csak egy Gondolat

Hiába próbált a munkára összpontosítani, vagy legalább valami egészen másra, nem ment. A Gondolat nem hagyta békén. Csak jött utána szótlanul az úton, és a munkahelyén is csak úgy odaállt mögé, lazán nekitámaszkodva az ablakpárkánynak. Nem szólt semmit, csak egyszerűen bámulta és ez nem hagyta békén. Sokadszorra is maga elé vette a dokumentumot, amellyel dolga lett volna, de csak a betűk kusza halmazát látta rajta. El akarta küldeni ezt a zavaró idegent. Idegen volt, igen. Nem ismerte és főleg nem szerette, hogy itt van, és olyasmik jutnak miatta eszébe, amik egyáltalán nem jellemzőek rá. Vitatkozni szeretett volna, kiabálni, hogy nincs igaza, hogy az élet nem ilyen, hogy nem igaz! Nem igaz!
Tényleg nem igaz, és ezt tudta is. Az idegen Gondolat mégis ott állt fölötte és bámult rá komoran, és ez egyáltalán nem segített.
Behunyta a szemét, vett egy mély levegőt, kortyolt egyet a kávéból – egészen pontosan megitta az utolsó kortyot – és ismét a kezébe vette a papírokat. “Csak el kell kezdeni”. Megnyitotta a gépen a kapcsolódó mappát, minden erejét összeszedte és elkezdte… a Gondolat halványan elmosolyodott, és lassan eltűnt…

Hazafelé menet megint elkezdte követni, szótlanul…de most már nem volt idegen, és nem is hasonlított igazán a reggeli komor Gondolatra. Átalakult és sokkal jobb hatással volt rá. “Csak el kell kezdeni”.