Vigyázz! Kész! Posztolj! – Életem legnagyobb baklövése

Az eheti VKP-n életünk legnagyobb baklövése volt a téma, és kissé megkésve, de én is hoztam a bejegyzést. Ez most egy, hogy úgy mondjam “valós időben megírt bejegyzés” amelyet nem kívánok cenzúrázni. Úgy kapjátok, ahogy a billentyűn szaladt az ujjam.  Kissé agymenés lett, de legalább nem hosszan kínozlak vele titeket. :) Remélem azért érthető lesz, és nem ez a poszt lesz a címben szereplő baklövés. :)

vkp1j

Ha a kis baklövések beleszámolhatóak, akkor egészen profi vadász vagyok, sorozatban lövöldözök, és néha még a baklövés is mellé megy. Komolyan. Igazából nem bánom. Mert így aztán mindig van min nevetni, vagy sírni, mindig történik valami. A probléma megoldó képességem pedig egyre csak fejlődik és fejlődik, néha magamat is meglepve.
Legnagyobb hibát mégsem tudnék kiemelni, mert nem igazán szeretek a múlton rágódni és őszintén szólva minden ballépésem mellé valahogyan csak odakerült végül a jobb lábam is. Igaz néha azért álldogáltam egy darabig fél(bal)lábon, de azért mindig odakerült.

Megkérdezem a mindent tudó Goole-től, hogy mit is jelent pontosan a baklövés, (nem azért mert nem tudom, hanem mert kíváncsi vagyok hogyan fogalmaz) Leghitelesebb forrásunk, a Wikipédia :D szerint: “egymillió-négyszázhuszonhatezer-kettőszáztíz” … rendben, beillesztette, itt hagyom, nem törlöm ki, hogy lássátok én tényleg így működöm… ezt másoltam a vágólapra legutóbb, most pedig azt hittem, a wikitől származó megfogalmazást másolom ide. Hát nem. Akkor fussunk neki még egyszer: “nem a tervezetnek megfelelően végződő cselekedet, feltűnő melléfogás”. Amiről úgy gondolom, hogy nem jól csináltam, igazából az nem baklövés, mert az igenis tervezett volt. Nevesítve, az, hogy 18 évesen nem tudtam, hogy nem igazán nekem való a közgazdaság. De ez sem hiba, mert amik ezzel együtt jöttek, az egyetem, a barátok, a férjem, tehát minden… az igenis jó.

Gondolkozom, de nem tudok mást, vagy legnagyobb baklövést kiemelni. Sok van, de azok egyformák és megoldom őket, megoldja más, vagy egyszerűen továbblépek és elfelejtettem. Nincs legnagyobb baklövésem. De jó nekem!

Természetesen nem csak olyanokat csináltam, amik igazából apróságok, mint például, hogy miközben azon igyekszem, hogy vissza rúgjam a fiúknak a labdát, kicsúszik alólam mindkét lábam, azzal a lendülettel a földre huppanok, a vissza passzolni kívánt labda pedig a fejemre esik (megvárom amíg virtualizáljátok, igen nevethettek, még van pár hasonló sztori a tarsolyomban, nem kell aggódni, megszoktam) vagy mint az, hogy egy X város kapcsolattartójának íródott anyagban benne hagyom Y város nevét, mert az a mondat ott is jól hangzott és nem vettem észre, és X város nem vette ez túl jó néven, hanem olyanokat is amik tényleg komoly hatással voltak, lesznek és vannak az életemre. Csak éppen egyiket sem fogom fel baklövésnek. Mert bármennyire is közhely, tényleg minden rosszban van valami jó. Meg kell keresni, ki kell várni, el kell hinni, és legfőképpen bízni kell magadban, hogy most és legközelebb is megoldod a problémádat, kijavítod a hibádat, vagy legalább tanulsz belőle valamit.
Nem tudom eleget tettem-e a Vigyázz! Kész! Posztolj! eheti kérésének, de azt tudom, hogy akkor követem el a legnagyobb hibát, amikor nem keresem meg azt az okot, ami értelmet ad a hibámnak is, ami miatt tovább tudok lépni és amikor nem hagyom, hogy a baklövés esetében a bak végül megmeneküljön.

 

Szólj hozzá!