A Lány és a Fiú

2015. 08. 24. 10 hozzászólás

 

A Gimivel szemben, ahol tavaly érettségizett, van egy buszmegálló. Ott állt a Lány ezer éves bőrkabátjában. Tudta, hogy kire vár, bár igazából fogalma sem volt róla. Meglátott egy fiút, akinek bátortalanul odaintegetett… a Fiú pedig vissza. A Lány szíve nagyot dobbant, de nem tudta, hogy izgalmában, vagy inkább félelmében.Egy hónapja beszélgettek már online, sok mindent tudott a Fiúról, de mégsem eleget. Egyszer már volt egy kellemetlen vakrandija, akkor megfogadta, hogy az volt az első és az utolsó. De ez nem randi! Nyugtatta magát.

Amikor egy hónappal ezelőtt a Lány barátnője azt mondta, hogy “Én tudok valakit, aki illik hozzád” nem egészen vette komolyan… csak akkor kezdte el érdekelni, amikor kiderült, hogy az Édesapja tanítja az egyetemen. Valamiért ettől izgalmasabb lett. Napokig gondolkodott, hogy milyen ürüggyel írhatna neki. Végül féligőszinte vallomást írt a Fiúnak arról, hogy látta, ő arra az egyetemre jár, ahol hamarosan a Lány kezdi majd első évét, és nem tudja menjen-e a gólyatáborba, mert fél. A Fiú segítőkész volt, és kedves. Órákig tudtak beszélgetni. Aztán a lány elutazott pár napra sátorozni, az ismeretlen online Fiúról ábrándozott a barátnőinek a sátor tücsköktől hangos csöndjében. Mikor hazajött csalódottam olvasta, hogy a Fiú valami szerelmi hálóba gabalyodott. Nem baj, gondolta… akkor maradunk barátok.

És most itt voltak. A nemrandin. A busz csuklója előtti utolsó, dupla ülésre ültek, háttal a menetiránynak. A Lány nekitámasztotta a térdét a busznak, és nézte ahogyan az esőcseppek csorognak le az ablakon. Csak egy esernyőjük volt. Egy zöld esernyőjük. Sokat beszélgettek, kissé megáztak, és az esernyő miatt közel is voltak egymáshoz… jó volt, de a lány úgy gondolta inkább maradnak barátok.

Elkezdődött az egyetem, és sokat találkoztak. Akkor dobbant meg igazán a lány szíve, mikor a fiú elhívta páternoszterezni, és körbementek. Akkor mert felszállni a liftre először. Utána boldogan újságolta a barátnőinek a parkban, hogy hol járt. Akkor a barátnők, már nem igazán hitték, hogy ez tényleg csak barátság… akkor már nem is csak az volt.

Mindez már  több mint nyolc éve volt. A buszon sokáig mindig ugyan oda ültek, és a Lány feltámasztotta a térdét. A barátnőnek igaza volt. Illettek egymáshoz.

A Lány és a Fiú már két éve Férj és Feleség.

kezdet

 

10 hozzászólás

  • Hanna 2015. 08. 24. at 12:42

    :) nagyon aranyos

    • Reka 2015. 08. 25. at 09:30

      :) Köszönöm.

  • Névtelen 2015. 08. 24. at 15:08

    Nagyon szép megható történet <3

    • Reka 2015. 08. 25. at 09:31

      Örülök, hogy tetszett!

  • Petra Makó-Hóbár 2015. 08. 24. at 20:16

    Imádlak benneteket :) még nagyon sokáig legyetek együtt nagyon boldogok :) <3

    • Reka 2015. 08. 25. at 09:31

      Köszönjük szépen! :) <3

  • Nallag 2015. 08. 27. at 13:12

    Ó de jó volt olvasni. Igazi mesébe illő történet! :) Kicsit lemaradtam most a blogodról, de behozom majd szépen lassan. :)

    • Reka 2015. 08. 28. at 09:51

      :) De jól esik, hogy ezt írod!
      Biztosan nem maradtál le nagyon sok mindenről, mivel nem volt nagyon sok minden :)

  • valaki 2016. 01. 26. at 22:33

    Elpityeredtem. :)

    • Reka 2016. 02. 01. at 09:45

      :’) Én is újraolvastam, így hogy hozzászóltál… <3

    Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Rólam

    Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

    INSTAHAB

    Legnépszerűbb Bejegyzések

    Címkék

    ×