Házat keresünk #5

Az előzményekről itt olvashatsz: #1, #2, #3, #4

Az előző bejegyzés végén írtam, hogy kétségek között és kissé elkeseredve fordultunk másik bankhoz, és kezdtük elölről az egész herce-hurcát. Köszönöm, hogy többen biztattatok minket a kedves hozzászólásokkal, nagyon nagyon jól esett, bár már a nehezén túl vagyunk!  Rávilágítottatok, hogy akár írhattam volna az események közepette is, hiszen számíthatok rátok! Csakhogy akkor nem igazán érzetem késznek magam arra, hogy a kudarcokról meséljek.

Szóval tudtuk, hogy újabb hetek várnak ránk, amikor csak a reménykedés és hit segíthet… csakhogy mivel a hitünket más irányba kellett koncentráljuk, ezért csak a reménykedés maradt, ami viszont igen halovány volt. Eleve azért nem az OTP-hez fordultunk (nevezzük már nevén a dolgokat :) ) – ahol egyébként a bankszámláink is vannak -, mert ők ugyan több házra adnak hitelt, de kevésbé jó konstrukcióval és kevesebbet.  Így kissé elcsüggedve és aggódva teltek a hetek, és reménykedtünk, hogy nem kell majd sokat kölcsön kérnünk a családtól, hogy a hitelt kipótolva meg tudjuk venni a házat.

Aztán jött a telefon.

Itt kell megemlítenem, hogy fogalmam sincsen, hogy mihez kezdtünk volna Gábor, a hiteltanácsadónk nélkül. Sok terhet vett le a vállunkról, sok mindent kézben tartott és közben szimpatikusan viselkedett. Ráadásul mindig tudta kihez és hogyan kell fordulni, ha valami nem megy simán. És nem mellesleg nekünk ez a fillérünkbe sem került. Szóval ha netalántán Borsod megyében bonyolódnátok hitel ügyletekbe írjatok nekem nyugodtan, szívesen adom meg az elérhetőségét!

Szóval jött a telefon, annyi hitelt ítélnek meg nekünk amennyit igényeltünk! Az igényelt összeget úgy kalkuláltuk, hogy azt úgysem adják meg mind, tehát ha kevesebbet kapunk még úgy is ki kellene tudjuk fizetni… csak ugye az aggodalmainkat az okozta, hogy nehogy sokkal kevesebbet kapjuk… tehát az, hogy megkapjuk a teljes összeget, az egy csoda, és még arra is marad iciri-piciri pénzünk, hogy valamicskét csinosítgassunk! Ehhez biztosan köze volt egyébként Gábor kapcsolatainak. Hihetetlen öröm volt és akkor már nagyon ránk fért valami jó hír is!

Onnantól már “csak” a papírmunka maradt, de abból jó sok! Viszont nem bántuk, erre vártunk! De beszámolni róla nem túl izgalmas téma, így talán nem bánjátok, ha ugrom. :D

A tulajdonoséknak egy hónapjuk volt szerződés szerint kiköltözni, de mivel ahova ők költöztek, ott sem ment simán minden, ezért mondtuk, hogy türelmesek leszünk, ha 1-2 hetet csúsznak, semmi gond.  Történetesen az nem ment simán, hogy valami papírt nem tudtak elintézni, mert az 5 éve elhunyt nagymamának még haszonélvezeti joga van a házon….nemmondoksemmit.

Végül augusztus 23-án, 1 nappal a második házassági évfordulónk előtt, megkaptuk az összes kulcsot.  Hihetetlen a boldogság amit érzek! Tudtam, hogy jó lesz, de a házassági évfordulónkon kint aludtunk az üres házban (Csináltunk 1-2 képet :D ), és semmihez nem hasonlítható az érzés! Leírhatatlan! Szerelem, béke, remény!

Sok-sok munka lesz még vele. De az már egy másik történet…

A “Házat keresünk” minisorozatnak ezennel vége. Remélem szerettétek!

Köszönünk minden kedves és támogató szót! Sokat jelent!

Valaminek a vége, viszont valaminek a kezdetét is jelenti, így ha szeretnétek szívesen írnék a felújításról is, és a címe lehetne mondjuk….

“Otthont teremtünk”