Amikor elfogy a hab, levelet írok Istennek

2015. 07. 21. 4 hozzászólás

Kedves Isten!

Amikor először hallottam, hogy orvost kellett hívni hozzá, éppen epret szedtem a kertben. Nem gondoltam, hogy komoly lenne a dolog, de a férjem, a fia, megijedt, és ebből sejtenem kellett volna valamit… nem súgtál nekem, hogy baj van, aggódjak, helyette elhitetted velem, hogy semmi komoly. Azt hiszem értem miért … de akkor még szó sem volt arról, hogy ilyen nagy volna a baj. Igazából soha nem volt szó róla, hogy ilyen nagy a baj. Miért nem szóltál? Miért hagytad, hogy mindvégig kitartsak és mindenkit szilárdul igyekezzek meggyőzni, hogy márpedig minden rendbe jön és meggyógyul? Erre volt szüksége mindenkinek? Nos én becsapva érzem magam. Nem Te csaptál be engem Istenem, hanem én csaptam be saját magam… de nem vagyok dühös, mert tudom, hogy kellett a hitem és az erőm, hogy nap mint nap amikor a kórházba jártunk mindenkinek legyen ereje és hite… csak nem értem. Nem értem, és el kell fogadnom, hogy nem értem. Mint ahogy azt is el kell fogadnom, hogy nem volt igazam.  Elhívtad magadhoz, és volt imánk amit meghallgattál azok közül, melyeket az utóbbi időben rebegtünk. Kérlek Istenem segíts, hogy megértsem, hogy hová tűnt a többi imám, mert nem igazán értem, és legalább el kellene fogadnom ez a nem értést. El tudom fogadni, hogy vannak történetek amiket megírsz, de az ember nem érti. Csak nem nyugszik a lelkem, és nem tudom elfogadni, hogy ennyire hittem és ennyire nem úgy lett ahogy hittem. Ettől függetlenül rengeteg dologért hálás vagyok neked Istenem. Elsősorban a neveltetésemért, hogy tudom, hogy itt vagy nekem. Nem tudom mi lenne velem most nélküled. Már régóta nem tudom mi lenne velem ha Te nem vagy az életemben Istenem. Köszönöm.

Köszönöm, hogy nem szenvedett. Köszönöm, hogy megvártad, hogy elköszönjünk, bár mi nem tudtuk, hogy azt tesszük. Köszönöm, hogy ilyen szeretet vesz minket körül. Mérhetetlenül szomorú vagyok, mert szerettem volna, ha a gyermekeink megismerhetik.  Köszönöm Istenem, azt az utolsó fél palacsintát, mert eltehetem a szívembe, hogy mindig velem legyen az emlék, a mosoly. Köszönöm Istenem a könnyeket, amelyeket most hullatok, mert segítenek.

Köszönöm Istenem, hogy velünk vagy.

 

A fürdőben a hab néha elfogy… a kis buborékok amelyek a habot alkotják szép lassan kipukkannak, és eltűnnek, és velük együtt tűnik el a hab. Olyankor egészen csöndes lesz a víz. Nem tudok erről nem írni és nem tudom hogyan kell írni. Ha nem írok róla, akkor nem tudok másról sem írni, mert nem tudok továbblépni. De hiányzik az írás, és nem tudok visszatérni magamhoz nélküle. Sok gondolkodás után azt írtam ami a lelkem legmélyén van, talán így megnyugszik. A Habfürdőt pedig hamarosan, talán már a héten újra töltöm, de szükségem volt erre a csöndre.

Amikor valami olyasmi történik, amire nincs magyarázat, amit nem értünk, nagyon nehéz pozitívnak maradni… boldognak meg főleg nehéz… nem is kell mindig boldognak lenni, mert kell a bánat is az életbe, hiszen így kerek.(Ajánlom az Agymanók című rajzfilmet :) ) De azt hiszem egyvalami mindig kell az életünkbe ahhoz, hogy végül is igazán boldog lehessen. Az erős hit. Hittel az élet újra habos lehet…

 

 

4 hozzászólás

  • Suz'n 2015. 07. 21. at 20:37

    Tudom, hogy sovány vigasz, de bármikor itt vagyok, ha kellek, ha szeretnél róla beszélni. Tudom, hogy nehéz, de te megtaláltad, ami továbbvisz: a hited.
    Nem írok több sablonos marhaságot, itt vagyok, ha kellek.

    • Réka 2015. 07. 21. at 21:34

      Köszönöm. :) Más szó úgysem elég jó ide.

  • esztikreativ 2015. 07. 25. at 09:53

    Részvétem, és más sablonosságot én sem írok, mert nekem sem esett jól sohasem. Gyönyörűen megírtad, megkönnyeztem.

  • heyitseszter 2015. 07. 27. at 22:27

    részvétem. 3.5 évvel ezelőtt én közel fél évre csendesedtem el, végig valami hasonló járt/jár a mai napig a fejemben mint az első bekezdésed, csak sosem tudtam megfogalmazni.

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Rólam

    Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

    INSTAHAB

    Legnépszerűbb Bejegyzések

    Címkék

    ×