Harry Potter – avagy egy kis nosztalgia

2014. 07. 18. 2 hozzászólás

Pontosan emlékszem a folyamatra, ahogyan én is beleszerettem. Először csak mindent elárasztottak a kissé komikus rajzok és ettől a falra szerettem volna mászni. Mi ez már megint?!? Aztán egy este unokatestvéreméknél aludtam, és ő mesélt róla. Akkor még nem sejtettem, hogy mi lesz belőle. Aztán pontosan emlékszem a pillanatra, amikor 13 évesen abban a teremben, amiből azután sulibüfé lett valahogy elkezdődött. Akkor még csak a 3. rész jelent meg, amiben a főhős szintén 13 éves volt. Elkezdődött. Az első három könyvet csak úgy hipp-hopp elfogyasztottam és az akkor már Harry Potter lázban égő barátaimmal találgattunk, beszélgettünk, kombináltunk. Még nevet is adtunk magunknak. Én Lavender voltam… de miért? :) Szegény nem egy népszerű szereplő… nem baj. Olyannyira elkapott minket a láz, hogy még griffendéles sálunk is volt. Egyesek gúnyolódtak is velünk, de mi nem bántuk. Azóta sem bánom, ha valaki ezzel piszkál. Jó volt! Gyerekek voltuk és tudtunk rajongani és örülni! Évente jelentek meg a könyvek és velük nőttünk fel. Szó szerint, hiszen a 7. könyvben már 17 évesek a szereplők, és valljuk be 13-17 éves koráig tényleg valahogyan felnő az ember (vagy legalábbis nagyon azt hiszi :)).

HarryP2
Nevetni ér! Én vagyok a bal szélső. :D

Utána érkeztek a filmek, és nagy csoportos filmnézéseket szerveztünk, volt hogy 13 mozijegyet vettünk egyszerre. Voltak heves viták, hogy vajon a harmadik filmben megdobhatja-e saját magát Hermione (amiről továbbra is tudnék vitatkozni :) ) , vagy hogy melyik a legjobb és legrosszabb film, ki a leghelyesebb fiú vagy éppen férfi szereplő, és milyen jelenteket kellett volna beletenni még. Együtt szerettük vagy utáltuk a szereplőket. Összetartott minket.

HarryP
Én éppen hátranézek, mert a biztonsági őr nem szívlelte, hogy fényképezünk :) Ekkor azt hiszem 14 évesek lehettünk.

Nagyon sajnálom, hogy valahogyan azok, akik már a film megléte alatt ismerték meg, nem kaphatták meg ugyan ezt az élényt. Valahol elveszett, mert már könnyebb volt megnézni, mint elolvasni. Pedig emlékszem, ahogyan ülök a karácsonyfa alatt, a fülemben még ott cseng az összecsukódó könyv hangja és szomorkodom amiatt, hogy vége. Hogy tényleg vége, nincs tovább és olyan szereplőket “vesztettem el” akiket nem akartam. Persze, ez a könyv varázsa… visszahívhatom őket. :)

Nemrég  J. K.  Rowling ha csak pár szóban is, és ha csak az utálatos Rita Vitrol szemüvegén át is, de megörvendeztetett minket néhány sorral, és visszaröpített  Harry Potter életébe. Miközben olvastam, a hideg futkosott a hátamon, és néhol meghatódtam. Nem azért, mert annyira fantasztikus és izgalmas volt amit írt. Hanem mert eszembe jutatta mindazokat, amiket itt most elmeséltem, sőt, sokkal-sokkal többet is, és egyszerűen csak örülök, hogy így törtét. Nagyon jó volt kicsit visszaröppenni az időben.

Az eredeti, angol novellát, a www.pottermore.com oldalán elolvashatjátok  – regisztrálni kell. De itt olvasható magyarul is, egy nyers fordítás. :)

 

2 hozzászólás

  • Suz'n 2015. 02. 25. at 20:35

    Now. Rám meg rám ragasztottak egy Luna nevét… Ő se az a hajjde jöjjön csajszi. Mit gondolsz, mennyire örültem mikor a mentős kollégám reggelente ellátottak magát: megjött Luna!
    De a könyvet filmet mindent imádok :)

    • Reka 2015. 02. 26. at 10:35

      Nekem az egyik kedvenc szereplőm volt Luna :)

    Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Rólam

    Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

    INSTAHAB

    Legnépszerűbb Bejegyzések

    Címkék

    ×