Karácsony előtt egy héttel, az utolsó nagy ajándék hajrában gondoltam segítek azoknak, akik esetleg könyvvel ajándékoznának meg valakit, de nem tudják mit válasszanak.
A karácsonyi szünet sokszor szólt számomra az olvasásról, bár igazából nem csak ez az időszak. Rengeteg könyvet elolvastam már, és nagyon szeretek más történetekbe csöppenni, és elveszni a könyvek hőseinek világában. Számomra egy könyv bezárása, miután elolvastam egy egészen sajátos hangulatot kölcsönöz, valami egészen megfogalmazhatatlan érzés, amit nagyon szeretek, de ugyan akkor a hiányérzethez is nagyon hasonlít.
Úgy könyvajánlót írni, hogy ne mond el a történetét, de átadd a lényegét, felkeltsd mások érdeklődését elég nehéz. Mégsem akartam sűrűn belemenni a történetekbe, mert van, hogy én szeretem nem tudni miről van szó, szeretek úgy belecsöppenni, mint a történetek hősei. Így most is igyekeztem így fogalmazni, meglátjuk sikerült-e.
Az alábbi könyvek mindegyikét olvastam, és szerettem. Nem tudnám kiemelni, hogy ez a kilenc a kedvencem, hiszen rengeteg könyv közül határozottan nehéz kiemelni csak kilencet. De most amikor írtam, ezek jutottak eszembe. Talán jövőre írok majd újabb kilencet. Írjatok, ha valamit elolvastatok és van róla véleményetek! Szívesen olvasnám!
8 hozzászólás
A Quo Vadis-t többszöri nekifutásra tudtam csak elolvasni. Fel kellett nőnöm a feladathoz, azt hiszem. :-) Szabó Magda Álarcosbálja eddig kimaradt, nem is értem, miért. A Párválasztóhoz kedvet csináltál, felkerült a beszerzendők listájára! ;-)
:) Kérlek-kérlek, ha elolvastad a Párválasztót, írd meg, hogy hogy tetszett.
Valóban fel kell nőni kicsit a Quo Vadis-hoz, és tény, hogy fel kell nőni, ráadásul az első oldalakon átjutni valóban nem könnyű. De érdemes! Az Álarcosbált remélem bepótolod! Nem lesz csalódás szerintem! :)
Könyvet ajándékozni szuper dolog :) Igaz, van, aki azt mondja, hogy ez olyan, mint hogy kisállatot sem szabad, könyvet sem, de szerintem hülyeség (a könyves része). Én természetemből – és immáron a blogomból – fakadóan szinte mindig, ha ajándékozok, akkor könyvvel teszem, mert ez próbatétel nekem is, és az ajándékozottnak is, hogy nekem sikerül-e olyat találni, ami neki tetszik, és őneki hogy tetszik az, amit én találtam.
Időtálló ajándék, aminek van értéke :) Ezek közül egyet sem olvastam még, de az Alaska nyomábant könyvtárból tervezem kivenni :)
Hú, hát szerintem is nagy hülyeség, ha valaki valami fura elvből kifolyólag nem ajándékoz könyvet. Az egyik legalkalmasabb “tárgyi” ajándék, hiszen annyi mindent lehet kapni egy jó könyvtől!
Kíváncsian várom, hogy fog tetszeni az Alaszka nyomában, remélem írsz róla majd a blogon!
én imádok könyvet kapni ajándékba, ezt tudja is a család, így soha nem fognak mellé ünnepekkor :D
Igen, tökéletes ajándék egy jó könyv! :D
Az Emlékek őre az egyik kedvenc regényem. Egyetlen nap kellett csupán hozzá, hogy elvarázsoljon és azóta többször is megengedtem neki, hogy ez a nap újra és újra megismétlődhessen. Nem azért, hogy minden alkalommal felfedezhessek benne valami újat, hanem mert világosan emlékszem a legelső találkozásomra azzal a bizonyos két oldallal, amelyeknek gondolatait mind a mai napig, ezer meg ezer újraolvasás után sem vagyok képes befogadni. Valahol talán azt remélem, hogy azok a súlyos szavak nem léteznek, hogy legközelebb már nem fogok találkozni velük, de mindig ott vannak; és ez az, amit sokadszorra sem tudok elhinni…
Én is a te ajánlásodra olvastam el, és meg kell hagyni: Nagyon jól tettem! :) Tehát köszönöm!