Húsvét ahogy én élem

Elkezdtem gyűjtögetni még a hét elején szép húsvéti dekorációkat. Tényleg elég mutatós képeket mentegettem le, de valahogy folyamatosan azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Kattogott az agyam, hogy miért, de semmi sem tetszett. Aztán rájöttem, hogy az a probléma, hogy nem igazán tudok azonosulni a dekorálós Húsvéttal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszenek, mert szeretek pepecseleni, dekorálni, jó volna a Húsvéttal így is foglalkozni, de valahogy 1-2 apróságnál többet nem éreznék magaménak ebben az ünnepben. (Tavaly például ez az apróság az volt, hogy sütöttünk egy húsvéti tortát. Szebb lett mint finom. :D )

Sok nagyon jópofat ötlet van pedig, ez például  nagyon megfogott. :)

Elkészítéshez kattintsatok a képre. A videó 10. percétől mutatja, és bár nem magyarul beszél, szerintem érthető :)

Tetszenek a képek pedig, de egyszerűen nekem a Húsvét valahogy nem ilyen. Számomra sokkal inkább belső ünnep ez, hiszen mindez annak az ünnepe, hogy Jézus értünk adta az életét. Illetve a Nagypéntek  – azaz ma – ennek az ünnepe. Olvastam is emiatt ma egy-két lelki értekezést, s érdekes dolgot véltem felfedezni bennük, amire eddig nem gondoltam. Illetve amit nem fogalmaztam meg. Mindig kicsit szívszorongatónak éreztem Nagypénteket, mint ahogy azért az is… de ha az nincs, akkor hogyan lehetne Húsvét Hétfője, ami viszont örömmel és boldogsággal teli, a feltámadás ünnepe!

Szóval ahogy a képek gyűltek, én meg éreztem, hogy ez így nem egészen jó, elgondolkoztam, hogy nekem milyenek is a Húsvétjaim.

Sok húsvéti ünnepen nem is vagyok itthon, hanem haza utazunk (Ezen a szófordulaton magam is mindig jót derülök, de nem tudom másképp mondani :) ) Otthon  – Erdélyben –  valahogyan egészen más a hangulata ennek az ünnepnek . Ott valahogy még jobban élnek a hagyományok, és a locsolkodásnak is sokkal nagyobb élménye van. Emlékszem, egyszer egy kolozsvári barátnőmnél voltam Húsvét hétfőjén, és hihetetlen volt, hogy eljöttek az osztálytásrai, hogy egész nap jöttek és mentek az fiúk és a férfiak. Szép volt. Meg nekem kicsit kínos, mert mindig el kellett magyarázni, hogy ki is vagyok és mit keresek ott. :)

Bár nem hiányzik, hogy ezerféle kölnitől illatozzam – mondjuk nem olyan nagy dolog este hajat mosni – azért kicsit sajnálom, hogy évek múlva talán már ennyire  sem lesz benne a Húsvétban a locsolkodás öröme, mint most.  Tavaly például nem szerettem volna otthon ülni egyedül  – és mivel senki nem is jött hozzánk (de ha igen sem voltam otthon :D ) – ezért elkísértem locsolkodni Istvánt. Nagyon mókás volt, pedig csak néhány helyre mentünk.  Ezzel én is a hagyomány ellen mentem kicsit, tudom. :) De vittem magammal a tojásokat, hogyha locsolóba botlanék, hát ne okozzak csalósást!

Szóval jó kis dekorációs képeket terveztem, de végül mást hoztam. Számomra a Húsvét ezekkel a “képekkel” festhető le:
Tojás, retek, sonka trió reggelire

Templom,

Tojásfestés,

Locsolkodás, sütemény, beszélgetés.

Apropó tojásfestés! Minden évben hagymahéjjal (is) festjük a tojást, és a mintát rá növényekkel rakjuk. Itt van a tavalyi műveim egy része:

A művelet nem bonyolult egyébként. A hagyma héját le kell szedni és fel kell forralni, miközben a megmosott és keményre főzött (bár egyébként amikor színeződik, akkor is fő, szóval lehet csak akkorra is hagyni)  tojásokra harisnyával odafogjuk a leveleket. Az egyik kedvenc részem mindig a növény gyűjtögetés,  vadászom a szívecske alakú leveleket. :) Ha a növényeket is benedvesítjük könnyebben odatapadnak. A harisnyát szépen ráterítjük, és cérnával ráerősítjük. Mehetnek is a hagymás lébe. Szép pirosas-barnásak lesznek. Amikor pedig megvan a kellő szín, egyszerűen csak levágjuk a harisnyát. Hogy a tojás szép fényes legyen, egy kis darab szalonnával át lehet kenni. Nekem nagyon tetszenek. :) Öko tojásfestés. ITT szépen illusztrálva is van a folyamat.

Számomra ilyen a Húsvét. Biztosan fog kicsit változni minden, ha már saját háztartásom lesz, de az alapkövek akkor is ezek maradnak.

A többi pedig, lelki boldogság…

Boldog Húsvéti Ünnepet Nektek!