Lentről a fúró hangja szűrődik fel, és tudom, hogy hatalmas káosz uralkodik a ház többi részén. Olyan káosz, amely nem, hogy egy otthonra nem jellemző, de még egy barlangban is nagyobb a rend. Igaz, a barlangban a természet uralkodik, ott könnyebb. Nálunk nincs otthon az uralkodó általában, mert még nem lakunk itt. Nem meséltem a házunkról, a “Hablak” projektről egy ideje, és ez nem véletlen. Pedig tudom, hogy van akit érdekel. Sajnálom. Mesélek majd, abban biztosak lehettek, de a megfelelő szavak nálam nem jönnek, csak maguktól, amikor gondolják… Szóval káosz van lent, és káosz van a fejemben is, mert sok a terv, kevés az idő, és a lustaság is igazán jól esik a lopott pillanatokban. Tehát nem haladok, de mégis a lelkem végre, most igazán békés. Előttem a saját karácsonyfánk, amelyet nemrég díszítettünk fel. A fényt az íráshoz is az égők adják, amelyek a fán világítanak (no meg a monitor, de az nem hangzik olyan romantikusan). Mondhatnák, hogy butaság volt ide ekkora fát hoznia az Angyalnak, mert hát nem is lakunk itt… de azt hiszem ennél okosabbat nem is cselekedhetett volna idén Karácsonykor. :)
Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam azon, mitől is Karácsony a Karácsony?! A bejglitől? A fától? Az ajándékoktól? A megváltás örömétől? Úgy kerestem a pillanatokat amikor azt érezhetem, hogy “igen, EZ a Karácsony”, mint kisgyermek a fa alatt a kívánt játékát. Már-már szinte görcsösen akartam megragadni, és sokszor azt éreztem, a keresett ajándék bizony nincs is ott…
Olyan sok írás és film szól arról, hogy az Ünnep nem az ajándékról és a tökéletes családi vacsoráról szól, hogy nem éreztem szükségét, hogy egy Karácsonyi bejegyzésben én is megírjam. De tegnap a templom jéghideg lélekmelengető padjában vacogva ülve, arra gondoltam mégiscsak meg szeretném írni, hogy mit gondolok és érzek, mert ez olyasmi, amiről nem akarok hallgatni! Karácsonyfa, karácsonyi vacsora, karácsonyi ajándékok… Mind-mind csodálatos részesei az ünnepnek, de a Karácsonyi Csoda nélkül, a Fény nélkül, amit Jézus születésével kaptunk, csupán haloványan adják nekünk a Békét, hiszen mindezek emberi dolgok. Tudom, most vannak akik bezárják az ablakot (mármint nem mert fáznak, hanem ezt az internetes ablakot), nem olvasnak tovább, vagy ha mégis, csak a fejüket ingatják, mert nem értenek hisznek egyet velem. De nekem mégis fontos, hogy elmondhassam, hogy a Béke, amit a szívembe vártam egész ünnep alatt, nem a fától, nem a bejglitől, nem az ajándékoktól jött hozzám, hanem a Szeretet által amelyet Isten tanúsít felém… Szeret, mert csodálatos családom van minden rohanással és kapkodással együtt amit képesek vagyunk évről évre eljátszani, Szeret, mert fantasztikus szerelemben és biztonságban lehet részem a Férjem mellett, akivel még a karácsonyfa állítása közben is képesek vagyunk vitatkozni az “égősor kontra gyertya” örök körkérdésén, de Szeret, mert képesek vagyunk kibékülni is pillanatok alatt. Szeret, mert mindannak ellenére, hogy milyen lökött liba tudok lenni sokszor, vannak barátaim, akikkel bármennyi ideje is találkoztunk utoljára, tudhatom, hogy folytatjuk majd, ahol abbahagytuk… és Szeret, mert Megváltott, aminek a csodájára nem is találom a szavakat, mert nem vagyok hozzá elég. Holnaputánig is sorolhatnám azt a Rengeteg kegyelmet, amit kaptam Isten által, Jézuson keresztül, és ezért a hálám leírhatatlan! Nekem erről szól a Karácsony, és erre csak most, hogy leírom jöhettem rá igazán, mert eddig csak átszaladó gondolatok hada volt.
Sokat kerestem a pillanatot, amitől Karácsony lesz számomra ez az Ünnep… és most, amikor itt ülök a karácsonyfánkkal szemben, a házban lévő egyetlen fotelben, amit a férjem nemrég szerelt össze, és Nektek írok, ráébredtem, hogy az idei Karácsonyom a zavaros-kapkodós-köhögős (mert jól megfáztam) pillanatok közül kiemelkedő momentumok halmazából áll, amelyekre a szívemet én kellett kinyissam, hogy aztán a szívembe zárhassam örökre őket.
Az egyik ilyen pillanat lesz ez is… amikor felnézek a fára a kész bejegyzés fölött, és Hálát adok azért, hogy Itt vagytok, és elolvassátok az írásaimat, Hálás vagytok, mert remélhetem, hogy tervezhetek a jövőben is a bloggal, hiszen itt vagytok nekem Ti, ismeretlen ismerősök, akik kitörölhetetlenül (kivéve, ha világméretű áramszünet lesz… de nem, még akkor sem :) ) bele szövődtetek az életvonalamba. Köszönöm Nektek! Áldott Ünnepet!
5 hozzászólás
De jó ezt olvasni :)
:) Akkor jó ;) <3
Nagyon vártam ezt a bejegyzést, és tele lettem jó érzésekkel, ahogy olvastam az egyedi stílusban írt fogalmazásodat.
Mintha egy virágot látnék valami csoda folytán pillanatról-pillanatra kinyílni..ahogy a jégvirágok karmolódnak fel az ablak csillogó üvegére.
Nagyon köszönöm!!!! Köszönöm a mindig támogató szavaid! Köszönöm!
Mélyen osztozom veled abban a Szeretetben, amiről írsz. A Karácsonyt nekem az adja meg igazán, hogy el tudok merülni egy kicsit az általad is leírt Hálában és Békében. Annyira jó olvasni téged! ♡