrak, hogy a címet elolvasva mégis idetévedtetek ), ugyanis nem vagyok biztos abban, hogy ezt a bejegyzést élvezni fogjátok. Talán jobb is, ha még most gyorsan valami más tevékenység után néztek. István, drága Férjem, ez rád nem vonatkozik :D Neked kötelező elolvasni… nah jó nem, csak ha szeretnéd :D

eskuvo_1

 

Felkészültetek?  Habos-babos, királylányos bejegyzés következik, mivel ez az eheti Vigyázz! Kész! Posztolj! témája – ha eddig nem lett volna világos: Álomesküvő.

Igazából vezettem blogot is a szervezésről, és feltett szándékom is, hogy valamilyen sorozat keretében közzétegyek egyes részeket belőle, csak még nem találtam meg a megfelelő formát hozzá. A 2. házassági évfordulón szerettem volna többet mesélni, azonban mivel ezt most fogom megtenni, így oda kitalálok valami mást. :) Ellenben egy-két “idézetet” idemásolok már most az esküvős blogból, hogy a menyasszony Réka lelkületéből is kapjatok egy kis szeletkét. :D

2013. 08. 24. A bűvös dátum. Úgy összefonódtak már ezek a számok… ha csak ránézek a dátumra,  pillangók röpködnek a gyomromban, pedig már lassan 2 éve házasok vagyunk.

“Az időpont hosszasan alakult, ez már a 3., de három a magyar igazság, ez lesz a végleges! Először májusban szerettük volna, de akkor államvizsgám lesz, nem jó, akkor augusztus 3, mert akkor beszéltünk először MSN-en…(hm igen…MSNen.. :)! Éljen, megvan! de…nem jó, mert foglalt volt a helyszín…hát így lett 2013. augusztus 24.”

A lánykérés 2010. 12. 14 – én történt, így ha megnézitek a két dátumot, látható, hogy volt időm rápörögni az eseményekre. :D

“Hosszú jegyesség a miénk, így az esküvőláznak volt ideje, hogy jobban vagy éppen kevésbé uralkodjon rajtam attól függően, hogy mikor, milyen kedvemben vagyok. Azonban a menyasszonyság minden egyes pillanatát élvezem, lubickolok már 2 éve a habos babos álmokban, ezredszerre gondolom meg magam a színeket és a ruha szabását illetően és ezzel kellőképpen mehetek az agyára akárkinek, mert menyasszony vagyok! :) :)”

Szerintem ha a barátnőimet megkérdezném, hogy mi az ami eszükbe jut a mi esküvőnkről, ha néhány szóval kellene jellemezni, biztos, hogy a válaszok 99,9%-a az lenne, hogy: barna-rózsaszín. Az a 0,01% pedig csak azért nem ezt mondaná, mert már attól is rosszul van, ha ezen két szín együtt szerepel, nemhogy még ki is mondja :D És igen, ez miattam van :) Az az oka, hogy hosszas tétovázás után döntöttem úgy, hogy legyen ez a két szín, majd jól az agyára mentem vele mindenkinek, mert még a legutolsó porszemről is úgy gondoltam, hogy az esküvőnk napján, barna-rózsaszínnek kell lennie.

“Csináltam Adventi koszorút, és direkt barna-rózsaszínben csináltam. És ő most látta igazán először, hogy az milyen is, mert hát ha csak úgy odanyomtam elé két anyagot, az nem olyan…és olyan édes, lelkes, boldog volt, hogy “Ezek tényleg mi vagyunk” és annyira tetszett neki!”

Alapvetően a dekoráció az egyik kedvenc részem az esküvőszervezésből, bár az egészet megszervezni nagyon szerettem. Sokan tudom, hogy nem szeretik ezt a hűhót, de én nem tartozok közéjük. A dekoráció pedig… azzal nem tudok betelni. Ha tehettem volna akkor 25 féle dekorációt is kitaláltam volna. És még mindig nagy álmom, hogy egyszer esküvői dekoratőr lehessek. Egyébként esküvőszervezői papírom már van – ez itt a reklám helye :D – így nyugodtan kérdezhettek, kereshettek, szívesen segítek :)

“Tizen…kisemmondomhánynap… :) Izgatott vagyok. Néha eszméletlenül boldog, máskor aggódással teli, néha meg egészen szomorú vagy mérges vagyok valami miatt… Szeretném, ha az esküvőnk egy felszabadult, boldog ünneplés lenne, és szeretnék és remélek nagyon sok mindent… és félek, hogy utána vajon hogyan viselem majd, ha nem tervezgethetek, nem szervezgethetek minden nap, hiszen 3 éve majdhogynem ebben élek….remélem, hogy összejön majd a nagy álmom és egyszer foglalkozhatok ezzel teljes állásban is! Szeretem ezt csinálni SZ E R E T E M !!!”

Ó el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz helyzetben vagyok most. Minden eleme az esküvőnknek egy külön történet, amit képtelen vagyok egy-két mondattal letudni. Na de kiválasztani, hogy miről írjak és miről ne, na az sem könnyű…Micsoda Szörnyű problémák :D

“Pánikolok  a cipő miatt, mert nem tudom érdemes -e kiadni súlyos ezreket érte, de ugyanakkor egy nem jó cipő sok mindent tönkre is tehet. Pánikolok a koszorúslányruhák miatt, mert 4 egyszínű boleró kellene majd, 4 külön városban élő lányra, de a ruhájuk szabása különböző lesz, mert nem akartam szabályok közé szorítani őket, csak a színét mondtam meg, de félek milyen lesz így az összhatás. Pánikolok a nyitótánc miatt, mert nem akarunk nagyon lassút, de azért a habos ruhában jól mutasson, de ha eldöntjük, hogy angolkeringő, akkor sincsen olyan szám amiben magyarul énekelnek és keringő és szép esküvőre való. Nincsenek elvárásaink a táncot illetően…ugyan …és a listát sorolhatnám”

Öm… na igen… mindre volt megoldás :D Szóval erre a rémes dilemmámra, hogy miről meséljek is lesz. Méghozzá az, hogy most ejtek pár szót a ruháról, mert anélkül nem lenne igazi ez a bejegyzés.

Két és fél ruhám volt :D Bizony! Volt egy mini, amiben a polgári esküvőn voltam, és volt a naaagy, gyönyörű, templomi. A menyecske ruhám pedig olyan volt, hogy a minire került egy szép magyaros fűző. :) Saját találmány, és nagyon büszke vagyok ám rá! Na de a ruhával sem ment minden egyből, hogy szép kerek legyen.

“Esküvő kiállítások szorgalmas látogatója ként (jó-jó kicsit túlzok, voltam 3x a Papp Lászlóban…öm…nem, nem túlzok :) ) volt alkalmam több ruhát is felpróbálni. A képzeletemben volt már sellő fazonú, félsellő, A vonalú, hercegnő, stb. A RUHA, és annyiszor gondoltam meg magam hogy az már nekem is sok :) Arra viszont jó volt ez, hogy legalább a fazont a végére sikerült eldöntenem… vagyis…ha jobban belegondolok lett volna egyszerűbb módja is, mert végül is a dilemmát a kedvesem döntötte el, egy egyszerű odavetett mondattal miszerint „én mindig királylányos ruhában képzeltelek el”……..Felvettem a ruhát, belenéztem a tükörbe, és a szoknyarész…megjelent előttem a vízesés és a rózsáskert tökéletesen romantikus kombinációja. Milyen szép alsórész! Nézegettem, nézegettem, és eldöntöttem, ezt a szoknyát szeretném! A felső résztől el is köszöntem rögtön, mert a ruha jelenlegi szabása nem olyan mint amilyet szeretnék, és a varrónő, aki egyébként ruhák tervezője is, olyan csoda-varázsló, hogy átvarrja nekem a ruhát :) Boldogan sétáltam haza, hogy megvan ez is, elstartoltunk “a ruha is kipipálva” úton. De még nem foglaltam le, mert egyedül voltam ott, gondoltam nővéremet is megkérdezem. Sejtettem. Sejtettem, hogy neki nem fog tetszeni. De sebaj, mert ha ő sem tud lebeszélni, akkor biztosan jó lesz :) Nem is tetszett neki… de nem tudott lebeszélni, lefoglaltam. Később jöttek az Ara-pánikok. Már korán sem voltam ilyen magabiztos. Biztos, hogy jó lesz? Nem kellett volna még szétnézni? Nem kapkodtam el? Ne mondjam vissza? Mivan, ha mindenki utáni fogja? Mi lesz ha nem tetszik Istvánnak? 2 napra rá, hogy lefoglaltam úgy ébredtem, hogy ez egy szörnyű rossz döntés volt, mindent elrontottam, csak én hiszem hogy szép az a ruha, de nem is ilyet akartam, soha nem gondoltam rá, hogy ilyen legyen, és akkor mégis miért??”

Nem ez a ruha lett végül, de most nem mesélem el, hogy hogy talált rám a másik, mert soha nem lesz vége a bejegyzésnek. :) Gonosz vagyok…hahaha… de higgyétek el, a ti érdeketekben :D. Egyébként aki a ruhámat csinálta, egy művésznő, és mivel már többször voltam neki “modellkedni” esküvőkiállításon, már barátnők is lettünk. Abban a kiváltságos helyzetben volt részem, hogy esküvő után is viselhettem a ruhámat egy katalógusfotózáson és egy kiállításon is. Most már sajnos cicirészben átszabásra került (3 perces néma csend a ruhámnak), hogy mást is boldoggá tehessen. De láttam nemrég, hogy milyen lett, és nagyon szép még így is. :’)

Sok mindent mi magunk készítettünk, és erre nagyon büszke vagyok. Mi csináltuk a meghívókat, a dekoráció egy részét, a dobócsokrot, a  gyűrűpárnát… Persze mindenben nagy segítséget kaptunk a családtól, a barátoktól, nem is tudnék ennél hálásabb lenni. Gyönyörű volt minden. Az ültetőkártyák mellé a köszönőajándék egy-egy kis kövirózsa volt, ami volt a csokromban is, meg a dekorációban is. Akkorára nőtt az udvaron ami a vőlegénykitűzőben meg a csokorban volt, gyönyörű szép! A zenészünk is szuper volt, jó kis retró zenéket játszott, és mivel volt 20 gyerek, még gyerekdalokból is összedobott úgy 20 percet, annyira zseniális volt. A tortánk… na az finom volt, de most nem nyilatkoznék róla többet. A fotós pedig István egyik nagyon nagyon jó barátja volt, akinek szintén nem lehetünk elég hálásak!! Élet van a képeinkben – mondjuk ahogy látni is fogjátok, nem is voltunk túl komolyak. :) Ahh csodás volt minden és ami nem még az is az volt!!

Nos mivel vagy még órákat írok ide-oda kapkodva, vagy most lezárom, ezért már csak 1 részletet másolok  ide, amit a nagy nap után írtam a polgári szertartásról.  Nos elég viccesre sikerült. :)

“Bevonulnak a koszorúslányok, akik megszeppenésükben csak a rózsaszirmokkal teli kosarakat viszik…illetve szinte szaladnak velük, de nem szórnak semmit. Jön utána a menyasszony és a vőlegény, utánuk a tanuk…az asztalhoz érve az anyakönyvvezető int nekik, hogy fordítva vonultak, leüléskor cseréljenek helyet. Helyet cserélnek. A tanuk is leülnek, majd felnéznek, hogy jajj nem jó helyen ülünk, mert előttem nem az ül akinek a tanuja vagyok… helycserés támadás ismét. :) Fúj a szél, a menyasszony rájön, hogy a gyertyákat nem lehet meggyújtani, gyorsan kommunikálja ezt az anyakönyvvezető felé, hogy hagyjuk akkor. Az anyakönyvvezető tesz ugyan egy gyatra próbát, de aztán hallgat a menyasszonyra. Elkezdődik a szertartás, elérkezünk a gyertyagyújtós részhez, a menyasszony int a fejével, hogy hagyjuk ki, és az anyakönyvvezető keze megáll a levegőben a gyufa felé menet, majd látszik, ahogy lépteti a “lemezt” hogy akkor most milyen szöveg a következő. :) Gyűrűhúzás, a menyasszony majdnem elbőgi magát meghatottságában (a barátnők már énekelnek), amikor majdhogynem kitör belőle a nevetés, mert nem bírja felhúzni a vőlegény ujjára a gyűrűt, és szinte rángatni kell szegény embert. Aláírás, kerülgetik egymást, mert valahogy mindenki a másik útjába állt…a menyasszony leül, aláír..na… nem fog a toll, így kecses (hatalmas) mozdulatokkal megrázza azt, hogy “fogjál mááár” … Ennek a résznek vége, aláírás, csók, és még a szülőköszöntésen sem történt semmi, kivéve, hogy az ifjú pár akkor fedezi fel, hogy a násznéppel szembe süt a nap, így ők semmit nem látnak és az örömapán emiatt menő napszemüveg díszeleg :) (apukámnak tényleg nagyon érzékeny a szeme így választhatott, hogy kb csukott szemmel, vagy napszemüvegben :) )…ezután az anyakönyvvezető ismételten tesz egy halovány próbát a gyertyákkal, amikor a menyasszony már mindenki számára hallhatóan (bár ezt nem sejti) közli, hogy “hagyjuk”. Akkor hagyjuk, elfogadja az anyakönyvvezető is, és elkezd valami szép szöveget mondani, amiből azonban a menyasszony semmit nem fog fel, mert valami elkezdi csípni a hátát, és azon agyal, hogy vajon látszik-e, ha ő most azt megvakarja – igen, a videón határozottan látszik, ahogyan torzul a feje, majd vakarózik….kétszer :D :D. Jön a pezsgős koccintás, és ekkor veszi észre, hogy nincs pezsgő…nincs pezsgő, súgja a férjének, aki mintha nem is hallotta volna… nincs pezsgő, pánikol tovább, egyre halhatóbban, mert mintha senki nem hallaná, hogy itt most nagyon ciki lesz, mert pezsgő nélkül kell koccintani…nincs pezsgő…nincs pezsgő…mondja az anyakönyveztetőnek, aki a férjjel egyszerre, kissé hangosabban, és erélyesebbe közli a pánikrohamot kapott menyasszonnyal, hogy itt jön :) Volt pezsgő.”

Még volt néhány baki, amik hasonlóan viccesek, de arról talán majd máskor – ha megvalósul a sorozat –  mesélek. Inkább mutatok képeket.

1

 

5
4

3

3.1

7

8

10

11

12

 

IMG_5428

 

13

14.1

14

15

16

17

IMG_5124


19

 

Szóval ilyen volt az Esküvőnk. Vagyis egy nagyon pici szelete az amit kaptatok, mert az az érzésem, hogy semmit sem meséltem el az Álomesküvőnkről. Minden bakijával, minden pillanatával együtt gyönyörű volt, és nagyon Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen férfit rendelt nekem. Csodálatos volt az esküvőnk napja, de még csodálatosabb az, hogy ő a Férjem. Köszönöm.

IMG_5435

 

Itt pedig meg tudod nézni milyen a többiek Álomesküvője:

 

VKP új hivatalos kép

 

 

12 hozzászólás ehhez: “Vigyázz! Kész! Posztolj! – Álomesküvő azaz a Mi esküvőnk!

  1. Először el nem tudtam képzelni, hogy a rózsaszín és a barna hogy megy egymáshoz, de le a kalappal. Ki is akadtam volna, ha Nektek nem ilyen szép az esküvőtök, annyira te vagy! A képek csodálatosak, remélem egyszer nekem is lesznek ilyen szerelmetes fotóim az esküvőmön :)

    • Biztosan lesznek Nati!! :)
      És mi az hogy el sem tudtad képzelni??? Ez a világ két alapszíne!! ( Ha esetleg azt hitted volna, hogy a sárga a piros és a kék, gondoltam szólok, hogy tévedés :D )
      Én is kiakadtam volna ha nem ilyen szép :D

  2. Gyönyörűek vagytok :) És igaza van Natinak, tényleg annyira Te vagy! :) Nem tudom, hogy én mikor jutok el a nagy napig, de remélem, hogy valami hasonlóban lehet részem ;)

    • :) Köszönjük! És biztosan neked is csodálatos lesz, és gyönyörűek lesztek!

  3. Nagyon jó volt olvasni! Végig együtt örültem veled az örömödnek. :) Ilyet vártam és nem csalódtam, szóval én várom azt a bizonyos sorozatot, ahol majd még több részletet megosztasz. A dekoráció lenyűgöző, gratulálok! Ahhoz is és persze a házassághoz meg a boldogságotokhoz!

  4. Édes jó Istenkém, Te az én álomesküvőmet élted meg :D Én nagyon nem hagyományosan mentem férjhez másodszorra (az első meg egy tök klasszikus “középnagy” lagzi volt), Random kitalált dátummal, télen (tényleg egyszerűen ráböktünk egy napra a naptárban), 22 hetes terhesen, lila ruhában, itthon tartott táncolós vacsorával. A szervezésről szívesen olvasnék, mert én olyan szinten vagyok esküvőmániás, hogy akár minden hétre bevállalnék egyet (a “jelenlegi” férjemmel, persze). Én is írogattam egy kis sorozatot a szervezkedésről, lévén az esküvőnknek szinte egy részlete sem volt hagyományos (és zökkenőmentes), szinte teljese homemade (tényleg csak a kaja,a fotós meg az anyakönyvvezető volt profi) nem is értem, miért hagytam abba (és a VKP posztot sem írtam meg róla), pedig ez tök jó és szerencsére időtálló téma. Szóval ha rászánod magad, én hűségesen fogom olvasni.
    A képek meseszépek, egy nagyon hasonló ruhát próbáltam én is, csak ugye pocakkal nem fértem volna bele, így jött az ötlet, hogy ha már nem mindennapi a szitu, a ruha se legyen az, a csokrodat nagyon irigylem, a dekorációtól beájultam. :)

    • Szerintem a lila ruhás, otthon táncolós, homemade… ha lehetne, egyszer én is szerveznék magamnak egy ilyet, vintage dekorral, rengeteg virággal, maximum 20 fővel, kertipaddal és tábortűzzel, rövid lenge ruhában…. :D :D :D nem, nem agyaltam még sokat ezen :D :D :D
      Örülök, hogy tetszett!!

  5. Nem tudok mit hozzáfűzni, mint hogy “barna-rózsaszín” :D
    Az én véleményemet úgyis ismered, bár ez a kertipad tábortűz, nyári ruha dolog kicsit megmozgatta a fantáziám.

  6. Jajj nagyon szép képek , örülök hogy összejött az álomesküvő, minden kisebb baki ellenére is :) Látszik hogy boldog, szép pár vagytok! Én magunknak valami nagyon szolid kis dolgot képzelek el, abszolút nem vagyok esküvő-mániás, szerencsére a párom sem, de mindenki megérdemli hogy a nagy napon azt kapja amire mindig is vágyott! Nagyon cukik vagytok :)

Szólj hozzá!