Vigyázz! Kész! Posztolj! – Így uralkodok a káoszon

coffee-1250412_960_720

Félreértés ne essék, nem vagyok zseni… de valamit tenni kell, ha már az ember lánya nem tud rendesen tervezni. Márpedig nekem csak két rendszeresen tervezett dolog van a mindennapjaimban: A reggeli kávém, és a délután kávém :)

Újra Vigyázok, készen vagyok és posztolok. :) Hogy mi is ez, arról ITT olvashattok. A témát most a hónap bloggere adta meg, aki nem más, mint Éva, az Anyu tervez blog írója. Évával nem csak a blogján keresztül van kapcsolatom, szoktam vele csevegni is az élet nagy kérdésiről, mert igazán annyira különbözőek vagyunk sok mindenben, hogy muszáj ezeket megvitatnunk. Általában arra jutunk, hogy lenne mit tanulni a másiktól. :)

Éva így ír a blogjáról: “Nemcsak anyaságról, babázásról szól a blog. Sok cikk szól a tervezésről, időbeosztásról, hatékonyságról, melyeket a tervezés menüpont alatt találtok. A lélek és az anyaként is nő rovatok szintén érdekesek lehetnek azok számára is, akik még nem babáznak: nőcis cikkeket találtok itt főleg. A háztartás menüpontban takarításról, selejtezésről, rendezésről olvashattok. A blogom februárban indult, átlagosan heti 3 cikkel jelentkezem. A témákat úgy próbálom alakítani, hogy a gyermekkel otthon lévő anyák kihozhassák a maximumot napjaikból, ugyanakkor rengeteg ötletet fel tudnak használni a babázás előtt álló olvasóim is, hiszen a hatékonyságnövelés, és a tervezéssel kapcsolatos tippek nemcsak babával tarkított pályán érvényesek :)

Azt a témát adta meg Éva, hogy: “Így tervezek én”… nos ehhez képest az általam adott cím sok mindent elmond :).

Szerintem a jó bloggerek 95%-a ügyesen tud tervezni, írja a listákat, megvan a beosztása, az időterve stb. Én masszívan az általam feltételezett 5%-ban vagyok – és engedjétek meg, azt a “szerénytelenséget”, hogy jó bloggernek tituláljam magam, mert ha nem így lenne, nem lenne értelme folytatni (és a jó blogger látja a saját hibáit is :P).

De azért a kávés viccem kissé túlzó – bár a naptáramban az sem szerepel  -, mert nem igaz, hogy én egyáltalán nem tervezek. Az én listáim az agyamban vannak, a baj csak az, hogy az kicsit lyukas, ezért néha elhagyok egy-két oldalt. Cserébe viszont kénytelen volt a problémamegoldó készségem és a rugalmasságom erőteljesen fejlődni. Tehát ha valamit elfelejtek, vagy nincs tervezve, akkor amint ez kiderül, általában tudok megfelelő, vagy közel megfelelő alternatívával szolgálni – kivéve mikor nem. A váratlan helyzetek megoldásában tényleg jó vagyok. Egy pillanat alatt futtatom a szoftvert, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot, és dobok be valami megoldást. Legalábbis a férjem rendszeresen hangoztatja ezt, szóval kénytelen vagyok neki elhinni. :)

Még sosem gondoltam bele, de most ahogy így írok nektek rájöttem egy anomáliára magammal kapcsolatban: a tervezésben nem vagyok jó, olyan értelembe véve, hogy nem tudok rendszeresen használni semmilyen erre előírt eszközt, és képtelen vagyok időbeosztást írni az életem átlagos hétköznapjaira vonatkoztatva. Ellenben egész jó szervezőkészségem van, és ha meg kell szervezni egy eseményt, általában szívesen veszem a kezembe a dolgokat, és vezényelem le azt sikeresen.

Ha azt kérdeznétek mi a legnagyobb gyengeségem, most azt mondanám, hogy a szertelenségem. És hogy miben vagyok a legjobb? A szervezésben…. öm. Asszem fura vagyok (vagy hülyeségeket írok)

Nem vagyok büszke arra, hogy ennyire rendszertelen vagyok a hétköznapokban. Az életem ezerszer könnyebb lenne, ha végre sikerülne rendszeresen listáznom, terveznem, beosztani az időmet. Elméletben olyan nagyon jól is megy ez nekem… de sajnos mindig csak a kezdeti lelkesedésig jutok, és az események elsodornak. Mióta tudom, hogyan kell a naptárakat, tervezőket használni, azóta próbálom őket megszelídíteni… vagyis egészen pontosan ők engem. Sikertelenül, de soha nem feladva.

Tényleg soha nem feladva, mert még mindig hiszek abban, hogy egy napon majd erőfeszítés nélkül veszem elő a naptárat, és írom bele a közelgő eseményeket, a heti menüt, a napi tervem, a házimunkát. Mert például egy-egy esemény esetében kitűnően tudok listát írni az elintézendőkről, sorra venni a lehetséges buktatókat, felvázolni a teendőket… a saját életem valamiért ez nehezen megy. De pont ezért nem adom fel, és kezdem mindig újra és újra használni a tervező eszközöket. Addig pedig… iszom a napi két kávém ;)

A többiek írását itt tudjátok elolvasni:

VKP új hivatalos kép

5 hozzászólás ehhez: “Vigyázz! Kész! Posztolj! – Így uralkodok a káoszon

  1. Jaj, de jó, most megnyugodtam! :D
    Én sem tudok tervezni, legalábbis úgy nem, ahogy azt elképzelem másoknál. Az íróasztalom egy káosz, cetlizgetek, a cetliket szanaszét hagyom. Van szépséges, csajos határidőnaplóm, fekszik üres lapokkal, miközben őrizgetek kéztörlő papírcsücsökre vésett jegyzetet..

    Így most vedd úgy, hogy kaptál egy abszolút felmentést tőlem erre a dologra! :D :D

    • Ha így jól érezd magad, akkor nincs probléma :) Én akkor kezdtem el igazán tervezős lenni, amikor eluralkodott nálunk a kisbabás káosz, amely -bár nőtt a baba- csak nem akart magától megoldódni. De én azt vallom, hogy mindenki oylan mértékben tervezzen, amilyen mértékben az elősegíti a mindennapjait :) Én megzavarodnék ha kis papírcsücsköket kellene rakosgatnom, ahelyett hogy a filofaxomban mindent a helyén találok. Másnak meg a filofax nem jön be. :)

    • Köszönöm!!! :D Mivel más helyett könnyű okosnak lenni :P Mi lenne, ha kéthetente cetlilefűző napot tartanál? :D Meglennének a fecnik, de nem kellene átszoknod olyasmire, ami nem neked lett kitalálva. :)

  2. Szerintem az a lényeg, hogy te hogy érzed jól magad. A tervezés esetén is ez az irányadó szerintem. Én megfulladnék, ha nem tartanám kézben a dolgaimat, nem lenne napirendem, és 11-kor gondolkoznék, hogy mi legyen az ebéd, vagy hogy kell-e mosni, takarítani, miközben lehet, hogy már a gyermeket is altatnom kellene (mert talán álmos vagy ki tudja, neki sincs napirend…).
    De úgy érzem az írásodból, hogy te sem érzed teljesen jól magad a “sodródásban”. Tudsz és akarsz is tervezni, mert érzed, hogy szükséged van rá. Mert a tervezés nem ám kötelező dolog, a Filofax nem egy újabb mumus, hanem egy eszköz, amely segít. Mint ahogy nem az iskolának, hanem magadnak tanulsz, így nem a filofaxnak vagy a “nagyvilágnak” tervezel, hanem saját magadnak. :) Sosem késő megtenni ezeket a lépéseket, de csakis akkor van értelme, ha te akarod igazán a változást. :)

    • Na igen… az egyik problémám mindig az volt, hogy nem volt szép a tervezőm miután beleírtam… :D És ez zavart…. de valóban, nem kell kiadni mint könyv :D Talán leküzdöm szép lassan a káoszom. Köszönöm!!!!!

Szólj hozzá!