Vigyázz! Kész! Posztolj! – Karácsonyi kívánság

Nagyjából kilencedikes lehettem, amikor karácsony környékén kellett írni valami rövid történetet, házi feladatként.  Nem ez volt az egyetlen alkalom, valahogy mégis ez maradt meg bennem a legjobban. Gyorsan dobtam össze a féloldalas kis „izét”, mégis szíven ütött, amikor értékelésként a dolgozat alá az volt írva: „ Kissé hatásvadász”.  Nagyon mérges és csalódott lettem, és azóta sem tudom ezt elfejteni. Bár ma már csak mosolygok rajta. Ugyanis az a helyzet, hogy hazugság volt amit Tanárnő ráírt a dolgozatomra. Történetesen nem csak Kissé hatásvadász.:D . Akkor ugyan nem így fogtam fel, de azt hiszem nem véletlen, hogy nem írok történeteket.

Mégis, amikor a mostani Vigyázz! Kész! Posztolj! témája megjelent, „Karácsonyi kívánság” , arra gondoltam írni kellene valami történetet inkább, mert én már a Lottónál sem igazán jeleskedtem a kívánságok sorakoztatásában. Elkezdtem agyalni, hogy miről is szólhatna a történetem, de minden egyes ötlet, nos… nem kissé volt hatásvadász. Rémes vagyok. :) Így mikor feladtam eszembe jutott, hogy akkor már előkerestem azt a régi dolgozatot – tudjátok,  a kis „titkos” dobozomból, ami nagyjából minden második lánynak van… nekem jelenleg három cipős doboznyi, de ebből már tavaly szűrtem annyit, hogy amiről nem tudtam mi az, azt kidobtam.

Tehát előkerestem (nincs meg minden dolgozatom, talán még egy írásomat tettem így félre, tehát sejthetitek, hogy valóban szíven ütött akkor a kritika), és most megosztom veletek cenzúrázatlanul, hátha eléri a HATÁST, amire annó vadásztam – khm… nem hiszem, hogy el fogja :), de legalább mosolyogtok a 14 éves Rékán egy jót. Bár mérhetetlenül együtt érzek a „hősnőmmel”, sőt igazából még szeretem is a kis történetet minden rémes tulajdonsága ellenére (hiszen én írtam), mégis megcsillagoztam nektek egy mondatot. Számomra most felnőtt fejjel újraolvasva, valahol ott szakadt el a cérna. :D :D :D.

Ellenben legalább arról szól, amiről a VPK témájának  szólnia kell. Az én Karácsonyi kívánságomról. :)

„Süvített kint a szél. A fák szinte egymásra feküdtek, úgy elhajlította őket a vihar. A kis ház fala is remegett. Sötét volt bent és hideg. Az egyetlen fényforrás a kopasz kisfenyőfán égő néhány szál gyertya volt. Egy kislány mégis mezítlábasan, egy szál hálóingben álldogált az ablak előtt. A csillagszórók már kialudtak, most jellegzetes illatuk terjengett a szobában. A kislány szerette ezt az illatot: „Karácsony illat” mondta mindig. De most nem a fát figyelte, hanem a mackóját szorongatva bámult ki az ablakon. Suttogott a mackónak. „Látod Maci? Fekete…minden csupa Fekete…Fekete Karácsony” Nem hullott semmi hó az idén, pedig a kis mezítlábas úgy szerette volna. Egy kis kövér kis könnycsepp gördült le arcocskáján*. Aztán pár perc múlva mégis felragyogott az arca. Hirtelen elállt a szél, és egy hatalmas hópehely száll le az ablak előtt és hullt puhán a földre. Majd követte a többi. Sok-sok fehér hópehely. Már nem sírt a kislány. Vidáman suttogta a macinak: Hát mégis fehér!”

 Untitled design (2)Képek forrása:itt, itt, itt, itt, itt és itt.

 

A többiek Karácsonyi kívánságát elolvashatod itt:

3 hozzászólás ehhez: “Vigyázz! Kész! Posztolj! – Karácsonyi kívánság

Szólj hozzá!