Lentebb görgettem az egeret a facebook idővonalán és elém került egy kép. Egy majom ölelt magához egy kis tigrist. Felirat is volt: “Vigyázz kivel vagy jó, mert a jó lelked lehet a veszted”. Egyetlen komment érkezett hozzá akkor: “Nagyon igaz.” Felháborodtam! … Nem is. Elszomorodtam. Attól a megrovó, szinte fenyegető stílustól, ahogyan az arcomba vágták ezeket a szavakat! Vigyázz! Csakhogy én sok mindenre szeretnék vigyázni, de erre igazán nem. Én szeretnék jó lenni! Nem arra akarok vigyázni, hogy megválogassam azt, hogy kihez legyek jó és kihez nem … azt szeretném hogy jó legyek mindenkihez akihez csak jó tudok lenni.
Nemrég beszélgettem egy barátnőmmel. Ő mondta, hogy a kicsiknek – a gyermekeiről beszélgettünk – azért kell mesét olvasni és azért kell azokat a meséket is elolvasni amiben gonosz van, mert ezekből fogja a kicsi megtanulni, hogy a világban létezik a rossz és hogy hogyan lehet győzelmet aratni felette . Idealista kép volna ez? Lehet … akkor én idealista vagyok, mert nekem Édesapám kiskoromban sok sok gyönyörű mesét mesélt … és ha bajom lehet ebből az idealizmusból, hát igazán vállalom. Főként mert tudom, hogy Isten sem hagy cserben, főleg nem, ha jóságra törekszem. Én hiszem, hogy valahogyan mindig megtérül … egy érzelemmel teli pillantással, egyetlen halkan elmormogott szóval amit csak azok a fülek hallanak, akiknek kell, egy felszabadult kacajjal vagy lehet, hogy teljes mértékben észrevétlenül, de mindig megtérül. Ha egy hozzám állandóan gorombáskodóhoz minden önuralmamat és energiámat felhasználva kedves vagyok, valahogy, mintegy varázslat, előbb-utóbb megtörik a jég. Ha az utcán az emberekhez mosolyogva fordulok, a mosoly olyan kapukat nyit, amelyek egyébként zárva maradnának. Ha segítek valakinek aki tőlem ezt kéri, vagy ha anélkül segítek, hogy ezt kérné…olyasmit kapok, amit másképpen nem tapasztalhatnék meg.
Vigyázzak mert ez a jóság lenne a vesztem? Nem hiszem… ha netán megbántott az, akihez – szerintem, mert tegyük hozzá ez is, mint annyit minden, igen relatív – jó voltam, azzal sem vesztettem semmit. Olyan érzések birtokába kerülhettem, amelyek építenek, segítenek, és ha meg is törtek esetleg, akkor is fel lehet épülni annak tudatában, hogy én igyekeztem jó lenni. Ha tényleg jó vagyok, akkor a megbocsájtásnak is mennie kell … persze ez azért tudom én, hogy nagyon nehéz, ráadásul egy kicsit más téma is, de azt hiszem te, aki ezt most olvasod, megérted miről beszélek. Lehet, hogy azóta a kép alá újabb hozzászólások érkeztek, nem néztem meg és talán jobb is így, de arra az egy hozzászólóra azért sokat gondolok. Mi érhette, hogy ennyire igaznak érezte ezt a fenyegető mondatot … remélem inkább egy végig nem gondolt helyeslés volt, és nem őszinte és gyógyíthatatlan keserűség … A kép mondanivalóján is gondolkoztam. Szerintem a kis tigris, ha valóban majmok között nevelik, nem fog igazi tigrisként viselkedni és inkább lesznek a lelkének majombéli szokásai… de ki tudja, nem vagyok biológus … mondjuk azért banán evő tigrist még valóban nem láttam :) . Abban azért biztos vagyok, hogy nem változom – a szó nem éppen pozitív értelmében – majommá ha jó vagyok és nem fog ezért megenni egyetlen tigris sem. … ez az, ami biztosan “nagyon igaz”.
2 hozzászólás
Szia! Könnyes szemmel olvastam végig. Csodaszép amit írtál. Köszönöm, hogy a barátnődnek neveztél. Olyan jó tudni, hogy az embert ilyen barátok veszik körül. Így jöhet bármi, lehetnek rossz pillanatok, de ha támaszkodni lehet egy olyan családra és olyan barátokra, amikkel én áldott vagyok, akkor minden nap lehet mosolyogva ébredni és meglátni a szépet az apró dolgokban is. Küldök egy nagy ölelést mára! :)
Jó volt az öleléseddel indítani a mai napot, nagyon köszönöm! Rengeteget jelent, hogy tetszik!