Kicsit rendhagyó most ez a Keddi Kilenc, ami a Magyar költészet napjára készült. Rengeteg verset elolvastam, hogy igazán szép sorokat választhassak ide, s végül “összefűztem” őket egyetlen versbe, így alkotnak valami újat.
Olvassátok szeretettel, s legyünk büszkék magyar költőnikre!
“Tedd a kezedet a szívedre,
hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
ez a finom kis kalapálás
nem a legcsodálatosabb dolog?”
“Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.”
“Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
“Titkokat küldenék, küldeném magam,
Ki itt állok, mióta a szemedben
Sorsom villant és százszor szenvedetten
Szenvedem a te oldatlan sorsod,
Titkod és sorsom, sorsod és titkom.”
“A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.”
“Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt”
“Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress…”
“Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!”
“Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.”
1. Reményik Sándor: Csendes csodák
2. Wass Albert: Álomtündérhez
3. József Attila: Nem én kiáltok
4. Ady Endre: Könyörgő májusi levél
5. Juhász Gyula: Tavaszvárás
6. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
7. Vörösmarty Mihály: A merengőhöz
8. Váci Mihály: Még nem elég
9. Radnóti Miklós: Tétova óda
1 Comment
Jajj, nagyooon! <3