Inter-me, azaz interjú velem

2015. 01. 09. 1 Comment

 

A StílusNotesz szerkesztője, Helga, nemrég megkeresett, hogy lenne-e kedvem egy, a blogján indult sorozat keretein belül válaszolni néhány kérdésre. Hát persze, hogy volt, sőt! Megtisztelt! 

(update: Sajnos Helga blogja megszűnt, így a teljes interjút átmásoltam ide, azonban hálám Helga felé töretlen, mert sokat köszönhetek neki. <3 )

Röviden magamról:

Lány, Nő, Feleség… Én. Nagyon nehezen fogalmazom meg egzaktul, hogy ki vagyok én. Ilyenkor mindig a tipikus „tömeg bemutatkozás” jut eszembe, amikor ülünk egy körben, valaki feláll, elmotyogja azt a néhány mondatot, amire percek óta koncentrált, ezért fogalma sincsen, hogy mit mondtak a többiek. Réka vagyok, 26 éves és Miskolcról jöttem. :)  Szeretem az életet és szeretek boldog lenni. Szeretek sírni is… akármiért – kivéve, ha közben beszélni is kell. Szeretem a kávét, a teát és szeretek aludni. Azt leginkább reggel. Szeretek beszélni. Sokat. Máskor meg szeretek hallgatni és nagyon keresem a megfelelő szavakat. Néha nem találom őket. Szeretek írni is. Szeretek viccelni a szavakkal, és szeretek a földön fetrengeni a nevetéstől. Szeretem az esküvőket. Szeretem, hogy a szüleim kereszténynek neveltek, ezért szeretem a hitet és Istent is. Apropó, szeretem a családom és szerelmes vagyok a férjembe. Szeretek a barátaimmal lenni, és nagyon szeretek társasjátékozni. Ahogy elnézem, szeretem a tőmondatokat is. Azt hiszem, én ilyen szeretős vagyok.

Amin most dolgozom:

Leginkább magamon. Hogy rendezettebb, szervezettebb, és kiegyensúlyozottabb legyek. Illetve természetesen a blogomon.  Nagyon fontos számomra, hogy az olvasói köröm azt kapja tőlem, amire szüksége van, amit vár, és hogy rendezetten át tudjam adni nekik a kezdetben még szavakká még nem formált gondolatokat és történeteket,  amik a fejemben vannak.

Ezen túl, bár nem most ebben a pillanatban dolgozom rajta, de az év nagy feladata a saját házunk megvásárlása és otthonná alakítása is. Ezt illetően a lelki világomon dolgozom, hogy ne akarjak sírva fakadni minden házban amit megnézünk – ami  elérhetőbb áron van,  de nem tetszik –  hogy soha nem lesz olyan ami tényleg tetszeni fog.  Pedig tudom, hogy lesz.

Álmom:

Szeretném megtalálni a hivatásom, amely engedi, hogy önmagam legyek minden pillanatban, hogy megélhessem a “szerepeimet”, azaz ugyanúgy lehessek nő, feleség, majd anya és – jobb szót nem találok,  és talán nem a hétköznapi értelemben kell ezt értelmezni – vállalkozó.

Sok ötletem van, még egyet sem érzek elég kiforrottnak, elég biztosnak, de örök idealista és romantikus lelkem biztosan tudja, hogy jó úton haladok.

Roppant büszke vagyok arra, hogy…

Elindítottam a blogom, és végre néha úgy érezhetem, hogy tehetséges vagyok valamiben. Persze, biztos sosem leszek benne, de én mindig az a lány voltam, aki sok mindenben részt vesz, de nem voltam soha kitűnő, inkább mindig az éppen elégséges jó. Most sem érzem magam kitűnőnek, ráadásul a blog szférában ez igen nehéz is. Ellenben úgy érzem – illetve a környezetemben azt mondják -, hogy jól csinálom. Amíg egyetlen ember is akad aki így gondolja, addig boldogan csinálom. Hogy mennyire vagyok tényleg jó, én azt kívülről nem tudom megítélni, de azt tudom, hogy én jól érzem magam az írástól, és hogy rengeteget kapok általa, főleg az utóbbi időben. Nemrég a LELKES Blogversenyen különdíjat is kaptam, amit még mindig nem tudok elhinni, hogy nekem ítéltek.  De erről majd a Habfürdőn mesélek is.

Ezen felül talán fellengzősen hangzik, de büszke vagyok arra is, hogy kicsit belepillanthattam a szépségiparba, mint modell.  Nem könnyű ezt a helyén kezelni szerintem, legalábbis számomra semmiképpen, hiszen állandó bizonyítási vágy van bennem, hogy nem csak egy “szép pofi” vagyok. Viszont nagyon örülök neki, mert magamról is rengeteget tanultam ezáltal és a világról is. Olyan dolgokat, amiket kevesen tapasztalnak. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy néhány fotózásnál,  egy-két témába vágó versenynél és egy máig sehol meg nem található – szerintem forgalomba sem került – csoki reklámnál nincsen többről szó.

Életem legszebb pillanata:    

Amikor a férjem megkérte a kezem. Soha nem felejtem el hogyan csillogtak akkor a szemei. Persze utána nagyon romantikusan csak annyit kérdeztem, hogy “Ez most komoly?”

Ami nem sikerült:

Megtanulni angolul. Vagy bármilyen idegen nyelvet. Tudom, hogy 26 évesen még nincs késő, de sokszor félek, hogy talán soha nem jön el a nagy elhatározás. Azért még nem adtam fel, és remélem hamarosan majd veszek egy nagy levegőt, és bennem lesz a kellő elhatározás.

Amit nem mertem megtenni:

Elutazni hosszabb időre külföldre. Nagyon bánom, hogy egyetem alatt attól való félelmemben, hogy az angol tudásom – illetve nem tudásom – miatt sehogy sem boldogulnék, ezért nem mertem még csak meg sem próbálni.  Pedig biztos vagyok benne, hogy a nyelvtudásommal nem lennének gondjaim ma, ha bátrabb vagyok. Ha visszamennék az időben, akkor ezt egészen másként csinálnám.Tehát üzenem a bátortalan egyetemistáknak, hogy éljenek a lehetőséggel.

Ezt tanultam a tévedéseimből:

Az őszinteség a legnagyobb kulcsa egy kapcsolatnak, és nincsen olyan bánat és probléma amelyet a megfelelő helyen, a megfelelő emberrel folytatott beszélgetés ne oldana meg, vagy legalább ne enyhítene.

Egy ügy, amit a szívemen viselek:

Az emberek önbecsülése. Olyan paradox világban élünk, ahol az egó egyszerre elnyomott és tart terrorban. Ha az emberek jobban becsülnék saját magukat, akkor hiszem, hogy a többiek felé is nyíltabban fordulnánk.

Feltétlenül szeretném megvalósítani:

Egy saját vállalkozást, ami nem arról szól, hogy a bevételből luxus cikkekre is futja, hanem arról, hogy azt csinálom ami szépséget teremt számomra és a világ számára is és persze meg lehet belőle élni. Mivel nagyon jól érzem magam az esküvők világában, ezért nagy álmom, hogy valamilyen kis szeletében ennek a szakmának is részese lehessek. Van is esküvő szervezői oklevelem, csak még, mint fentebb írtam, nem kiforrott a hogyanja. De oda vagyok a dekorációkért akár esküvői akár nem, és a lakberendezésért is.  Szívesen nyitnék egy kávézót is, de erről többet nem árulhatok el, nehogy valakinek megtetsszen az ötletem. :P.

Gyerekkoromban arról álmodoztam, ez leszek, ha nagy leszek:

Pincérnő leszek. Mivel nem sokszor voltunk étteremben mindig lenyűgöztek a kedves és csinos, tálcával bűvészként egyensúlyozó pincérnők.

Amire a legbüszkébb vagyok:

A férjemre, a vele való kapcsolatomra és a köztünk működő  – természetesen néha nehezebben, de soha nem rosszul  – őszinte kommunikációra.  Azt hiszem sokkal kevesebb lennék az ő biztatása és támogatása nélkül.

A tulajdonságom, ami leginkább befolyással van az életemre:

Empátia – Nem tudom, hogy csak azt hiszem, hogy könnyen meglátom amit a másik ember érez és gondol, vagy valóban így van, minden esetre sok tettemet meghatározza az, hogy könnyen váltok nézőpontot, és számomra nem elképzelhető, hogy valami csak fekete vagy csak fehér legyen.

Nyíltság – egyszerre szeretnék mindent elmondani magamról, és rémülök meg attól, hogy emiatt könnyen ítélkeznek fölöttem.

Szerintem a nőiesség…:

Az érzékenység. Nem a gyengeségre gondolok, hanem arra, ahogy a női lélek rezdül a környezet hatásaira. Ez nagyon spirituálisan hangzik, de nem igazán tudom másként megfogalmazni.  Nőnek lenni annyi mindent jelent, és annyira bonyolult.   Nem hiszem, hogy a szép ruháktól és a sminktől lesz nő a nő, sokkal inkább attól ahogyan fordul a többi ember felé. Persze mielőtt még nagyon filozofikus lennék, megjegyzem, hogy oda vagyok a szép ruhákért, és bár ritkán vagyok kisminkelve, azért a kozmetikumok színkavalkádjánál én is el tudok ácsorogni férjkiborító időkig. :)

A luxus…

Ha a munkád a hobbid, és van időd az emberekre.

Ami inspirál

A fényképek. Szeretem nézni a fény segítségével megörökített pillanatokat, legyen szó akár egy spontán pillanatképről, akár egy gondosan megtervezett kompozícióról. Nagyon szeretem a tehetséges bloggerek fényképeit látni, és mindig úgy érzem, hogy én is szeretném ezt az érzést adni másoknak.

Valami, ami megváltoztatta az életemet:
Hogy megismertem a férjem. Nem pusztán azért, mert olyan társra leltem akikről csak a regényekben írnak – illetve ott sem, mert a regények idealisztikus férfiképe messze nem ennyire emberien csodálatos és összetett mint az én férjem  -, hanem mert sokkal nyíltabb és magabiztosabb lettem általa.

Legkedvesebb íróim:

Szabó Magda

Egy jó könyv:

Liane Moriarty:  Add vissza az életem!

Egy vers:

Wass Albert: Gondolsz-e rám?

Mikor az est szellő-uszálya lebben,

S madár dalol a zöldellő ligetben,

Mikor az égen első csillag ég,

S a nyárfa lombja suttog halk mesét,

Bíborba nyíló álmod alkonyán

Gondolsz-e rám?

 

Ha lelked, mint egy mámoros madár

Az ég sötétkék bársonyára száll,

Mikor a fényt koszorúba fonod,

S azzal köríted tiszta homlokod,

Repeső vágyad tündér-hajnalán

Gondolsz-e rám?

 

Én minden este kis faludba szállok,

Hol most javában nyílnak a virágok,

S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,

Ha látlak olykor állni ablakodban;

El-el merengsz – s úgy érzem, igazán

Gondolsz reám!

 

Egy értékes olvasmány:

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?

Kedvenc filmem:

Lopott Szavak

Legkedvesebb kitalált hősöm:

Anna a Jégvarázsból

Példaképem a valóságból:

Audrey Hepburn

Egy jó zene:

https://www.youtube.com/watch?v=P3AXnAEYYfY

Egy múzeum, kiállítóterem:

London – British Library

Egy műalkotás:

Carl Off: Carmina Burana

Egy műfaj:

Regény

Mások gyakran meglepődnek azon, hogy én…

26 éves vagyok. :) Másfél év és “egy tízest” letagadhatok. :) Legutóbb mikor egy pincérnő bizonytalanul elkérte a személyim és megmutattam neki, cenzúrázatlanul   azt reagálta, hogy “gyaaaaa”. Mókásnak tartom egyébként, sőt ahogy egyre idősebb vagyok, egyre jobb is

Nem szokták kinézni belőlem, pedig én…

Nagyon megértő vagyok, az elkövetett hibákkal kapcsolatban is. Érdekes módon valamit elég rosszul kommunikálhatok a világ felé, mert a barátaim ritkán merik elmesélni nekem a “gyarlóságaikat” és ha végül mégis elmondják, meglepődnek mennyire nem ítélkezem.

Egy titok, aminek ismerője vagyok:

A közös macink a férjemmel, akit úgy hívnak, hogy Macifigyel és 200 Ft-ért vettük egy piacon, (mellesleg kalandjaiból látható 1-2 instagramon  #macifigyel  címkével, ha valaki kíváncsi rá J ), rendszeresen eltünteti a szobában felejtett édességet és gyümölcsöt. Nem csoda, hogy olyan olcsón szabadultak tőle, de mi azért nagyon szeretjük, mert jó szándékú mackó és nagyon vigasztalóan tud nézni a gombszemeivel.

Ami megnevettet:

A barátaimmal szőtt szóviccek. Egyiket a blogon is megosztottam nemrég, amely azt a kérdést feszegeti, hogy a portéka vajon az a hely-e, ahonnan a port lehet kikölcsönözni?

Akit irigylek:

Aki listát ír a teendőiről és rendszeretően ki is pipálja a listán szereplő tételeket. Még akkor is csodálatosnak tartom őket, ha egy-egy pipa lemarad. Az idei évem feladata, hogy én is megtanuljak listázni.

Amit inkább szégyellek:

Hogy rágom a körmöm.

Amit csodálok másokban:

Hogy mindenki mennyire különböző lélek.

Ettől a falra mászok:

Ha valaki minden harmadik szóban káromkodik. Ha ilyenkor belegondolunk a mondat valódi értelmébe… nos, nincs neki.

Vesszőparipám:

A határon túli magyar is magyar, nem román, szlovák, ukrán, szerb stb…  illetve, hogy étkezés közben nem fotózunk embereket, mert úgy még senkiről nem készült előnyös kép. :) Úgy értem, ha ők esznek. Ha a fotós eszik azt maximum a gép bánja.

Egy rossz tulajdonságom:

Néha hamarabb jár a szám mint az eszem, így a megfogalmazásomba előfordul, hogy hiba csúszik és ezzel megbántok valakit, holott csupán a fogalmazáson kellene módosítani, és máris sokkal inkább azt jelentené amit mondani szerettem volna.

Visszatérő álmom:

Szerencsére mostanában ritkábban fordul elő, de régebben gyakran álmodtam, hogy liftben utazom, megnyomom a gombot ahová menni szeretnék, de a lift megbolondul és nem oda visz, vagy túl visz a legfelső/legalsó emeleten.

Sokszor a valóságban is rám tör a szorongás emiatt a liftekben, de szerencsére nem vészes.

Utána néztem mit jelenthet, és van benne ráció.

Egy tehetség, amivel nagyon szeretnék rendelkezni:

Rajztudás vagy énekhang

Egy jó tipp relaxáláshoz:

Forró habfürdő és gyertyák

Az ideális otthon:
Mindennek megvan a helye, van egy nagy közösségi tér ahol lehet társasjátékozni, és beszélgetni, nagy konyha kamrával, szép udvar és egy tökéletesen berendezett kuckó, ahová el lehet vonulni írni, olvasni, elmélkedni, pihenni.

Egy varázslatos hely valahol a világban:

Erdélyben, a hegyekben. A családommal, egy baráti családdal és a férjemmel – akkor még nem volt az  :)  – voltunk a Radnai Havasokban, 2000 méteren. Gyalog mentünk fel, és ott sátoroztunk. Mindenki áfonyát szedett, amikor rábukkantunk a férjemmel egy (nyilván) jéghideg vizű patakra, ami egy helyen kiszélesedett, és elég mély volt ahhoz, hogy belemerüljek és rendkívül, borzasztó gyorsan megfürödjek (ugyanis nem bírok ki egy napot legalább mosdás nélkül,így nem érdekelt a -4 fokos víz). Mellette pedig volt egy hatalmas lapos és a napon felmelegedett kő, amire ki tudtunk feküdni és megszáradni. Csodálatos volt.

Olvasnivaló utazáshoz:

Guillaume Musso: Visszajövök Érted

Ahová érdemes benézni:

Budapest, Tűzoltó utca, Rengeteg RomKafé

A bőröndömben:

Mindig sokkal több ruha van mint amit fel is veszek. Amit nagyon szeretek, az a piperecuccok összepakolása az utazásra. Szeretem a kis aranyos tusfürdőket, samponokat, fogkrémet. :)

Egy felejthetetlen vakáció:

Törökország – Alanya, nászút :)

Ahová szeretnék eljutni:

Bali

Egy sportág:

Zumba

Az én napom:

A Nap. :P

Koránkelés vagy későnalvás?

Utóbbi. Idén ezen is változtatni szeretnék. Eddig sikertelenül. Az a baj, hogy a későn alvásról nem szeretnék lemondani, mert este aktívabb vagyok. Ellenben így a koránkelés elég nehéz.

Egy évszak:

Nyár.

Falu vagy város?

Inkább mindkettő. Mindkettőnek van varázsa és én mindkettőt szeretem.

Legkedvesebb kütyüm:

Ha hazudni akarnék azt írnám, hogy az e-book olvasóm, mert az menőn hangzik, de sajnos a valóság az, hogy az csak a második legkedvesebb, mert sajnos a telefonom az.

Egy weboldal, amire rájárok:

Google.

Egy virág:

Liziantus

Egy illat:

Az erdő illata reggel, eső illata a betonon, elfújt gyertya illata télen. Ez három, nem egy. Nem baj… tudok még ilyen kedves kliséket, ha kell.

Az ajándék, ami nálam telitalálat:

Könyv, ékszer, fénykép, és a kézzel készült dolgokat is nagyon nagyra tartom.

Az ideális reggeli:

Majdhogynem mindegy, ha utána kapok egy finom kávét. Egyébként nagyon szeretem a szállodás reggelit.

A stílusom:

Nem igazán lehetne behatárolni, ha a mindennapjaimat, a munkába járást nézzük akkor elég egyszerű, mivel kevesen vagyunk az irodában és közel lakom.  Ennek ellenére is tudok vacogva ücsörögni a szekrény előtt, hogy “akkor most mit vegyek fel”.

Nagyon szeretem, ha harmonizálnak a színek, és nem esik valaki túlzásba. Hangsúlyosból számomra elég egy valami. Oda vagyok a virágos ruhákért például, de nem az apró virágmintáért, hanem a nagy és jól látható virágért. Illetve nagyon tetszenek a 3D virágos ruhák  (van erre szak szó?)

De egyébként azt hiszem be kell vallanom, hogy nekem nincs stílusom, mert mindig inkább azt veszem meg ami éppen tetszik, és soha nem gondolkozom úgy, hogy na akkor ez ezzel lesz majd jó (Kivéve most a piros csizmám, amit a kabátomhoz vettem).  Nem hiába nincs outfit postom. :) De egyébként egy (jótékonysági) szépségversenyen ahova az utcai ruhát mi kellett vigyük, segítettem az egyik versenytárs-barátnőmnek összerakni a szettet, és közönség díjas lett, pedig csak ketten voltak hozzátartozói a közönségben, szóval erre büszke vagyok.

Esküvőkön nagyon szeretek össze öltözni a férjemmel. Tudom, hogy kissé “nyálas”, de én szeretem megmutatni, hogy összetartozunk. Idén 4 esküvőn voltunk, tehát feltétlenül szükséges volt négy különböző szett. Azt hiszem a végén kicsit már kiborító voltam.

Ahogyan változott az évek folyamán:

Nagyos sokat! Nemrég visszanéztem egy gimis videót, és az egy dolog, hogy tíz év alatt a divat is nagyon sokat változott, de én már akkor is késésben voltam , szóval tíz év alatt 15-öt változott a stílusom,és most már egészen tájékozott vagyok a divat terén… egyébként tudom, hogy a stílus nem csak az öltözködés, de most már erről írtam, ezért így marad.

Kedvenc divattervezőm:

Magyar: Zoe Phobic ; Külföldi: Elie Saab

Szoknya vagy nadrág?

Szoknyanadrág. Nem viccelek. Igaz csak egy van, de az abszolút kedvenc. Kényelmet és nőies.

Kosztüm vagy egészruha?

Egészruha

Így választok reggel a szekrényből:

Lassan

A farmerom:

Fekete

Kedvenc cipőm:

Most épp a piros csizma, de egyébként volt egy barna Tamaris csipke cipő, amiből miután egyet elnyűttem vettem még egyet. Aztán már nem volt. Kár. Most is megvenném.

Lapos vagy magas sarok?

Most épp lapos.

Ami a kézitáskámban mindig benne van:

Személyi iratok, pénztárca, kézkrém, telefon, kulcs, szemét.

Alapvető szépségtermékeim:

Víz. Kétszer zuhanyozom egy nap. Iszonyatos méretű a vízlábnyomom. L

Reggeli szépségrutinom:

Egy hétköznapon: zuhany, fogmosás, fésülködés

Egy különleges napon: zuhany, fogmosás, kontaktlencse, hidratáló krém, szemhéjpúder, szempillaspirál, szájfény.

Egy parfüm:

Kenzo: Amour. Még sosem birtokoltam, de a Müllerben a teszterekből már kiszívtam az  összes illatot. Semmi más illatba nem tudok ennyire beleszeretni.

Egy bevallható szépségtitkom:

A kecsketej szappan csodákat művel a bőrrel

Számomra a szépség…

Rendkívül szubjektív. Egyébként pedig egy adomány, amiért nem jár dicséret, csak hála Istennek. Azt viszont elismerem, hogy az unalomig emlegetett kisugárzás sokat hozzátesz az ember szépségéhez, amiért járhat az elismerés.

A legjobb alakformáló tipp:

A boldogság

Amit legjobban tudok értékelni egy nőben:

Ha örül egy nőtársa sikerének.

Ami leginkább elvarázsol egy férfiban:

A humor és az érzékenység

Akivel nagyon szeretnék személyesen találkozni:

Alföldi Róbert

Az ideális randevú:

Hosszú, akár értelmiségi vitával is fűszerezett beszélgetés egy olyan helyen, ahol halk zene szól, kellemes meleg van, és a gasztronómiai élvezetek is előtérben vannak.

Egy bűnös élvezet:

Nassolás

Egy nélkülözhetetlen különcségem:

Infantilis vagyok.

Kalandötlet:

Kék túra sátorral. Egyszer tuti megcsinálom!

A boldogság…

A legjobb alakformáló tipp. :)

Valami, amiben tökéletesen megférnek az ellentétek. Könnyű-nehéz, pillanatnyi-állandó, nevetős-könnyes, fájó-kellemes, egyszerű-bonyolult, (csak ennyi-stb.). Mindenképpen olyasmi, amiben hiszek, hiszen ez a blogom alaptétele is:  Hiszek A Boldogságban (HAB)! Ez a mottóm is. Amikor nagyon rossz kedvem van, és nagyon nem tetszik a világ (mert van ilyen is), olyankor ezzel szoktam észhez téríteni magam.

Egy idézet:

„Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.” Aurdy Hepburn

*az inter-me kifejezés egy kedves barátnőmtől származik, és zseniális. :)

1 Comment

  • DoRcY 2015. 01. 10. at 22:46

    Jaj, Réka, olyan jó volt olvasni :) Szerintem te egy nagyon cuki lány lehetsz, olyan igazi legjobb-barátnő típus. Bár személyesen sajnos nem ismerlek, de sok mindenben hasonló a gondolkodásunk úgy látom. Jó volt kicsit többet megtudni rólad a kérdések által! Sok sikert a blogvilágban, a szépségiparban, mindenben. És a nyelvtanulást ne add fel! Tényleg sosem késő!!!! :)

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Rólam

    Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

    INSTAHAB

    Legnépszerűbb Bejegyzések

    Címkék

    ×