Új nevet kapott a lila, ami sötét rózsaszín, és ami – szinte észrevétlen – belopta magát a kedvenc színeim közé. Hablila lett immár a neve az én szótáramban, s talán feltűnt, hogy a szemüvegem ihlette.
Nem azért választottam ezt a szemüveget tavaly év végén, mert már akkor ez lett volna a kedvenc színem, hanem mert vagánynak, merésznek és kicsit – divatos szókapcsolattal élve – a komfortzónámon kívülinek láttam, és ezzel együtt azt éreztem, szükségem van a frissítésre. Így esett a választásom végül erre a darabra amely mögül most is nézek a bepötyögött betűkre, s amelynek színe belopózott az életem szinte minden területére.
Az érzés, hogy újítani kell, végül a Habfürdőt is utolérte, így letettem a billentyűzetet, s nekiálltunk Istvánnal a blog külsejének frissítéshez, ami már elég régóta ért bennem, de korántsem volt egyszerű tényleg belevágni, mert szerettem a régi designt.
Semmit nem egyszerű elengedni, ami hozzánk nőtt, akkor sem, ha érezzük, hogy váltani kell, ráadásul sokszor nem tudhatjuk, hogy a változás mit hoz magával, beváltja-e a hozzá fűzött reményeinket. Ha valami változásra vár, először csak a homályos érzés fog el minket, hogy a viszonyunk a saját megszokott életünkhöz nem olyan mint azt szeretnénk. A saját érzéseink változása megtöri a ritmust, amiben addig éltünk, s ez az első lépés: mindezt felismerni. Arra ráébredni, hogy mi az amit meg kellene változtatnunk, sokszor nem könnyű, mert búcsút jelent valamitől, ami addig életünk része volt.
Talán kicsit komoly gondolatok ezek egy blogdesign váltása mellé, ugyanakkor azt gondolom, hogy mindannyiunk életében vannak ilyen kisebb vagy nagyobb dolgok, amik változást igényelnek, s amelyekre érdemes odafigyelni.
Számomra a blogomnak új felületet adni, új fejezet nyitását is jelenti. Kicsit olyan mint a régi, a lénye ugyan az, de valahogy mégis más… A változtatásban az elhatározás után, az első lépések megtétele a legnehezebb. Amikor már nem a miénk a régi, de még nem érezzük magunkénak az új helyzetet. Volt pillanat, mikor már – már feladtam volna. Volt mikor azt gondoltam, hogy a végeredmény csak más lesz, de nekem nem fog tetszeni, sosem találjuk meg azt, amit igazán magaménak érezhetek… de itt a végén, egyre közelebb érve ehhez a pillanathoz úgy éreztem és érzem most is: erre vártam, ezt szerettem volna látni!
S üzenem ezzel együtt magamnak: Ha elindultál a változtatás útján, légy kitartó! A tervek és álmok megszövése után legyen benned elég türelem, alázat és kitartás ahhoz, hogy tetteid megmutassák érdemes volt álmodni!
Remélem tetszik Nektek az új, Habfürdőszínű felület, mert számomra mindez egy új mérföldkövet jelent, egy út közepén amelyen járok. S nem egyedül teszem ezt, mert hihetetlenül hálás vagyok a Férjemnek, aki mindvégig mellettem jön, átölel, segít és még annyi mindent tesz értem, amelyre szavak sincsenek. Köszönöm!
6 hozzászólás
Gratulálok, szép lett az új dizájn is! Ugyanolyan elegáns, mint az előző, de szerintem vidámabb. Kívánom, hogy még sok örömöd legyen ebben a változ(tat)ásban! :)
Köszönöm szépen <3 Örülök, hogy tetszik és köszönöm szépen, hogy "velem" vagy!
Nekem is nagyon tetszik, ez a szín üdeséget visz a blog kinézetébe, és tök jó, hogy megtartottátok a fejlécben a “félRéka” koncepciót, bevallom, hogy nekem a régi sablonban is az volt a kedvencem :) Leld sok örömöd az új külsőben és hozz nekünk hasonlóan szuper posztokat! :)
Nagyon szépen köszönjük, köszönöm! Nagyon örülök, hogy tetszik! A “fél Rékát” én sem szerettem volna elengedni, de 3x kellett nekifutni a fotózásnak ahhoz, hogy végül elégedett legyek a képpel :)
Köszönöm a jókívánságokat, igyekezni fogok!
Annyira szuper lett,igazán üde ! :)
Köszönöm szépen Bogi! <3